Charlotte egy 170 cm magas, átlagos alkatú nő, aki esztétikusan gömbölyded itt-ott, mert a szülés óta néhány kiló makacsul ragaszkodik hozzá, ám ő ebből nem csinál problémát. Robert úgy szereti, ahogy van, és ez neki elég ahhoz, hogy önmagát is elfogadja.

Hosszú, barna haját praktikussági okokból általában felkötve vagy kontyban hordja, sminket ritkán használ, a gyerekek mellett erre kevésbé van ideje, ám természetesen is szép arca van. Ahogyan az a kisgyermekes anyákkal lenni szokott, néhány karika időnként előfordul a szemei alatt, olyankor azt leheletnyi alapozóval tünteti el.

Hétköznapi ruhatára inkább kényelmes felsőkből, farmerből és lapos cipőkből áll, hiszen rendszeresen futkározik a gyerekek után, ügyet intéz a városban, de munkához is alkalmasabb viselet egy tornacipő, mint egy magassarkú. Természetesen mint minden nőnek, az ő szekrényében is megtalálhatóak a nőiesebb, elegánsabb darabok, így ha például Roberttel randizni mennek, vagy valahova hivatalosak, akkor kicsípi magát, és ugyanúgy jól érzi magát egy csinosabb szettben és magassarkúban is.

Összességében a kisugárzása barátságos, kedves, de süt belőle az “anya vagyok és imádom” vibe, különösen, mikor egyik vagy mindkét csemetéje vele van. Ha pedig férje is mellette van, sugárzik belőle a felhőtlen boldogság, és ezt nem is rejti véka alá.


Jó tulajdonságok:
- családcentrikus: Számára a család jelenti a mindent, bármit megtenne szeretteiért. Imádja a gyerekeket, szeretne is még két lánya mellé további babákat. Neki találták ki a családanya szerepet, szereti a házimunkát, sütés-főzést, igazi tyúkanyó típus.
- kedves: Azt vallja, hogy úgy viszonyulj másokhoz, ahogy te is szeretnéd, hogy bánjanak veled. Lotte épp ezért kedves és udvarias mindenkivel, sokszor azokkal is, akik egyébként nem érdemelnék meg, remek példa erre első férje is.
- konyhatündér: Fantasztikusan főz, és süteményei is vetekednek a cukrászdai készítményekkel. A házukban mindig van legalább két féle süti, valamint annyi étel, ami egy hadseregnek is elég lenne, de hát nem véletlen a kifejezés, hogy “farkasétvágy”, Lotti szeret felkészülni esetleges váratlan és éhes látogatóira, akik többnyire a falka tagjai és szeretik a pocakjukat.
- alázazos: Tisztában van az értékeivel, de távol áll tőle bárminemű fennhéjázás, sőt előbb veti alá magát más akaratának, mintsem önző legyen.
- kreatív: Kreativitása főként munkája során a kávékülönlegességek kitalálásában és a latte art-ban nyilvánul meg, no meg abban, hogy rendszeresen talál ki új játékokat, amivel lányait szórakoztatja és egyben tanítja.

Rossz tulajdonságok:
- meghunyászkodó: Nem áll ki a maga igazáért, nem azért mert nem akarna, inkább mert nem mer, ez még bántalmazó exférjének a hatása, aki keményen megbüntette, ha feleselni mert. Lányaiért és a családjáért azonban remegő térdekkel ugyan, de felszólalna, bár szerencsére eddig erre nem volt szükség.
- érzékeny: Lotti egy érzékeny lélek, aki könnyen magára veszi az őt ért kritikát. Ha valamit nem sikerül úgy megcsinálnia, ahogy tervezte, pláne ha a dolog mást is érintett, szomorú lesz, és kell neki idő, míg túlteszi magát a dolgon. Sírni is szokott, de csakis otthon, úgy, hogy lányai ne lássák, illetve Robertet sem akarja ezzel terhelni, ám férje elől nem tudja titkolni ezeket, ahhoz túl jól ismeri őt.
- babonás: Fekete macska, kéményseprő, létra alatt átsétálás…és ez csak néhány dolog a sok közül, ami Lotte babonáihoz tartozik. Másoknak vicces lehet, amikor pánikszerűen keres pirosat vagy fehéret amit megfoghat, amikor mentőautó szirénáját hallja, ám Lotti hiszi, hogy ezzel elkerülheti, hogy egy szeretett személyhez menjen az autó.
- kockázatkerülő: Alapvetően ez nem egy rossz tulajdonság, ám néha túlságosan is szeret a biztonságos keretek között maradni, hiszen kisebb eséllyel éri baj, ha olyan szituációkban marad, amiket ismer.


