Én alig múltam egy éves, te közel voltál a négyhez, amikor egy árvaház előtt hagytak bennünket a szüleink. Egy padon üldögéltünk, mindössze egy kék utazótáska pihent mellettünk, benne pár váltásruha, egy rojtos keresztelő kendő- ki tudja melyikünké volt- és egy fél szemű, krémszínű teddy mackó.Testvérek voltunk, ezt bárki megmondhatta, aki látott bennünket.
Te legalább a keresztneved meg tudtad mondani, de az enyémet vagy nem voltál hajlandó, vagy magad sem ismerted. Így kerültünk az árvaház gondozásába, és éltünk itt együtt egészen addig amíg te be nem töltötted a tizenhatot. Ekkor kellett elhagynod a helyet, mint mindenki másnak ennyi idősen. Azt ígérted, hogy hamarosan értem jössz, és elviszel innen. Azt mondtad egymásra vagyunk utalva, ahogyan voltunk eddig is. Pokoli nehéz volt a búcsú, emlékszem, hetekig nem tudtam megszokni a hiányodat.Bezárkóztam, és többé nem voltam ugyanolyan mint azelőtt.
Te voltál ott amikor először átváltoztam, és te mondtad el mi is vagyok valójában, és hogyan is kezeljem ezt az egészet. Minden amit magamról, az átalakulásomról, az önuralmam trenírozásáról tudok, azt tőled tudom.Te voltál mindig az egyetlen, aki meg tudott nyugtatni, aki mellett tökéletes biztonságban éreztem magam.Ha a közelemben voltál úgy éreztem bármire képes lennék.Lelkileg tökéletesen uraltál engem. A távozásoddal pedig olyan volt minden, mintha a világ apró darabokra hullott volna.
Több mint tíz éve annak, hogy nem tudok rólad semmit. Időközben én is elhagytam az árvaházat, és próbáltam talpon maradni. Ki tudja miért, de éreztem, hogy egy napon majd betartva az ígéreted visszatérsz.Nem költöztem el a városból, megtanultam uralni az erőmet, megtanultam kezelni az átalakulások során. De valami mindig hiányzott. Gyönge fa mellett az erős támaszték. Ami te voltál nekem.Pedig ha tudtam volna, hogy valójában neked van szükséged az én erőmre….
…és most jön a csavar….
Nem a bátyám vagy, hanem a boszorkányom. A covent, amelybe születtél és amely a szüleimnek is menedéket adott  támadás érte, és bennünket menekítettek, ahogyan másokat is. Már a születésemkor eleve elrendelt volt, hogy melletted fogok lenni, téged szolgállak majd. Nem volt azonban bennünket idő felkészíteni, ahogy benned is elnyomták az emlékezést. Így lehettünk csak biztonságban.Mégis éreztük, hogy egymáshoz tartozunk, lélekben biztosan.
Nem jöttél eddig, mert nem jöhettél. Rábukkantál a covened túlélőire, megtudtad ki vagy valójában, ahogy azt is, hogy én ki vagyok. Pár éven belül vissza akartál jönni értem, de az idősebb boszorkányok türelemre intettek. Amíg nem vagy kész megvédeni a teljes erőddel engem,nem lehet.
Most, ennyi év után eljössz hát értem, ahogy megígérted. Ahogy én vártam, hogy visszagyere. Én még mindig a bátyámat várom kitartóan…..te azonban tudod az igazságot. Hogyan mondod el nekem?
(Minden szabad, minden megbeszélhető(kivéve a név és a faj),csak a tematikát vázoltam a karakterrel kapcsolatban)