Aggie Eamst lehetetlen nem észrevenni, bár néha szeretné, ha nem pislogna felé annyi érdeklődő szempár. Lágy hullámokban leomló eperszőke hajzuhatag keretezi bájos, de ravasz vonásokkal rendelkező karakteres arcát. A sűrű, erős tincsek, a napfényben szinte szikráznak, és kicsivel lejjebb érnek, mint a háta közepe. Általában kiengedve, vagy laza fonatban hordja őket, attól függően, hogy milyen az aznapi hangulata.

Gyakran húzódik pimasz mosoly a gödröcskés arcon, és ilyenkor jobban látszanának halovány szeplők az alabástromszínű bőrén. Csinos, amivel tisztában van, és bizonyos körülmények között hajlandó is kihasználni ezen adottságát. Alkata karcsú, de a megfelelő helyeken gömbölyödik ahhoz, hogy nőiesnek lehessen nevezni. Átható, arany cirádákkal tarkított jégkék szeme, mintha az ember veséjébe látna. A magassága 170 centi, éppen megfelelő, ahogyan Ő mondaná, és jaj annak, aki ellent mer mondani neki.

Léptei határozottak, mozgása magabiztos, ami miden körülmények között arról árulkodik, hogy a lány igenis tudja, hogy merre tart. Sosem engedi, hogy mások elesettnek, vagy gyengének lássák. Egyenes hát, kihúzott váll, magasra szegezett áll; néha olyan, mintha a vonásai mögött mindig lesben állna a farkas.

Öltözéke attól függ, hogy éppen melyik személyisége dominál. A hétköznapokban inkább az egyszerű, kényelmesebb darabokat részesíti előnyben, míg az iskola folyosóin gyakran látni a csapat egyenruhájában. Angieként… Nos. Angie-ként más a helyzet. Rövid szoknya, hosszú csók, ahogy mondani szokás.

Angie tikainak pecsétje egy farkas alakú tetoválás elől, kicsivel a bal csípője alatt, amiről csak azok tudnak, akik már látták. Teljes titokban készült, az első kicsapongó éjszaka után.


Jó tulajdonságok:
- megbízható: Az iskolában és a családi életben is lelkiismeretes, mindenben lehet rá számítani, és még akkor is a maxot hozza, ha nagyon nincs elemében. Nehezen oszt meg magáról információkat, és még nehezebben engedi le a maga köré húzott falat. Épp ezért tartja nagyon fontosnak a megbízhatóságot, és azt, hogy tiszteletben tartsa a mások - és a saját - tikait.

- okos/okoskodó: Ő rose harbori Hermione Granger, aki e legutolsó szorgalmi feladatot is megcsinálja. Nemcsak elolvassa a könyvet, de általában memorizálja is a benne foglalt információknak, hogy aztán ezt saját ötleteivel kiegészítve, fejlesztve a haladás eszközeként használhassa.

- erős személyiség: Aggie harcol azért amit el akarnak érni vagy meg akar kapni, és mindig megvédi a territóriumát - ami valljuk be, egy vérfarkas családban nagyon is helyénvaló tulajdonság. Az élet számos területén nagyon tudatos, pontos célkitűzései vannak, amiket el akar érni.  Folyamatos kihívásként éli meg az életet, nem könnyű fölvenni vele a versenyt, és nem is nagyon érdemes.

Rossz tulajdonságok:
- kioktató: Mindig pontosan tudja, hogy másoknak mit kellene tennie. Legalábbis úgy gondolja, és ezt nem is tartja titokban. Ez a tulajdonságát leginkább a testvérei szenvedhetik, hiszen ők azok, akiknek a sorsát leginkább irányítani szeretné.

- végletes: A végletek embere, jelszava: „mindent vagy semmit”. Az arany középút nincs rajta a térképén.  Hajlamos a szélsősségességre, a mértékletesség fogalmát nem ismeri. Ha nem tudja teljes gőzzel csinálni azt, amit eltervezett, akkor inkább bele sem fog.

