Rose Harbor
Why do all the monsters come out at night?
A kikötõben várakozók:
Megérkeztél

༄ a kikötõbe
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chat
༄ társalogjunk
Aktív lakosság
༄ mennyien vagyunk?
Jelenleg 17 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 17 vendég :: 1 Bot

Nincs


A legtöbb felhasználó (194 fő) Szer. 20 Nov. 2024 - 2:09-kor volt itt.
Legfrissebb
༄ hozzászólások


my little army ~ niky

Zavar az erőben EmptyTamara Mason
Tegnap 15:38-kor


Daniella Cartier

Zavar az erőben EmptyAdmin
Tegnap 9:12-kor


Caleb Donovan

Zavar az erőben EmptyAdmin
Tegnap 8:55-kor


good cars get you from point A to point B

Zavar az erőben EmptyAdmin
Szer. 20 Nov. 2024 - 16:46


One hungry wolf

Zavar az erőben EmptyAdmin
Szer. 20 Nov. 2024 - 16:46


Speak of the devil

Zavar az erőben EmptyAdmin
Szer. 20 Nov. 2024 - 16:35


Stroke it, don’t poke it.

Zavar az erőben EmptyAdmin
Szer. 20 Nov. 2024 - 16:35


Rookie mistake

Zavar az erőben EmptyAdmin
Szer. 20 Nov. 2024 - 16:31

Megosztás
 
Zavar az erőben
Minden mágia megköveteli a maga árát.
ÜzenetSzerző
TémanyitásZavar az erőben EmptyPént. 21 Júl. 2023 - 17:14

Véget ért a játék
Archíválásra került


admin.
Admin
A staff
Admin
Elõtörténet :
Zavar az erőben Dad5623e64ffe52e1fd958cd231591bec5d62aeb
az élet írja
Titulus :
Könyörtelen diktátor
Kapcsolatban :
Zenedoboz :

Karakter idézet :
Télen a természet visszavonul, megpihen, és erőt gyűjt egy új kezdethez. Ezt mi is megtehetjük, kis barátom.
Play by :
Arcátlanul arcnélküli
༄ ༄ ༄ :
Zavar az erőben B33f683b8dda320cc683c9db3762a601aa3d7083
User :
staff

Zavar az erőben Empty
TémanyitásZavar az erőben EmptyPént. 21 Júl. 2023 - 17:11


Crazy Girl!!

Hálás vagyok Leyla-nak, hogy kimentett ebből a kínos, mondhatni már horrorisztikus szituációból. Nem tudom, hogy mire lett volna képes ez a srác, ha egyedül vagyok. A lelkem, az összes idegszálam borzong ettől a sötétségtől megrészegült kisugárzástól; egyszerűen rám zúdul abból a dühös szempárból, rekedtes és mégis magas hangból.
Miután elcsábította Leyla a férfit, felém fordul aggódva. Csak bólogatok minden egyes kérdésre, minden egyes ajánlatra. Ha azt kérdezte volna meg, hogy „megölhet-e”, én arra is ugyanúgy bólogatok. Minden mindegy már.
Csupán akkor kezdek feleszmélni, amikor a taxiban ülök, a fejemet pedig az ablaknak döntöm. Annyi „mi lett volna, ha…” fut végig az agyamon. Mi lett volna, ha azon az éjszakán taxiba ülünk? Vagy mi lett volna, ha nem is megyek el arra a randevúra? Vagy ezek elkerülhetetlen dolgok, és egyszer úgyis ez lett volna a végzetem?
Lehunyom rövid másodpercekre a szemem, és minden egyes pillantással egy-egy kép elevenedik meg a fejemben; egy-egy kérdés, amire nincs válasz, pusztán a bizonytalanság szorongató ölelése.
A gondolataim kiszívják a maradék életet is belőlem. Utolsó cseppig. Elfáradtam.
Szó szerint hazaesek, a hálószobámban lévő ágyra vetődöm. Az ággyal szemben a falon az érmeim vannak, és egy kép, ahol Mikhail-lal vagyok. Elfordítom a tekintetem róla, összekuporodom az ágyon, könnyektől lesz foltos a párnám.
Soha semmi sem lesz ugyanaz… Soha sem leszek normális… Soha!

