Felülmúlja az egynyolcvanat centiben, így könnyen lelophatja a polc tetejére rejtett dugi sütited. (Meg is teszi, ebben biztos lehetsz, jobb hát nem beavati ilyen édes-kényes titkokba.) Magasságát nem ellensúlyozza a határozottabb alkat; vékony, egyesek véleménye szerint beállhatna biológia órára tanulmányozásra, amikor is a csontváz a tananyag. Félreértés ne essék, valójában meglepően jó erőben van, köszöni szépen. Arcra, de általánosságban megjelenésre jellegzetes ázsiai vonások jellemzik; porcelán bőr, dús és sötét hajkorona, mandula vágású szemek (melyek elsőre sötétlenek, de ha fény esik rá, mintha borostyán rejlene íriszei mélyén). A tökéletesnek látszó arcot viszont szinte mindig egy széles, ragyogó mosoly koronázza, mellé pedig párosul az utánozhatatlan, mélyről felgurgulázó nevetés. Ez a fiú aztán szeret mosolyogni, de ugyanúgy szeret mások arcára is mosolyt csalni. Kisugárzása határozott, van benne valami, ami figyelmet követel. Öltözetei színben feketék, ám hiába a gyászos színválasztás, hangulata ezt sosem tükrözi vissza.


Jó tulajdonságok:
- Optimista: Fiatalabb korában csak úgy bugyogott belőle a jókedv. Az életében megforduló események okán enyhült, némileg elfagyott ez a tulajdonsága, ám megfelelő társaságban újfent kiteljesedik. Továbbra is igyekszik ő lenni az, aki fényt önt a sötétbe, ha a kedv alábbhagy másokban. Ezen kívül képtelen a szájára lakatot tenni, szóval, ha csak folyik belőle a szó és legfőképp baromságok csaponganak ki rajta, néha már az is megmosolyogtató tud lenni a gesztusai mellett.
- Szabadszellemű: Kétség sem férhet hozzá, hogy ez a tulajdonsága semmit sem kopott. Képtelen arra, hogy ne a saját feje után menjen, s ne legyen oly makacs, hogy az másoknak instant fejfájást okozzon. Nem él előítéletekkel, nem veszi számításba ki magasabb, ki alacsonyabban ál, mindenkit egyformán kezel és önmagát is így méri. Ezáltal számára egy utcán élő is annyit ér, mint egy a város leggazdagabb embere. Ugyanígy áll egy, a testét árulóhoz és egy tisztességes betevővel élőhöz is.
- Törődő: Családját és barátait rettenthetetlen oroszlánként védelmezi, senki és semmi nem állhatja útját, hogy megtegyen értük bármit. A legkisebb problémáikra is ugrik és nem fél bevetni mindent azért, hogy valakit jobb kedvre derítsen, még a saját jó hírét, büszkeségét sem. Meghallgatja az emberek búját baját és a maga módján tanáccsal is szolgálhat.
- Intelligens és találékony: Gyerekkorától zseninek kiáltották ki és bár érdektelennek tűnt sokszor, ami igazán foglalkoztatja, abba mélyen beleássa magát és a tökéletesre törekszik. Szeret új trükkökkel előrukkolni, legyen az komoly cél érdekében, vagy éppen a szórakozás kedvéért, sosem fogja vissza magát.


Rossz tulajdonságok:
- Csínytevő (szörnyen bosszantó egyén): Sokszor pofátlanul őszinte és nem fogja vissza csípős véleményét sem, ahogy az öklét sem, ha arra kerül a sor. Ezen felül rossz szokása, hogy játék néven addig szórakozik egy kinézett féllel, amíg az arcon nem törli, vagy el nem üldözi maga mellől. Valamiféle mazochista erő is hajthatja, mert kifejezetten élvezi mindezt. A leggyerekesebb csínyeket sem rest elkövetni és aztán látványosan jó mulatni rajtuk.
- Szégyentelen: Szégyentelensége hasonlóan arcot perzselő. Lazán leáll flörtölni bárkivel, bármivel és sajnos nem sajnos, igen messze is képes elmenni, ha úgy hozza a kedve vagy éppen a célja azt kívánja. Bár van, hogy a fegyvere fordítva sül el és hirtelen felüti fejét benne némi szégyenlősség és zavar.
- Csökönyös szamár: Amit egyszer a fejébe vesz attól el nem áll, lehet vele éjt nappallá téve vitatkozni, akkor sem fog megjönni a józanabbik esze. Lehet rossz vagy éppen jó dolog, amit elhatároz, véghez viszi, s még ha közben rá is jön, hogy nem a legjobb döntés mellett állt ki, már akkor sem fordul vissza. Nem ritka, hogy ezzel könnyen megbánthat valakit, aki közel áll hozzá.
- Önfeláldozó: Fentebb már említvén volt, hogy a szeretteiért bármit megtenne, ebben az is beletartozik, hogy gondolkodás nélkül hajtaná a fejét a guillotine alá, ha ezzel megmenti őket. De legyen szó bármely testrészéről, a véréről, a lelkéről, önmaga épségét hajlamos teljesen a háttérbe szorítani, a fájdalmat pedig teljesen blokkolni. Természetesen a saját problémáiról sosem szeret beszélni, egy nevetéssel elhessegeti, mintha semmiség se volna.