Lotte egy csupaszív nő, akinek mindenkihez van egy kedves szava, legyen szó a kávézóban munka közben letörtnek látszó vendégről, egy másik anyukáról az óvodai szülői értekezleten, vagy idős hölgyről a boltban a zöldségosztályon. Bár személyes dolgokat idegenekkel nem oszt meg, általános témákról könnyen és szívesen cseveg.

Roppant családcentrikus, férje és lányai jelentik számára a világot, az élet értelmét. Robert jelképezi azt a második esélyt, amit nem gondolt volna, hogy valaha megkap az élettől, miután elvált erőszakos, bántalmazó első férjétől. Robert Evans megmutatta neki, hogy milyen egy olyan kapcsolatban élni, ami kölcsönös bizalmon és tiszteleten alapul, és ahol nyoma sincs agressziónak vagy erőszaknak. Külön öröm, hogy elfogadta első házasságából született lányát Emmát, sőt 2 éve közös kislányuk is született, Josie. Lotte a mai napig olyan mély és lángoló szerelemmel szereti a férfit, mint a kapcsolatuk elején, mellette úgy érzi, végre révbe ért.

Szüleivel és két testvérével mindig szoros és jó volt a viszonyuk, kb mindent megosztottak egymással, ebben kivételt képezett az, hogy Fernando hogyan bánt vele az együtt töltött éveik alatt. Ezt Roberten kívül a mai napig nem tudja senki, és ez jól van így, a múltat maga mögött hagyta. Édesanyja sajnálatos módon elhunyt, így Lotti kötelességének érzi, hogy gondoskodjon édesapjáról, akit megviselt felesége halála.

A falkában nem áll előkelő helyen a rangsorban, és különleges szerepet sem tölt be, ám erős benne a falkaszellem, így számíthatnak rá, ha valami feladat adódik. Egyfajta második családként gondol rájuk, többségüket szereti és jó a viszonyuk, szívesen látott vendégek náluk.


A Grady család hosszú generációk óta a Rose Harbor-i falka tagja, így Charlotte számára teljesen természetes ez a közeg, mindig is jól érezte magát társai között, és akkor is visszavágyott szíve mélyén, mikor épp New York-ban élt.

Született vérfarkasként már egészen kicsi korától kezdve tudta, hogy a benne élő négylábúval meg kell tanulnia harmóniába kerülni, ám ez közel sem volt számára egyszerű. 15 évesen változott át először, és utána még közel 2 évbe telt, mire megtanulta kordában tartani farkasát, és teljesen szabályozni az át- és visszaváltozást. Édesanyja nagyon sokat segített neki, ebben az időszakban ő volt a legnagyobb támasza. Lotte bár megbarátkozott másik énjével, ritkán alakul át, jobban érzi magát emberbőrben, de azért olykor kinyújtóztatja farkasa elgémberedett tagjait.

A falkában nem tölt be különösebb szerepet, nem tör előre a hierarchiában attól függetlenül, hogy húga lett a bétaszuka, édesapja pedig a vének tanácsának megbecsült tagja. Büszke rájuk, de ő magának nincsenek ilyen ambíciói. Ő inkább a “toborzó” szerepet tölti be, és inkább a falka utánpótlásáról gondolkodik csemetéivel. Ettől függetlenül ha a falkának szüksége van rá, akkor ugrik, a feladatait kötelességtudóan ellátja.



