Egy "jobbvagyoknálad" vérfarkas srác. Egy "meglátjukhogyjobbvagyehabetörömazorrod" alakváltólány. A srác pénzes, jól szituált családból jön, a lány családját meg ha meglátják, sokan átmennek az út túloldalára. Pulóver a nyak körül a golfpályán, meg a benzin és olajszag a kopott betonon. Biztos lehetne valami mérhetetlenül romantikus dolog is az övék, de tizenhat évesen még egyikük sem gondolta komolyan azt, ami köztük volt. Mivel évfolyamtársak voltak pelenkás koruk óta, és valahol hét évesek lehettek, mikor eldöntötték, hogy örök ellenségek lesznek, ugyanis nem tudtak megegyezni azon, kinek jár az utolsó Capri Sun. Scott hozta az elvártnak megfelelő akademikus színvonalat, amit a családja sürgetett – mert hát, vele még "nagy tervei vannak" valami felsőbb hatalomnak, de legalábbis a szüleinek –, Mika pedig mindennél jobban vágyott rá, hogy kitörhessen az álmos kisvárosból, ennek egyetlen módját pedig a tanulásban látta. Talán az évfolyamtársaik egy része amúgy is haragudott rájuk, amiért folyton emelni kellett miattuk a mércét, de az semmi volt ahhoz a haraghoz képest, amit egyik érzett a másik irámt, ha az nyert meg egy versenyt, és ő csak második lett.
Aztán teltek az évek, történtek dolgok, az érzelmek egyre bonyolultabbá szövődtek, míg végül valahogy úgy lyukadtak ki egy mérhetetlenül feszült, sörponggal egybekötött Triviaverseny után, hogy csak ők voltak, meg az ágy. Az első alkalmat még lehetett volna a pillanat hevére fogni, de aztán volt egy második, meg egy harmadik, és egyszerűbb volt elfogadni, hogy ez most egy olyan "dolog", meg amúgy nem is igazán utálják egymást, de maradjanak azért csak barátok. Scott volt az, aki hangosan többet akart ennél, Mika pedig az, csak millió érvet vágott a fejéhez, miért hülyeség, közben viszont mindennél jobban vágyott rá, hogy bárcsak ne lenne ennyi.
Azon az estén, mikor eldöntötte, hogy elszökik, felmászott Scotték garázstetőjére, onnan meg az ablakon át be hozzá, ami megintcsak romantikus lett volna, ha Scott nem tolja reflexből orrba az éjjelilámpájával. Végül a vérzés elállítása után is ott maradt, reggelig, és a "talánnemisvagyteolyanrossz" vérfarkassrác békés horkolása majdnem elég volt ahhoz, hogy meggondolja magát.
Majdnem.
Már New Yorkban járt, mikor megvette az első terhességi tesztet. Aztán még egyet. Aztán még ötöt, mert biztos gyártási hibásak. Eszében volt, hogy felhívja Scottot, de végül lemondott róla. Nem akart visszanézni egy percre se, neki pedig amúgy is biztosan jobb nélküle, mert Vele ellentétben Scottnak jövője van. Úgyhogy nem szólt sem akkor, sem a későbbi millió alkalommal, mikor eszébe jutott, hogy talán kéne, hogy talán szüksége van rá.
Aztán visszajött, és nem egészen tudja, hogyan kéne felvázolnia a helyzetet. Kéne egyáltalán? Van rá bármi mentség?

Scott amúgy szabadon formálható karakter, ezt csak egy kis ihletforrásnak szánom, nem muszáj ragaszkodni hozzá. Ő Sage apja, aki határozottan nem tud róla, a múltja, a családja, a köztes időszak, meg a jelene is szabadon formálható. Azt is tök érdekesnek találnám amúgy, ha már kapcsolatban volna, akár komolyan is, és fennforgást hozna oda Sage léte. Lehet köztük romantikus endgame is, meg nem is muszáj, igazából főleg a drámáért élek.   A név és az arc is szabadon választható, ha bármi kérdés felmerülne, szívesen agyalok-ötletelek. :3