- "Angie": A túlzott tökéletesség néha fárasztó, és Aggie időnként lehetetlen célokat tűz ki maga elé, amikor pedig úgy érzi, nem sikerült a küldetés, akkor muszáj kiengednie a gőzt. Szőkés, féktelen dorbézolás, az élvezetek halmozása - mind olyasmi, amit Angie megtehet, de Aggie-nek tilos. Természetesen mindent a lehető legnagyobb titokban.


Aggie-ben erős kettősség pulzál. A legismertebb arca az eminens kislány, aki mindig azt teszi, amit elvárnak tőle. Nem túl népszerű, de viszonylag sok barátja van, akikkel jól kijön. Gyakran vállal korrepetálást. Nem mézesmázosan kedves, de elég simulékony ahhoz, hogy könnyen szót értsen másokkal, és minden nyers megnyilvánulásáért hajlandó vezekelni. Természetesen az ikertestvérei állnak hozzá a legközelebb, de még ők sem tudnak minden titkáról - falnak is futnának, ha tudnának róla.

Az iskolai élet szerves része. Tagja a diákönkormányzatnak, a vitaklubnak, és a pomponcsapatnak is, bár az utóbbival szemben vannak fenntartásai. Az egyenruhát legjobb barátnőjének, Stacey Atwoodnak köszönheti, aki még a junior évük első napján rábeszélte, hogy jelentkezzenek a csapatba. Mindkettőjüket felvették. Kérdés volt ugyan, hogy Aggie mennyire fogja bírni a kiképzést a divatbabák között, de végül annyira megszerette a testmozgást, hogy hajlandó szemet hunyni csapattársai üres csacsogása felett. Szerencsére Stacey ott áll mellette, hogy a megfelelő pillanatban lehűtse.

A pomponcsapatnak köszönheti első, és egyetlen barátját, Riley-t is. Kapcsolatuk nem volt jó, bár soha nem veszekedtek igazán - elfogadták, hogy a kapcsolatuk él, és működik, de egyikük sem tett érte igazán, hogy jó is legyen... Egyszerűen természetes volt, hogy együtt ebédelnek, közösen járnak a sulieseményekre, vagy egymás családjánál töltik az ünnepek egy-egy napját. Az egész gépezetet egyedül a megszokás működtette, így csak idő kérdése volt, hogy melyikük unja meg előbb a hideg csókokat, a lagymatag együttléteket. Végül a lány mondta ki a nyilvánvalót, amit a fiú is érzett. Szakításuk nem sikerült szépre, ezért Rileynak igencsak nagy szerepe volt a lány 'Angie' nevű személyiségének megalkotásában.

A családja tősgyökeres rose harbori vérfarkas-család, így erős kötődése van a falkához, bár komoly szerepet egyelőre nem tölt be. Fiatal vérfarkasként az egyik legfontosabb számára, hogy elfoglaltassa magát az idősebb falkatagokkal, és kivívja a tiszteletüket.

A legrettegettebb titka az Angie nevű alteregó, akit arra használ, hogy elmenekülve a valóságból kiélje a legbelsőbb vágyait. Bár azt mondják, hogy a kamaszlányok gyorsan szerelmesek lesznek, ő mégsem ragaszkodik igazán ehhez az ábrándképhez. Nincs kötöttség, nincs bűntudat.


A vérfarkasság olyan természetes dolog Eamséknél, hogy azon sem kell meglepődni, ha a vasárnapi ebédnél simán előkerül témaként a legutolsó holdfényes vadászat, vagy valamelyik Omega, aki sokat képzelve magáról, bemerészkedett a falka területére. A család hű a hierarchiához, a gyülekezet elveihez, és igyekeznek jó kapcsolatot ápolni a többi famíliával, akik szintén maguknak tudhatják a vérfarkaslét ajándékát. A gyerekek már ebbe nőttek bele, így azon sem lepődtek meg soha, ha valamelyik szülőjük bundában slisszolt be a hátsóajtón, és alakot váltott a konyha közepén.

Mivel Aggie rokonsága tősgyökeres rose harboriakból áll, így erős kötődése van a falkához, bár komoly szerepet egyelőre nem tölt be. Vérfarkasként első pillanattól fogva az egyik legfontosabb az volt számára, hogy elfoglaltassa magát az idősebb falkatagokkal, és kivívja a tiszteletüket, bár törekvéseit ezideáig nem koronázta túl nagy siker.