[LEYLA & LANA OFF]
Vendég
Vendég
Anonymous

Zavar az erőben Empty
TémanyitásZavar az erőben EmptyKedd 23 Május 2023 - 14:44


Leyla & Szvetlana



Hápogok, mint valami néma kacsa, ahogyan nekiáll ecsetelni, hogy visszahozták a halálból. Te jó ég, ez olyan lelombozó, persze szomorú meg minden, de basszus, én épp bulizni indultam, de ha így folytatja, akkor elrontja a kedvemet is. Egyre növekvő szánalommal szemlélem a másikat. Eléggé elveszett báránykának tűnik, de én sajnos nem vagyok az a pásztor-lélek. Ebben meglehetősen szar vagyok, biztos lenne sokkal alkalmasabb személy erre a feladatra, mint én. 
-Öhm...erre most így hirtelen nem is tudom, mit mondjak. -túrok bele hollófekete tincseimbe, és tényleg halvány lila gőzöm sincs, mit illik, mit lehet ilyen esetben mondani a másiknak. Egyáltalán van erre válasz? Vagy csak kevésbé szar? 
Belső elmélkedésemből egy meglehetősen helyes pasi zökkent ki, aki megszólít minket, vagyis hát főleg engem, Szvetlana-t nem túl kedves szavakkal illeti. Csábos mosolyt villantok rá, orromba pedig bekúszik a whisykey-vel elegyedő alakváltó szag. Hmm, sokkal jobban szeretek alakváltóval vagy vérfarkassal ágyba bújni, sokkal jobban bírják a strapát, mint egy szimpla ember, vagy boszorkány, ő is igen fincsi falatnak tűnik. Hmm.Na de vissza a jelenbe Leyla. Míg itt magamban morfondíroztam, Szvetlana és az ismeretlen srác erőteljesen elkezd összeszólalkozni. Kattant a lány, ezt én is elismerem, ám akkor sem ezt érdemelné. 
Mikor látom, hogy a pasi felé közelít, szimplán kettejük közé lépek, Szvetlana-nak háttal, szándékosan így, hogy a sráccal szemben álljak, mellkasán finoman megtámasztom a kezeimet. -Nyugi szépfiú. Mit szólsz, ha találkozunk mondjuk...abban a bárban? Még van egy kis dolgom itt, de aztán megkereslek. -rákacsintok, kicsit lábujjhegyre állok, és csábítóan buja dolgokat sutyorgok a fülébe, hogy mit is csinálhat velem éjjel, ha most hagy nekem még pár percet itt. Idióta vigyor jelenik meg az arcán, aztán bólint, természetesen nem tud nekem ellenállni. Nagyon helyes.
-Jól vagy, minden oké? -fordulok immár a fiatal lány felé, aki még a korábbiaknál is sokkal sápadtabbnak tűnik. A friss levegő és az alakváltó gének elérték, hogy egészen kijózanodjak, ami eléggé kiábrándító. Mennék a pasi után piálni és egyéb kellemes tevékenységeket végezni, ám valahogy nincs szívem itt hagyni a másikat. Olyan kis elesett, mint egy újszülött őzgida. Fene a kedvességemet, remélem ezzel legalább egy év züllöttségét kipucolom a karmámból! -Figyelj, tényleg hívok egy taxit, mit szólsz? Menj haza, pihenj egyet, holnap sokkal derűsebben fogod látni a világot. -bátorítónak szánt mosoly kerül arcomra, és valami magazinban olvasott pszichológiai bullshit szöveggel próbálkozom, hátha jobb kedve lesz, és hazaérve nem a kádba fekszik felvágni az ereit vagy kap be egy nagy marok altatót némi vodkával leöblítve. Ha nem ellenkezik, akkor a táskámban kezdek el kutatni a mobilom után.

Leyla Winters
Alakváltó
Leyla Winters
Elõtörténet :
Titulus :
Énekesnő
Zenedoboz :
Little party never killed nobody!

Karakter idézet :
"Minek komolyan venni az életet? Még sose élte túl senki."
Play by :
Shay Mitchell
༄ ༄ ༄ :

Zavar az erőben Tumblr_inline_nsj84mntCL1qlt39u_250
༄ ༄ ༄
Zavar az erőben 738a424dd405c7c54f8b0625474befe0
༄ ༄ ༄
Moodboard

User :

Zavar az erőben Empty
TémanyitásZavar az erőben EmptyCsüt. 18 Május 2023 - 23:23


Crazy Girl!!