Gyorsan és könnyen épít kapcsolatokat, ez barátságos, vidám és játékos jellemének köszönhető, mely szinte átragad, átszellemíti azt, akivel találkozik. Persze ugyanilyen gyorsan gyárt ellenségeket is, ugyanis van, aki nem állhatja energikusságát és kotnyelességét, s legszívesebben egy kiskanálnyi vízben vetne véget életének. A varázslás mellett azonban kifejezett éltetőeleme a társaság, legyen az emberi, állati, bármilyen fajtabeli. Igazság szerint van egyfajta zsánere, egyfajta mániája, hogy minél nehezebben nyerhető el egy ember barátsága, annál inkább vágyik arra, hogy ő legyen az, aki lebontja a falakat. Szeretteivel, barátaival védelmező, ragaszkodó és nagyon szerető, szinte már egy bújó, doromboló macska, aki viszont fúj, ha a kedve éppen nem olyan. Szerelemben vak, mint a bányaló.


Legelső emlékeiben káoszként él a csak sötét korszakként emlegetett időszak, amikor egyetlen családtagjával az utcákat rótták. Menekültek. Hogy mi vagy ki elől? Ez az a bizonyos folt, a kimaradt részlet az igazságból amit nem tudna felidézni. Az sem biztos, hogy anyja megosztotta vele valaha is, ha igen, hát kölyökként összemosódtak az információk. A túlélésért való küzdelem, a fájdalom és a nélkülözés minden részét megtöltötte a gondolatainak. Egy szép napon aztán kezdett minden a helyére kerülni, a világ kezdett körülötte kivilágosodni. Végre nem kellett bujdosni, nem kellett futni, amíg tüdejét marta a levegőtlenség és lábait elette az izomláz. Egy hagyományait élő boszorkánycsalád a szárnyaik alá vették őket, onnantól kezdve pedig az emlékei is kitisztultak, személyisége is kibontakozhatott és ereje is jobban felszínre tört. Sosem volt titok előtte a származása, hogy anyja az, ami, s ő is örökölt erőt birtokol. Az erő bábmester néven vonult a köztudatba, mellyel képes másokat irányítása alá vonni. Függően az egyén akaratának erősségétől, valamint az ő érzelmi beleélésétől, változó, hogy miként képes befolyásolni, de lehet szó akár éppen csak csipetnyi manipulációról, de akár egy teljes kontrollról is. A családja mindig is ellentétes érzelmeket táplált képessége iránt, főként mert szeret jót mulatni vele. Jelenlegi helyzetének köszönhetően pedig, amibe egy átok rántotta, különös érdeklődést kezdett mutatni a sötét mágia iránt, ami főként nem nyerte el a rokonok tetszését, köztük leginkább egy bizonyos valakiét. Aktív ereje mellett különös tehetséget mutatott a mágiával való kísérletezésben, így mindig igyekszik valami újat feltalálni. Szeret amuletteket, különféle varázstárgyakat készíteni és bűbájokat kifejleszteni. Nem egyszer volt már a családi „vállalkozás” segítségére, ha arról volt szó, hogy gyorsan elő kellett rukkolni egy jó ötlettel, tervvel.



- Wang Xian! – mit sem törődött a mögötte becsapódó ajtók hadával, nevének fület sértő rikoltásával még annyira sem, lelkesedése minden kellemetlen külsőséget kiszűrt, így Wang Jin mindhiába rekesztette torkát.

- Hm? – végre hajlandó volt fékezni és a sarkára helyezve súlypontját, átfordult, ám amilyen hirtelenséggel tette, az őt követő férfi egész egyszerűen az arcába trappolt. Homlok homloknak csapódott, s két fájdalmas, vinnyogó hang töltötte meg a folyosó félhomályát. A sötétkékbe öltözött ifjabbik egy lépést tett hátra, míg a szembenálló fél vicsorogni kezdett, akár egy elcsapott eb.

- Hallottad egyáltalán, amit mondtam? – bökött az arcába mutatóujjával, mely felért egy varjú mardosó csőrével, mely éppen csípni készült az orrát. A-Xian pajkos mosollyal paskolta el testvére kötözködő kezét, majd mellkasára ragasztva saját mancsát tolta kellemesebb távolságba dühöngő fúriaként viselkedő társaságát.