A lány az eszével tudja, hogy szinte lehetetlen, hogy hímeket a háta mögé utasítva, előre törjön a ranglétrán, de jelleméből fakadóan bosszantja, hogy néhány fiú már azzal is beelőzte, hogy csak átalakult. Mindig keresi az új lehetőségeket, hogy bebizonyítsa, mennyire hasznos tud lenni, és milyen sokat érhet, ha engedik érvényesülni.

Bár a helyi falka sokkal simulékonyabb, és már nem olyan vaskalapos, mint a környező városok gyülekezetei, a lány tisztában van vele, hogy egy napon – ha nyíltan nem is -, de elvárják majd tőle, hogy egy másik vérfarkast válasszon párjául, hogy a vérvonaluk fennmaradhasson. Valószínűleg engedni is fog ennek a látens nyomásnak, de egyelőre Angie-n keresztül kiéli azt, amit egy napon talán elvesznek tőle.

Aggie alakja nem túl nagy, még a nőstények között is inkább a középkategóriában mozog, de erős és bárhol felismerhető. Zömök testét vörösesbarna szőr borítja, amely bizonyos helyeken – főleg a hasa, és az álla vonalán – zsemle-, vagy vajszínűbe hajlik.  



Nehéz mindig a tisztességes jó kislánynak lenni. Mindig a legjobbat várják el tőlem. Bár Brett, Clint és én ikrek vagyunk, mégis kemény tíz perccel sikerült megnyernem magamnak a legidősebb szerepét, és ezzel az összes létező felelősséget. Anyuék az első pillanattól kezdve a legtöbbet várták tőlem, és én mindig igyekeztem megfelelni ezeknek az elvárásoknak. Kiváló jegyek, jó magaviselet, és megbízhatóság. Én voltam, aki vigyázott a kicsikre, és vacsorát főzött a családnak, ha anya túl későn ért haza a munkából. Az ikrek közül én változtam át leghamarabb, és sokkal egyszerűbben tartottam kordában a tappancsos énemet, mint Clint – közben pedig próbáltam támogatni Brettet, hogy ne érezze úgy magát, mint aki bármiről lemaradt volna.

Azonban a tökéletesség egy idő után fárasztó. A fénye megkopik, és az elvárások kínzó teherként ülnek az ember vállára. Pontosan így éreztem magam én is.

Az utolsó vizsgaidőszaknál kezdődött, de a gondolat már sokkal korábban érlelődött bennem. Csak azt tudtam, hogy ketrecben élek, rab vagyok a saját testemben, és csak egy kis szabadságra vágytam. Egyetlen estére, amikor nem kell a kistestvéreimre vigyáznom, amikor nem kell a dolgozatok pontjai miatt aggódnom. De sokkal többre, mint amit egy átlagos gimis buli adhat.

Az öcsémtől vettem az ötletet – talán nem lett volna olyan lelkes segítőm, ha tudja, valójában mihez kell a hamis személyi -, aki a haverjaival rendszeresen lógtak be olyan helyekre, ahol nem volt semmi keresnivalójuk. Nem kockáztathattam meg, hogy valaki felismer, ezért azzal az indokkal kértem kölcsön apa pick upját, hogy az egyik barátnőmmel alszom, hogy együtt készüljünk a mindent eldöntő matekdolgozatra, amit egyébként már napokkal korábban megírtunk. De ahelyett, hogy valóban Stacey-hez mentem volna, egészen Wilmingtonig hajtottam. Eszembe sem jutott, hogy megkérjek valakit, hogy elkísérjen, pedig annyi rémtörténetet hallottam már arról, hogy milyen szörnyűségek történnek fiatal lányokkal az éjszakában… Nem. Egyedül kellett mennem. Mégis egy kicsit elbizonytalanodtam, amikor a bártól egy sarokkal arrébb megálltam.

A kocsiban öltöztem át; a ruhám egy egész arasznyival rövidebb volt, mint amit még illendőnek mondanék, de éppen ez volt a cél. Kibújni a bőrömből, egyetlen este erejéig. Nem úgy terveztem, hogy bárkivel is lefekszem, mert nem voltam olyan lány… Tényleg nem.Az első és egyetlen alkalom rémes érzéseket hagyott bennem (a végét is jelentette a tiszavirágéletű kapcsolatnak), így nem is vágytam ilyesfajta közelségre.