A gondtalan gyermekkor
- Anyaaa Callum elvette a babámat! Szólj rá, hogy adja vissza! - árultam be bátyámat, aki már sokadjára vette el a játékbabámat. A mai napig tisztán emlékszem a jelenetre, anya végtelen türelemmel kezelt és nevelt minket, és határozott, ámde kedves hangja, amivel megkérte Callum-ot, hogy szolgáltassa vissza a babámat, még mindig a fülemben cseng.
- Anyuci! Hogy lesznek a babák? - kérdeztem anno, mindössze olyan 4-5 éves fejjel, miközben anya a húgomat szoptatta.
- Drágám, erről majd beszélünk, ha egy kicsit nagyobb leszel, jó? - én kissé értetlenül, de beleegyezően bólintottam. A szüleimnek sosem mondok ellent, tudják, hogy mit és miért csinálnak.
- És és és…nekem is lehet kisbabám majd? Olyan cuki mint Lyssa? - csillogó szemekkel néztem fel anyára, majd óvatosan, hiszen az igazi kisbabák nagyon törékenyek, megsimogattam kishúgom pufók kis arcát.
- Lotti szívem, egy nap rád talál majd a herceged, és annyi babád lesz amennyit csak szeretnél!

Egy rossz döntés
Évekig csengtek még édesanyám szavai a fülemben. Egy nap rád talál majd a herceged. Ebben a hiszemben randiztam srácokkal, kerestem a hercegemet, és amikor Fernando Rivera betoppant az életembe, azt hittem megtaláltam. Ó én naiv kislány. 24 éves voltam mikor találkoztunk, nem sokkal rá odaköltöztem a lakásába New York-ba, 25 évesen feleségül mentem hozzá, rá egy évre pedig megszületett Emma.

Fernando sokat dolgozott, jól menő üzletember volt, így pénzben nem volt hiányunk sosem, bár nekem ez sosem volt szempont. Szerelmes voltam belé, és boldog voltam, mert azt hittem ő is szeret. Az elején minden rózsaszín, szinte meseszerű volt. A változás valamikor akkor kezdődött, mikor 5-6 hónapos terhes lehettem Emivel. Nem volt könnyű terhesség, fájt a hátam, végig rosszullétek kísértek, fáradékony voltam, és egyik nap nem főztem vacsorát, hanem rendeltem. Fernando mikor munkából hazajött, ingerülten elhordott minden haszontalan szukának, akinek az az egy dolga lenne, hogy kiszolgálja a férjét, ha már megteremti maguknak ezt az életet. Mindig is szívesen főztem és voltam háziasszony,  de különösen nehéz napom volt,ezt meg is mondtam neki, de nem érdekelték a “kifogások”. Akkor még nem ütött meg.

Az első pofont akkor kaptam, amikor megkértem, legyen szíves kicserélni a két hónapos lányának a pelenkáját. Akkorát csattant a tenyere az arcomon, hogy vérfarkas gének ide vagy oda, napokig látszódott a nyoma. Utána azt mondta, sajnálja, és több ilyen nem fordul elő, én pedig hittem neki.

A következő két évben olyan kétheti rendszerességgel vert meg valami mondvacsinált ok miatt. Nem volt elmosogatva. Többet költöttem fodrászra. Nem kombinéban vártam haza, és akkor ez csak néhány dolog ami miatt eldurrant az agya. Rendszeresen üvöltözött velem akár Emma előtt is, de hozzá soha egy ujjal nem nyúlt. Ő volt a pici angyalkája, engem pedig életveszélyesen megfenyegetett, hogy ne merjek lelépni és vinni a lányunkat.

Pedig én el akartam hagyni. Csak Isten a tudója hányszor pakoltam be a bőröndbe a cuccainkat, majd raktam szépen vissza mindent a szekrényekbe, gondosan pont ugyanoda, ahol voltak. Nem mertem elhagyni. Féltettem az életemet, és Emiét is. Az ő érdekében tűrnöm kellett.

A fordulópont
Emlékszem a napra, mintha csak tegnap lett volna. Vasárnap reggel volt, kis családunk épp reggelizett, már-már harmonikusnak mondható hangulatban, amikor megszólalt a csengő. Én nyitottam ajtót, és legnagyobb meglepetésemre három rendőr nyomakodott a lakásba, házkutatási parancsot lobogtatva.

Kettő Fernando-hoz lépett, egy pedig az ajtónál maradt őrizni a kijáratot. Közölték, hogy illegális kereskedelem és sikkasztás miatt letartóztatják a férjemet. Nem meglepő módon spanyol macsóként ellenállást tanúsított, nem is kicsit, az egyik rendőrtiszthez mentőt kellett hívni, kis híján elvérzett az előszoba szőnyegen. Szerencsére Emi nem látta, mert beküldtem a szobájába. Nem lett volna jó, ha ennek tanúja, hiszen még nem volt három éves.