Azért azt nem gondoltam, hogy mindjárt megfullad a lány a hirtelen jött bugyuta kérdésem miatt. Mégis ahogy fejbe kólintott a fű nyugtató füstje, úgy csúszott ki a számon ez a furcsa kérdés. Kicsit mintha közelebb merném engedni magamhoz mindazt, amitől szorongok és félek és ez az éjszaka, ez az élmény olyan volt.

- Amikor a halálból hoztak vissza, akkor is ezt éreztem… Vagyis ami odaát volt. Ezt a nyugalmat – sóhajtok fel.

A bőröm alá kúszik a múlt, az az éjszaka és libabőrös leszek. Hideg szél fújt, felhőkkel volt tele a sötét égbolt, hamarosan pedig a viharos eső zuhogott. A földön feküdtem tehetetlenül, láttam, ahogy mellettem elvérzik a szaktársam.
Elpirulok, amikor rám szól, hogy lassabban szívjam a cigit.
És csak bólintani tudok, amikor azt válaszolta, hogy őt a jelen foglalkoztatja. Én is mit meg nem adnék, ha ez menne. Amikor hivatásos műkorcsolyázó voltam, akkor annyira tudtam, hogy mégis mi az itt és most, mi az a jelen, viszont mostanra csak a múlt és a jövő létezik, egyszerűen nincs már átmenet az idősíkok között.
A bemutatkozására halvány mosolyt igyekszem csalni az arcomra, amit nemsokára követ egy kérdés, hogy haza tudok-e menni. Éppen beszédre nyitottam volna a szám, amikor egyszer csak megint belehasít a fejembe a fájdalom. A halántékomhoz kapok, és legnagyobb meglepetésemre egy fiatal srác jön ide.
Hunyorogva nézek rá és a lányra, amikor az újdonsült társaságunk megszólal:

- Mit csinál itt egy hozzád hasonló szépség egy junkie-val? – vigyorog a srác Leyla-ra.

Egyértelmű, hogy a junkie jelzőt nekem szánta, de hogy tényleg annak gondol-e vagy csak szimplán el akar zavarni, szándékosan megalázni az kérdéses. Habár egyik sem vet rám jó fényt, szóval olyannyira mindegy.
A srác már amúgy is alapozott valahol, mert bűzlik a piától és valószínűleg van itt a közelben valami szórakozóhely. Már csupán azért is gondolom ezt, hiszen ez a lány sem véletlenül járt errefelé így kiöltözve.

- Hé! Junkie, van nekem is cuccod? – intézi felém az élcelődő kérdést.

A fejfájásom alábbhagyott, és ekkor viszont átkattant valami nálam. Próbálom összerakni, hogy mi történt az előbb, de egyelőre halvány lila gőzöm sincs. Valami párhuzamot szeretnék vonni a fejfájásom és a társaságaim – már ha ezt a tahó pöcsfejet lehet annak hívni – között.

- Nem vagyok drogos… – elhalkulok, majd idegesebben egy orosz káromkodást is vágok hozzá: - …Mudak (Seggfej)!

- Mi a faszt pofázol?

Elfordítom a fejem, nem vagyok hajlandó ezzel a kotonszökevénnyel beszélni. Próbálok határozott maradni, de közben a félelemtől borzongok… Legszívesebben elfutnék, viszont félő, ha elszaladok, ez a fasz úgyis utánam jönne.
Erre a srác felém nyúl, és a sötétségben megvillannak vadállatszerű íriszei. Nem evilág… Nem lehet az!
Ez a gondolat jelenik meg újra és újra, miközben a felém nyúló kar már nem is az a srácé, aki az előbb beszólt, hanem azé az emberé – nem tudom már mié –, aki azon az éjszakán megtámadott.
Ezt se hittem volna, hogy a fű nyugtató hatása ilyen gyorsan elillan, sőt, inkább felerősíti a régi emlékképeket.
Elütöm a kezét, és azon jár az eszem, hogy elszaladjak. Egy lépést teszek hátra, majd még egyet… Majd…
Vendég
Vendég
Anonymous