De aztán jött a zene, a tánc, és az egymásnak feszülő testek a tánctéren, a rengeteg illat és érzelem, na meg az elfogyasztott rövidek. Hagytam, hogy elragadjanak az ösztönök, melyekhez hasonlót még sosem éreztem. Sem a sikátor hideg kőfala, sem pedig a partnerem áporodott sör és cigiszaga nem vette el a kedvemet. Nem tudtam a fickó nevét, és néhány nap múlva az arca is kikopott az emlékeimből - pont úgy, ahogy az utána következő alkalmak szereplőié is.

Másnap fejfájással ébredtem, de soha nem éreztem még magam ennyire élőnek.


Tudtam, hogy Rose Harbor necces terep. Bármikor összefuthatok valakivel a suliból, vagy a falkából, de egyszerűen nem volt választásom. Apa elvitte a pick upot a hétvégi horgászatra, anya pedig sosem adta oda egyikünknek sem az egyterűt, nehogy lezúzzuk valamelyik sarkon. Lenyúlhattam volna a kulcsot – számtalanszor csináltam már hasonlót apa autójával -, de anyu sokkal szemfülesebb volt kilométerórát illetően, mint apu, így tuti biztos lett volna a lebukás. A buszjáratok szörnyűek, a taxi pedig drága, szóval esélyem sem volt, hogy eljussak valamelyik közeli nagyobb városba.

A fiúk elhúztak valahova a haverjaikkal, anya pedig a terhesség miatt korán kidőlt. Miután csekkoltam, hogy a kicsik is alszanak, elrendeztem a szobámat és kimásztam az ablakon. Vérfarkasként nem volt túl bonyolult az előtetőn keresztül lejutnom a verandára, de azért vigyáztam, hogy ne csapjak túl nagy zajt. Könnyedén értem földet, és kerültem meg a házat, hogy az egyik kitaposott ösvényen keresztül átvágjak az erdős részen.

A kocsma egy kicsit lepukkant volt, de a pultos még a személyimet sem kérte el, amikor sört rendeltem. Érzékeim nem hagytak cserben, így pontosan tudtam, hogy ez nem az a fajta hely, ahol a legtöbb tisztességben megőszült apuka költi el esténkét a pénzét. Nem. Az itteni alakok egy része szemrebbenés nélkül húzna be bárkinek, ha ferdén pillantana rá. Ha valaki Rose Harborban nő fel megtanulja, hogy mikor érdemes óvatosnak lennie, de vérfarkasként néha az embert elvakítja a vakmerőség. Aznap tényleg nem akartam túl sok mindent; csak egy italt, talán egy kicsit billiárdozni, és kiengedni a gőzt. Túl sok szarság volt a fejemben, amiket le kellett csillapítanom.

Tényleg volt egy kopott billiárdasztal a félhomályos helység hátsó felében, így célirányosan arra felé indultam. Nem számítottam rá, hogy üres lesz, szóval kicsit sem lepett meg, amikor megláttam a sötéthajú férfit, aki látszólag céltalanul lökdöste a golyókat a lyukba. Az illata elárulta, hogy alakváltó, de annyira nem voltam még képzett, hogy megállapítsam miféle. Idősebb volt nálam, nem is kevéssel, mégis volt valami sötéten bizsergető a kisugárzásában, amely úgy vonzott közelebb, mint láng a lepkét.

Néhány pillanatig figyeltem, ahogy játszik, aztán hirtelen döntve megszólítottam:

- Szia! Angie vagyok – mutatkoztam be csábosnak szánt mosollyal. – Beszállhatok?

Nem ellenkezett.



Charleine és Travis Eams: NJK - vérfarkasok - szülők
Brett és Clinton Eams JÁTÉKOS KARAKTEREK (Kittina és Lyn) - vérfarkasok -a lány ikertestvérei
Dylan és Emett Eams NJK - vérfarkasok - kistesók, akik szintén ikrek
Freya Eams NJK - vérfarkas - legújabb családtag, kistesó, és visítógép