- Nem, de ne ismételd el kérlek, úgyis tudom, hogy mi állt a közlendődben. ’Wang Xian! Ne légy felelőtlen fajankó, még angolul sem tudsz! A végén még összekevered a hotelt a sztriptízbárral!’ – mármint ez abszurd, csak direkt keverné össze, véletlenül biztos nem, de testvéri szeretetből okozott agyhalálnak megfelelt. Ráadásul az angolja is jó volt, ha a kiejtése vicces is.

- Egyáltalán nem így beszélek, te fajankó... – rájött hol hibázott - ...te szerencsétlen! – puffogott Jin kivörösödött arccal, kezei csípőjén nyertek támasztékot, jobb lába halkan dobolva adott ritmust a csendnek, mely nem soká tartott. Xian ismételten elindult, ám most ügyelt arra, hogy az őt követő ne landoljon a képében és szavait is meghallja. A nappaliba libbenve a kanapé hátának dőlve talált támaszt, karbatéve kezeit, hófehér arcára újfent mosoly ült ki. Wang Jin úgyszintén megérkezve, aggodalmát továbbra sem jól leplezve torpant meg tőle pár lépésnyire. Ideje volt folytatni, amit még odafent elkezdtek. A léptek közeledte vészjelzést adott le, egy bizonyos erőteljes, démoni hang felzendülése végképp riadalmat okozott a szívében. Wang Xian szimplán a padlóra dobta magát és nem mozdult többé. Jin meglepett pislogássorozattal figyelte öccse önmaga által rendezett temetését, majd lassan, igen lassan felnézett anyjára és apjára, akikre rávetült a nappali hamvas fénye, amint beléptek a helységbe.

- Ennek meg mi baja lett? Tán végre teljesült a kívánságom és örökre elhallgatott? – a nő állát megemelve, lidérces pillantások közepette vizslatta az „élettelen” testet, még cipője orrával is megbökte. Xian kitartóan adta az oposszum szerepét, míg családja körülötte keringett vijjogó keselyűként.

- Anyám! – szólt rá Jin erőtlenül, eleve vesztes csatát vívott, bármelyik családtagjával is kelt vitára, s ez leginkább anyjára és a földön fekvő „tetemre” volt igaz. Ki elég bátor, hogy velük keljen birokra szavak terén? Egyik addig aláz, amíg maréknyi hamu leszel, a másik addig beszél, amíg kötelet nem ragadsz és végzel magaddal.

- Elég volt a bohóckodásból, fiú, kelj fel! – utasította apja, s bár ő maga is elejtett egy mosolyt a drámai viselkedés láttán, igyekezett visszafogni magát a hölgye jelenlétében. Nem vetetett rá jó fényt, hogy elnéző volt a kölyökkel, aki másra sem volt jó, mint arra, hogy madárijesztőként kirakják egy-egy nem kívánatos vendég elé, s az károgva távozzék. - Akkor is elmegyek... – mormogta, ahogy az orrát bökdöste, ám rögtön folytatta, amint fülébe jutott bátyja elégedetlen, mélyről feltörő horkantása. Olyan volt, mint egy éhes rozmár, akire az állatkertben a gyerekek nyalókával bökdöstek.

- Túl sok lehetőségem nincs, nemde? Bárki is idézte rám ezt az átkot, nem azért tette, hogy másnap a reggeli teáját fogyasztva, hirtelen megvilágosulva csodás lényemre, levegye rólam. – érvelt jogosan, alátámasztásképpen megemelte karját, felcsúsztatta ruhája ujját és napvilágra hozta a jeleket, melyek bőrébe égtek. Azon túl, hogy látványnak sem volt utolsó, folyamatos bizsergésük, olykor élesen égető érzetük nem hagyta elfeledni létezésüket.
*

- Rose Harbor, ez az a hely. Egy álmos, amerikai kisváros, hát nem csodás? – pördült körbe a megragadott Stop tábla körül, akár egy musical-ben, míg eldalolta mondandóját. Szükségszerű, hogy már első alkalommal feltűnést keltsen és szükségszerű, hogy a bátyja mindezért leugassa.

- Miért kell már most szégyelljelek? Hagyd abba! Végre tiszta lappal indulhatsz és rögtön úgy viselkedsz, mint egy idióta! – rángatta le az oszlopról, kezét szorosan fogva igyekezett megakadályozni a további szertelenséget.

- Meh, de befásult vénember vagy... – rázta le magáról, illetve igyekezett volna. – Első napunk, ideje bemutatkoznunk!



Wang Huan: NJK - boszorkány -  nevelőapa
San Yan Li: NJK - boszorkány -  édesanya
Wang Jin: NJK - boszorkány -  mostohatestvér (báty)
Wang Ming Tao: NJK - boszorkány -  mostohatestvér (öcs)