Zavar az erőben Empty
TémanyitásZavar az erőben EmptyPént. 28 Ápr. 2023 - 11:43


Leyla & Szvetlana



Nem vagyok túl jó vigasztalásból meg empátiából, de most igyekszem kihozni a helyzetből a maximumot ezzel az idegen lánnyal. Tényleg hátha ez egy jó pont a karmámnak, sosem baj, ha azt fényezzük egy kicsit, tekintve hogy nem élek épp angyalian tiszta életet. Ez abból is látszik, hogy épp most túrtam elő a táskámból egy füves cigit. Gondterheltnek tűnik a másik, és ha csak átmenetileg is, de ez segíteni tud rajta. Jófej leszek, övé az első slukk, amikor pedig hangot is ad neki, hogy bejön a cucc, csak elégedetten vigyorgok egyet. Naná, hogy jó, én magam sem szívnék szart. 
Átveszem tőle a szálat, majd ráérősen, mélyet beleszívok, és bent tartva kicsit ízlelgetem, végül lassan kifújom, de amikor elhangzik a kérdés a szájából, olyan hirtelen távozik a füst a tüdőmből, hogy köhögni kezdek.
-Hogy hiszek-e a halálközeli élményben? Hát ez meg hogy a viharba jutott pont most eszedbe? Elég random. - kérdezem teljes elképedéssel, és köhintek még párat. Ez a lány nagyon fura. És ezt én mondom, aki találkozott már azért jó néhány elborult alakkal. Visszanyújtom neki a cigit, de amikor látom, hogy nagyon gyorsan szívja, a második előtt kikapom a kezéből.
-Állj le kislány, lassabban, különben fejre állsz! - inkább én magam szívok bele, és egy ideig nem is adom oda neki a jointot, először hasson nála kicsit a cucc. Szimpla embernek érzem, és talán most füvezik először. Még azt kéne nekem, hogy feldobja a pacskert nekem itt a járda közepén, az eléggé betenne ennek az estének, ami olyan jónak ígérkezett, de már így is csúszik, mert épp most gondolta a másik, hogy megosztja velem életének egy kis szeletét, amit azért nem szokott általában az ember csak úgy úton-útfélen hirdetni. [i]Teljesen kattant.[/i
-Hát figyelj, nem vagyok egy nagy Gandhi, nem szoktam elmélkedni a halál utáni dolgokról. A jelenben élek és ezt akarom élvezni, nem foglalkoztat mi vár "odaát". - nagyot szívok a cigiből, jólesően tompítja az agyamat, de az fix, hogy nincs humorom a halálról beszélgetni sem most, sem úgy egyébként bármikor. Carpe diem, ez az én hitvallásom.
-Leyla vagyok.- mutatkozom be így a hirtelen témaváltás után, és úgy érzem, van most annyira unortodox a helyzet, hogy nem nyújtok kezet neki, inkább csak beleszívok a jointba, aminek a fele már el is tűnt, majd azt nyújtom át neki. -Figyelj, nem rosszból vagy valami de elég ramatyul nézel ki, haza tudsz menni? Hívjak neked egy taxit vagy valamit? - ajánlom fel miután ismét végignézek rajta. A neve és az akcentusa alapján nem hiszem, hogy helyi, talán városismerete sincs, és bár én sem mondom, hogy ismerem Rose Harbor-t, mint a tenyeremet, tekintve, hogy csak néhány hónapja vagyok itt, de azért a taxitársaság telefonszámát pont tudom.

Leyla Winters
Alakváltó
Leyla Winters
Elõtörténet :
Titulus :
Énekesnő
Zenedoboz :
Little party never killed nobody!

Karakter idézet :
"Minek komolyan venni az életet? Még sose élte túl senki."
Play by :
Shay Mitchell
༄ ༄ ༄ :

Zavar az erőben Tumblr_inline_nsj84mntCL1qlt39u_250
༄ ༄ ༄
Zavar az erőben 738a424dd405c7c54f8b0625474befe0
༄ ༄ ༄
Moodboard

User :

Zavar az erőben Empty
TémanyitásZavar az erőben EmptyCsüt. 27 Ápr. 2023 - 0:29


Crazy Girl!!