Elment. Elvitték. A lakás szinte kongott az ürességtől, miután Fernando-t betették megbilincselve a rendőrautó hátsó ülésére. Nem tudom meddig ültem magam elé meredve, Emma hangja zökkentett csak ki.

10 év börtön az illegális kereskedelem és a sikkasztás miatt. 5 év azért, mert félholtra vert egy rendőrt. És 5 év családon belüli erőszakért. Alsó hangon 20 évre ítélte a bíróság Fernando Rivera-t. Miután bevitték, és a rendőrök biztosítottak arról, hogy rács mögé fog kerülni, megmutattam minden sérülésemről a képet, amit az elmúlt évek alatt okozott nekem. Mert igen, dokumentáltam mindent, ezzel megtoldva a büntetését.

Amint lehetett, ügyvédet fogadtam, és elváltam Fernando-tól megszerezve Emi felett a 100%-os felügyeleti jogot, ezen felül távolságtartási végzést kértem,  így ha exférjem kiszabadul sem jöhet legálisan a közelünkbe. Úgy éreztem, fellélegeztem hosszú merülés után, végre szabad vagyok. Kivettem egy kis lakást New York-ban, beiratkoztam egy barista tanfolyamra, és elhelyezkedtem újdonsült szakmámban.

A második esély
Egyik nap egy régi kamasz szerelem lépett be a kávézó ajtaján, ahol dolgoztam. Kellett pár pillanat, hogy felfogjam, Robert Evans áll előttem, aki hasonlóan nem számított rám. Mivel épp végeztem a műszakommal, beszélgetni kezdtünk, méghozzá olyan gördülékenyen, mintha nem teltek volna el évek az utolsó találkozásunk óta.

Bár megfogadtam, hogy a válás után nem kezdek új kapcsolatba, Robbal annyira egy hullámhosszon voltunk, hogy sutba dobtam mindent. Nem telt el nap, hogy ne beszéltünk vagy találkoztunk volna, én pedig hamar menthetetlenül beleszerettem, és ez más volt, mint Fernando-val. Ez valami Igazi.

Az események a találkozásunk után villámgyorsan történtek, egyszer csak azon kaptam magam, hogy törtfehér ruhában, gömbölyödő pocakomban Josie-val állok Robert-tel szemben, hogy szűk családi körben örök hűséget esküdjek neki. És tudom, ez most tényleg örökre szól. Meg kellett tapasztalnom a rosszat, hogy megérdemeljem mindazt a jót, amit Rob nyújthat nekem. Ő az én második esélyem a boldogságra.

Rose Harbor-i idill
Josie még meg sem született, mikor anya meghalt. Nagyon megviselt, napokig sírtam,  Rob nélkül teljesen összezuhantam volna, de végül gondolnom kellett Emmára is, illetve a hamarosan világra jövő Josephine-re is. Úgy éreztem, a családom mellett a helyem, és a férjemnek is hiányzott a családja, így fogtuk magunkat, és hazaköltöztünk Rose Harbor-ba.

Együtt élünk harmonikus családként, és bár időnként még mindig rémálmok gyötörnek a múltam miatt, Robert közelsége megnyugtat. Ő elfogadott úgy ahogy vagyok, és nem csak engem, Emmát is. Úgy érzem, végre révbe értem. Megtaláltam a hercegemet.


Theodore Grady: NJK - vérfarkas -  apa
Melissa Grady: NJK(elhunyt) - vérfarkas -  anya
Alyssa Grady: Keresett (kanon) karakter - vérfarkas -  lánytestvér
Callum  Grady: Keresett  (kanon) karakter - vérfarkas -  fiútestvér
Fernando Rivera: NJK - vérfarkas -  exférj, Emma vér szerinti apja
Robert Evans: Becks karaktere - vérfarkas -  férj
Emma Rivera: NJK - vérfarkas -  6 éves lánya az első házasságából
Josephine Evans: NJK - vérfarkas -  2 éves lánya a Roberttel való házasságából
Catherine Evans: Kittina karaktere - vérfarkas - sógornő
John Evans: NJK - vérfarkas - após
Emilia Evans: NJK - vérfarkas - anyós