A zsebkendőt elfogadom a lánytól, megtörlöm az orrom és könnyes szemekkel bámulom őt. A biztatására bólintok, noha sok reményt nem fűzök hozzá. Örökös várakozás és stigmák sora.
A zsebembe süllyesztem a használt zsebkendőt, próbálom kifújni magam, hogy ne legyek ennyire szörnyű társaság a lány számára, ha már segített nekem.
Ekkor viszont olyan dolgot szed elő a táskájából, amire végképp nem számítottam. Csak rámeredek a cigire és a lányra.
Tanácstalanul állok egy darabig, majd elfogadom tőle. Semmivel nem lenne jobb, ha telenyomom magam nyugtatóval. A gyógyszerekből is elegem van, egyszerűen csak eltompítják az agyam és a szervezetem függ tőle. Sóvárgok, hiányzik és észre sem szoktam venni, hogy az adagom nő. Örülök, hogy orvosi segítséggel sikerült mostanában csökkenteni a gyógyszeradagom.
A számba veszem a füves cigit, a jelenemet pedig ketté hasítja a félelem. Egymás után következnek a kérdések, amik kételyeket ébreszt fel bennem. Mégsem hátrálok meg, mondhatni önmagammal dacolva; a világot gyűlölve szívok bele egy nagyobbat a csikkbe.
Annyiszor megkísértet az öngyilkosság, az önbántalmazó gondolatok, de nem törtem meg. Ha úgyis meg akarok halni, akkor miért rettegek mindentől? Féltem a tyúkszaros életem, mintha ezt lehetne életnek csúfolni.
A füstöt kifújom, a fehér füstoszlop szemlátomást az ég felé száll. Egy újabb slukkot szívok, teljesen megtelítődik a tüdőm vele. Lassan kiengedem a számból, közben pedig ízlelgetem a cigi ízét. A fejem kicsit eltompul, még a görcsös testtartásom is ellazul.

- Ah, jó ez a cigi...! – sóhajtok fel.

A nyugalom elárasztja a belsőmet. Végül a cigit odaadom a lánynak, őszintén szólva, várom a következő szívást.
Ekkor rám tör a felismerés: hasonló ez a nyugalom, mint amit odaát éreztem. Ez a megmagyarázhatatlan biztonságérzet.

- Te hiszel a halálközeli élményekben?

Nem is gondoltam át a kérdést, csak kinyögtem.

- Tudom, hogy baromság a kérdés, hiszen nincs, de nekem meggyőződésem, hogy létezik – dünnyögöm.

Ha visszaadja a szálat, akkor újabbat és újabbat szívok a cigiből. Kezdek teljesen leereszteni, szétcsúszni.
Nem ártana valamerre megindulni, mert elég hülyén néz ki, hogy itt bagózunk egy sötét utca szegletében.

- Lehetséges csak a cigi tett be, hogy felidéződött ez bennem, de még mindig valóságosnak érzem – nyújtom vissza a szálat. – Sohasem hittem a mennyben vagy a pokolba, de amikor majdnem meghaltam, akkor esküszöm láttam valamit, csak… Csak mégis itt vagyok.

Szinte hallom az az ismeretlent, aki beszélt hozzám héberül… Lehet latin volt. Fogalmam nem volt akkor sem, és most sem, hogy mit mondhatott, ennek ellenére simogatta a lelkemet az a selymes hang.

- Ó, baszki! – csapom homlokom magam. – Szvetlana vagyok. Téged, hogy hívnak? – teszem fel zavartan a kérdésem. – Annyira belemerültem… Jaj, ne haragudj! – szabadkozom.

Idióta vagy, Szvetlana?! Bár azóta az vagyok, amióta elfogadtam a cigit!

Kész csoda, hogy nem kergettem el és most még bunkó is voltam. Azért valahol jót tesz, hogy nem éppen gyerekkel vagy orvosokkal beszélgettek, netán a rokonokkal, hanem egy velem egyidős emberrel.
Lehetséges, hogy ma meghalok, de legalább kevésbé fog fájni... Addig igazán életben hagyhatnák az áldozatot, amíg egy ganját el nem szív. Egyből vidámabban és nyugodtabban halna meg!
Vendég
Vendég
Anonymous

Zavar az erőben Empty
TémanyitásZavar az erőben EmptyKedd 25 Ápr. 2023 - 16:49


Leyla & Szvetlana



Némi szánalommal nézek a lányra, aki szegény nem nyújt túl jó látványt, mellettem pedig még nagyobb a kontraszt, kapunk is egy-két érdekes pillantást, de nem foglalkozom vele, én piszkosul dögös vagyok, az a lényeg. Hálálkodására megrántom a vállam.
-Nincs mit, örülök, hogy nincs gáz.- lazán megvonom a vállamat, és hát akkor szerintem itt is a búcsú ideje, és már nyitnám is a számat, hogy további szép estét kívánva induljak tovább a dolgomra, amikor legnagyobb meglepetésemre elsírja magát. Hirtelen köpni-nyelni sem tudok, sok mindenre számítottam, de erre nem. Zavartan dobom ki arcomból hollófekete tincseimet, és ide-oda forgatom a fejem, akar-e valaki idejönni még segíteni, de senki. Kinyitom a számat, de fogalmam sincs mit mondhatnék erre, szóval becsukom. Gondolkozom, hogy szép lassan eloldalgok, hátha könnyei között nem vesz észre, teszek is egy lépést, de megtorpanok. Na jó, javítsunk kicsit a karmámon. Visszalépek mellé, és mikor kutanti kezd, sejtem, hogy zsebkendő után, így a kis fekete táskámból elővadászok kettőt, és átnyújtom neki.
-Figyelj, fogalmam sincs mi a probléma, de...biztos megtalálják rá az orvosok a megoldást, addig meg...találj egy módot, amivel valahogy megpróbálod elfelejteni, vagy kizárni a fejedből.- Remek tanács Leyla, irány a pszichológusképző. Vörösre rúzsozott ajkamba harapok, majd mintha villanykörte gyúlna az agyamban, mosolyra húzódik a szám, és ismét kutatni kezdek a kistáskámban. Komolyan mondom a női táska olyan, mint valami feneketlen pokol, soha semmit ne találok benne. Végül egy kis dobozkából előhúzom amit kerestem, és diadalittasan mutatom fel a hüppögő lánynak.
-Ezt későbbre szántam, de egye fene, szerintem segítene rajtad. Elfelezzük?-teszem fel a kérdést ez széles vigyorral az arcomon, miközben orra elé tolom a füves cigit. Minőségi cucc, közepesen erős, ez kellően elbódítaná, akármi baja is van, legalább míg tart a hatása, kicsit megfeledkezik saját nyomoráról. Már csak az a kérdés, elég bevállalós-e a kicsike.

Leyla Winters
Alakváltó
Leyla Winters
Elõtörténet :
Titulus :
Énekesnő
Zenedoboz :
Little party never killed nobody!

Karakter idézet :
"Minek komolyan venni az életet? Még sose élte túl senki."
Play by :
Shay Mitchell
༄ ༄ ༄ :

Zavar az erőben Tumblr_inline_nsj84mntCL1qlt39u_250
༄ ༄ ༄
Zavar az erőben 738a424dd405c7c54f8b0625474befe0
༄ ༄ ༄
Moodboard

User :

Zavar az erőben Empty
TémanyitásZavar az erőben EmptyHétf. 24 Ápr. 2023 - 19:08


Crazy Girl!!

Esélytelen, hogy behatároljam mégis mit érzek. A sírás kerülget. Menekülni akarok. Ez pedig felerősödik bennem, amikor hozzám jön az a lány, akinek a tekintetével összeakadtam. Lehajtom a fejem.
A kérdésére eleinte nem akartam válaszolni, csupán csendben elhúzni mellette és hazakeveredni valahogy… De felmérem a terepet, egy-két kissé ittas srác is van a közelünkben, ami vészjóslóbb, mint ez a lány, aki idejött hozzám.

- Nem igazán mondanám, hogy jól vagyok… - elhallgatok rövid időre. - …de mentőt hívni felesleges. Úgy sem tudnak velem mit csinálni – mondom belenyugvóan.

Picit bátrabban nézek a mellettem lévő lányra.

- Köszönöm, hogy idejöttél hozzám…

A szemem ég a könnyektől, ami tele van szégyennel és tehetetlenséggel. A hideg – lehet az ideg – kezd el rázni.

- Nem tudom, hogy mi történik velem… - végül csak elsírom magam. – Elegem van a rosszullétekből – az arcom eltakarom. – Az orvosok se tudnak velem mit kezdeni. Semmit se tudnak megmagyarázni, csak bélyegeket aggatnak rám.

Szó szerint kifulladok, ahogy a sírás közben beszélek.
Régen mindent csípőfogóval kellett belőlem kiszedni, és most képes vagyok egy vadidegennek kiakadni, előtte sírni és megmutatni a sebezhető énem.
Nem csodálkoznék azon, ha itt hagyna. Megérteném, hiszen lenne jobb dolga is, mint egy elmebeteget pátyolgatni. Akármi is történik, de olyan jó sírni, végre kimondani azt, amit senkinek se tudok kimondani.
A bácsikám és a nénikém meghallgatnak, viszont annyira üres, élettelen minden beszélgetés, ami az érzésekről szól. Jobban szeretem őket, mint a vérszerinti szüleimet, mégis ez a meg nem értettség fáj valahol.
Valójában tisztában vagyok azzal, hogy mi a szeretet…?

- Ne haragudj, hogy ilyen voltam… vagyok.

Leveszem a vállamról a táskát és zsebkendő után kutakodom, egyelőre sikertelenül.
Vendég
Vendég
Anonymous

Zavar az erőben Empty
TémanyitásZavar az erőben EmptyHétf. 24 Ápr. 2023 - 17:10


Leyla & Szvetlana



Egészen kezdem megkedvelni Rose Harbor-t. Az énekesnői karrierem eléggé felpörgött az utóbbi hetekben, szinte minden nap fellépésem van. Zenélek Noah-val is, és mondjon bárkit a kisfarkas, tudom, hogy ő is élvezi, és hát cseng is a kassza rendesen minden este után, amikor együtt szerepelünk a színpadon. Ezen kívül szólóban is vannak most már fix felkéréseim, amiknek mindig eleget is teszek, az éjszakai életben kezdik egyre többen megismerni a nevemet, ami mindenképp fantasztikus. Megírtam két új dalt is, szóval...ja, minden f*sza mostanában.Az utóbbi néhány napban azonban már nagyon benne van a bolha a formás seggemben, hogy jó lenne úgy nekivágni az estének, hogy nem fellépek, hanem szórakozok, és ma vééégre valahára egy ilyen nap van.
Szépen ki is csípem magam, felveszek egy fekete miniruhát, ami épp a combom közepéig ér csak. Hosszú lábaimat ezüst színű magassarkúba bújtatom, hajamat pedig hajsütővel elegáns és szexi loknikba varázsolom. Gyümölcsös illatra hajazú parfümmel befújom magamat, majd belebújok fekete szövetkabátomba, és elindulok a Denverrel közös lakásunkból. Halvány lila gőzöm sincs, hogy a srác hol mászkál, gondolom valami csajnak a bugyijában, vagy ilyesmi. Jó neki, remélem nekem is összejön ma valami.
Készülődés közben megiszok egymagam egy üveg pezsgőt, így kellemesen tompa fejjel, ám még így is tökéletes magabiztos léptekkel indulok neki a kissé hűvös márciusi éjszakának. Csoportos üzenetben rákérdezek a haverokra melyik pubban vannak jelenleg, és amint megkapom a válaszukat, arra kezdek el riszálni, élvezve annak az egy-két utcán lézengő pasi éhes tekintetét, és már-már csorgó nyálát. Puszit dobok nekik, de folytatom tovább az utamat.
Amikor szemem összeakad a kapucnis lánnyal, először majdnem elsétálok mellette, elvégre én ma szórakozni akarok, de aztán győz a lelkiismeretem, lefékezek mellette, és úgy nézek a villanyoszlopot támasztóra.-Szia, jól vagy? Elég szarul nézel ki, hívjak mentőt? Vagy taxit? - enyhén félrebillentem a fejemet, úgy nézek rajta végig tetőtől talpig. Nem érzek rajta alkohol szagot, se füvet, pedig alakváltó orrom ezt mindenképp megcsapná. Talán a cukra esett le? Áh fenébe is, nem vagyok orvos, nagylány, van szája, ha szüksége van bármire, úgyis szól, ha nem, hát megyek tovább piálni.

Leyla Winters
Alakváltó
Leyla Winters
Elõtörténet :
Titulus :
Énekesnő
Zenedoboz :
Little party never killed nobody!

Karakter idézet :
"Minek komolyan venni az életet? Még sose élte túl senki."
Play by :
Shay Mitchell
༄ ༄ ༄ :

Zavar az erőben Tumblr_inline_nsj84mntCL1qlt39u_250
༄ ༄ ༄
Zavar az erőben 738a424dd405c7c54f8b0625474befe0
༄ ༄ ༄
Moodboard

User :

Zavar az erőben Empty
TémanyitásZavar az erőben EmptyHétf. 24 Ápr. 2023 - 15:46


Crazy Girl!!

A reggelek és az éjszakák gyorsan váltogatják egymást. A fiatalságom is elillan, megfosztom magamtól az élet jogát. A házamban való raboskodás hasonló egy laborhoz, ahol mindent megfigyelnek… Nem érzem magam a világrészének, és nemes egyszerűséggel csak figyelem a lakásom ablakából, ahogy minden változik. Az jogos, hogy feljegyzéseket azért nem készítek ezekről... Nem a legjobb ez a laboros hasonlat. Hm...
Munkába mennem ezért is gyötrelem, mert annyi inger ér és fogalmam sincs, hogy mikor leszek rosszul. A korcsolya és a gyerekek gondolata ad csupán annyi erőt, hogy nap, mint nap felkeljek és elinduljak.
Igazából mindig az elindulás a nehéz, ez a hazamenetelre ugyanúgy vonatkozik. Lehet, ha tehetném, akkor az egyik öltözőt kibérelném és ott laknék életem végéig remeteként.
A gyerekekkel az órák hamar eltelnek. Kicsit húzom még az időt azzal, hogy a korcsolyákat tisztítom, majd belenyugvóan felsóhajtok és összepakolom a holmijaim.
A központból kilépve belátom, hogy a hosszas korcsolya súrolás nem volt a legjobb ötleteim egyike. Az égbolt már sötétkék pompában van, és ami számomra érdekes, hogy több a csillag, mint az előző lakhelyemen. Egy röpke másodpercre a gyomrom összezsugorodik, gombócot érzek a torkomban.
Nem tudom, hogy mit tegyek. Hallgassak-e zenét, hátha megnyugtat vagy inkább éberen, sietősen menjek a buszmegállóba.
Végül a figyelem mellett állapodok meg, ettől függetlenül a biztonságkedvéért felveszem a fejemre a kapucnit. A kezeimet zsebre vágom, sietős léptekkel el is jutok az első útkereszteződésig.
A lámpa átváltására várok, amikor egyszer a semmiből rám tör ez a rohadt roham. Pár másodpercig tart, de mégis borzasztóan megkínoz. Nem csoda, hiszen a maga fájdalom olyan, mintha egy méretes karót egy ütéssel beleütnének a fejembe, a halántékomnál... És abban a pillanatban, mintha a szívem is kihagyna, úgy szétfeszíti a mellkasomat valami földöntúli erő.
Az orvosaim pedig esküszöm, hogy bolondnak néznek. Egyszer megnyíltam, meséltem nekik a halálközeli élményeimről, a hangról és erről a nyilalló fejfájásról. Ennek az lett az ára, hogy szorongásos zavarral és skizofréniával diagnosztizáltak.
Sokáig nem akartak velem újra foglalkozni, de végül a bácsikám segítségével kiharcoltuk az újabb vizsgálatokat. Annyi mindent olvastam a mentális problémákról és tudom, hogy nem vagyok skizofrén! Bár, egy skizofrén is ezt mondanám, nem igaz?
A lámpaoszlopnak támaszkodva pihegek, ekkor összetalálkozik a tekintetem egy felettébb kirívó külsejű lánnyal. Valószínűleg bulizni mehet, és ez a gondolat… Valahogy elszomorít. Nem éppen az, hogy ő bulizni megy, hanem, hogy én nem merek és csak szépen lassan sorvadok el… testileg és lelkileg.
Azt hiszem, mégis csak bolond vagyok.
Vendég
Vendég
Anonymous

Zavar az erőben Empty
TémanyitásZavar az erőben EmptyVas. 23 Ápr. 2023 - 13:31


Szvetlana & Leyla
Zavar az erőben

Belvárosi utcák - útkereszteződés/lámpa | március eleje, este 9 körül
Vendég
Vendég
Anonymous

Zavar az erőben Empty
TémanyitásZavar az erőben Empty

Ajánlott tartalom

Zavar az erőben Empty
 

Zavar az erőben

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal