185 centire nőtt daliás legény. Deltás és izmos, állkapcsa hangsúlyos, ajka vaskos és van benne valamiféle gyermekien érzéki vonás. Egész arcberendezése olyan mintha két kövér puttó egy-egy vésővel kifaragta volna egy darab érintetlen márványból. Senki sem gondolná, hogy kinek ad gazdatestet ha csak kortalan és sármos megjelenését vesszük.
Haja arany- és sötétbarna között változik a napsütéses órák függvényében. Tekintete pedig... olyan fekete mint a csillagtalan éjszaka. Lehetetlenség megkülönböztetni íriszét pupillájától - hiszen ez minden démon sajátja. Eredeti ragyogó kék tekintete már a múlté, a benne lakozó démon pedig minden nap kontaktlencsét helyez fel, hogy ennek ellenkezőjéről fenntartsa a látszatot a külvilág felé.
Morgenath macskaszerűvé tette Ethant. Az átlagos mozgású fiú immár ragadozószerűen precíz, hangja dorombol, mozdulatai művésziek. Alapadottságait Morgenath beköltözése csupán a jó irányba erősítette.

   
   Jó tulajdonságok (Ethan):
   - őszinte: Egyenes jellem, nyílt tekintetű, megnyerő arcú. Olyasvalaki, kivel öt perc beszélgetés után elsétálnál életed legnagyobb kalandjára tudva, hogy lojális és figyelmes társra leltél. Nem próbál nyerészkedni, sem gondot okozni mások számára. A tiszta, értékekkel teli és kemény munkában hisz.
   - kedves, jámbor: Végtelenül kedves, hasonlatos egy bohókás golden retrieverhez. Még a szájából is kiveheted a labdát, vagy a legfinomabb falatot, sosem morogna meg. Úgy viszonyul embertársaihoz, mint madarakhoz, melyeket óvatosan kell tenyerébe vennie. Soha egy rossz mozdulata nem akad és ha mégis rosszat tenne valakivel addig járja a bocsánatkérés útját, míg azt ek nem nyeri.
   - művészi lélek: Finom, papírvékony lelke mindig is fogékony volt a művészet szépségére, olyannyira, hogy csakhamar kiderült, ő maga is remekel a művészi értékek létrehozásában. Képes a legutolsó fűszálat is szerelmes tekintettel bámulni.

   Rossz tulajdonságok (Morgenath):
   - túl őszinte: Sosem hazudik. Őszinteségében valódi erőre talált, így sosem kell aggódnia a lelepleződéstől, ígéreteit és fenyegetéseit mindig betartja és a mondás szerint sosem érhetik utol, hiszen sánta kutyához semmiképp sem fogható. Még avatatlanok előtt is képes démoni mivoltával viccelni. Kegyetlen és egyszerre mulatságos szókimondása.
   - számító, kegyetlen: Hogy is lehetne más? Hogy is juthatott volna idáig ezen tulajdonságok nélkül? Lelkifurdalás - ilyenről szó sincs - nélkül cselekszik, egyszerűen képtelen a bűnbánatra, ennél fogva sem sajnálatot, sem könyörületet nem várhatsz el tőle.
   - igényli és keresi a szépet: Nem véletlenül választotta Ethan testét. Könnyen levehető a lábáról egy-egy antik szépséggel, egy csodásan faragott szonettel, szép szavalással. Valósággal dorombol, ha gyönyörű arcú nőket lát és a szépséget oly' megszállottan űzi, hogy ebből feléledő kíváncsisága és érdeklődése akár kellemes társsá is teheti - ha az ember nem tudja, hogy pontosan mi is lakozik benne.

   
   Két véglet között ingázik minden átmenet nélkül: a világ legvonzóbb, legkellemesebb, legnagyszerűbb társa, vagy az, kiről azt kívánjuk bárcsak most azonnal elnyelné a Pokol - ironikus módon -, vagy törne kerékbe. Minden csak attól függ, hogy a vele szemben álló milyen potenciális célt tölt be életében. Kizárólag akkor durva és kegyetlen, ha valaki akadályozni próbálja. Nem fél sem az Alapítóktól, sem az Elsőktől, sem a bárányoktól és egyéb démonvadászoktól. Ügyesen lavírozik Ethan és saját személyisége között, így tökéletes álcát biztosít magának. Elvégre a legjobb mestere volt a rejtőzködés elsajátításában.

   
   Morgenath Mephistopheles tanácsadójaként és szolgálójaként, gúnyosan talpnyalójaként operál a földi világban. Segít a herceg ügyeinek diszkrét elrendezésében, ha kell zsarol, megnyer, takarít. Másrészt élvezi az életet. Legfőbb célja, hogy a Ley használatával lemondhasson a gazdatest használatával járó kötöttségekkel és saját testet öltve létezhessen a földön. Hogy ezzel pontosan mi a célja, azt csakis saját maga tudja, ám annyi bizonyos, hogy előszeretettel környékez meg boszorkányokat értékes ajándékokat kínálva a szolgálatért cserébe.

   

Morgenath emberi életében egyike volt azon összeesküvő csoportnak, mely meggyilkolta Caligulát. Míg először csodálta és irigyelte a császár extravaganciáját és ambícióit, megfigyelte hatalmi játszmáit és eltanult tőle minden hasznosat, mi ahhoz kellett, hogy egykor majd maga lépjen a helyébe... ám a merényletet követően úgy érte utol sorsa, amilyen gyorsan és lelkiismeret furdalás nélkül lesújtott tőrével Caligula szívébe. A hamvában halt kísérlettel a köztársaság visszaállítására maga is életét vesztette, ahogy az összeesküvő csoport minden tagjával épp ugyanaz történt, ami elindította a káoszt, így csakhamar a Pokol kapuin belül találta magát, a legkevésbé sem egyenes jellemként azonban hamar megtört és a pillanat töredéke alatt vesztette el emberi tudatát. Még saját nevére sem emlékszik. Így születhetett meg Morgenath.

Története mégis itt kezdi el felívelését. A császár megfigyelése során rá kellett döbbennie, hogy a megszállott és kiszámíthatatlan őrült sok a démonokhoz hasonlatos tulajdonsággal bírt. A kapzsiság, megalománia és gyenge erkölcsök - vagy azok teljes hiánya - úgy volt jelen körülötte, hogy egyhamar otthon érezte magát és a megszerzett tapasztalatok fényében, a szavak ügyes forgatásával és a tanult hibákból csakhamar feljebb küzdötte magát a tűzzel és pusztulással kísért ranglétrán. Sosem hazudott. Legfeljebb elhallgatta azt, miről jobbnak látta. Kegyetlen és játékos őszintesége kiszámíthatatlan ellenséggé és nagyszerű partnerré emelte az egymás torkára taposó pokolfajzatok között. Új bálványt is talált magának Caligula helyébe. Valaki sokkal dörzsöltebbet, hatalmasabbat. Félelmetesebbet. Mephistopheles tanácsadójává léptették.

Morgenath úgy csúszik ki a kezek közül, mint a friss slájm, ám kérlelhetetlenül marad, akár a cipőtalpra ragadt rágógumi. Épp ilyen visszataszító is. Ám mégis nagyszerű társaság olyasvalaki számára, ki en elégszik meg a Pokolban megszerezhetővel.


Morgenath első Rose Harbori látogatásához Ignacio Slater, mexikói felmenőkkel rendelkező mágnás testét választotta. A középkorú férfi megtörése szinte játék volt számára, tudatát maradéktalanul semmisítette meg, majd a férfi valamennyi vagyonát egy titokzatos örökösre bízta, kinek nevét a végrendeletben nem pontosította, vagyonának hozzáférhetőségét és hatalmas villáját azonban jelszavak ismeretéhez kötötte és hitelesítette az ügyvéddel. Ignacio Slater ezek után rejtélyes módon elhunyt, ügyét az Elsők vizsgálták, ám a nyomok sehová sem vezettek.


Megszületsz, kijárod a szülővárosban az ovit, a sulit, csajozol, lesznek barátaid, vesztesz egy kevés pénzt dartson, elmész szerencsét próbálni, de olyan jó fiú vagy, hogy futva loholsz haza. Közben sosem töröd össze a lányok szívét és mindig te fizetsz a randikon. Véletlenül sem fogsz meg mást, kizárólag a lányok kezét és azonnal visszahívod azt, akitől nem fogadott hívást kaptál. Ilyen srác volt Ethan Quinn mind az eddig letelt 30 évében, melyet ezen a földön emberként leélt. Ő a szomszéd fiú, kinek mosolyától megrogynak a térdek és aki kirángatja barátait a kocsmai verekedésből. Nem keresi a bajt, szülei büszkék rá és minden vasárnap együtt ebédelnek.

Aztán...

"- Mi a franc? - sikította Ethan, ahogy reggel a fürdőszobai tükörben képtelen volt megtalálni aranybarnán csillogó íriszét. Vizet paskolt arcába és villanyt gyújtott, ám csak két fekete, végtelenül mély gomb bámult vissza rá... Nyugodj meg...

- Ki az? - ütött meg embertől elképzelhetetlen hangmagasságú frekvenciát és szíve majd' kiugrott a helyéről, ahogy körbekémlelt a sarkokba. A hang egyenesen a fejéből szólt. A FEJÉBŐL. Sírásra görbült a szája és csapzott hajába túrt, majd futva tért vissza stúdiólakása tágas nappalijába.

Megtetszettek a szobraid, Ethan. Ethan megállt és a műhelyként is szolgáló nappali-terem középpontjában elhelyezett kész és fél-kész szobrokra meredt. Talán ezek szólították meg? Talán egy vevője, vagy barátja lepte meg őt ezen a vasárnap reggelen. Valaki szórakozik??

Egy régi barátom is nagyon szerette az ilyesmi művészeteket, Ethan végtagjai meglendültek, mintha minden ízületére madzagot kötöttek volna és a plafonon keresztül mozgatta volna egy láthatatlan, hatalmas bábjátékos. Hihetetlen gyorsasággal a legközelebbi Vénusszerű szoborhoz lendült és ujjai erőszakosan ragadták meg a márványból kifaragott női combot. Hmm...

- Ki van itt? - lehelte Ethan halálra váltam, ám sem megmoccani, sem máshová pillantani nem tudott. A tegnap este lehet az oka. Valaki valamit belekevert az italába, hiszen az édesanyja mindig is mondta, hogy a Byron's megbízhatatlan hely...

Nem, Ethan. Semmi közöm ahhoz a két sörhöz mely után olyan szánalmas könnyedséggel becsíptél. Ethan hányni tudott volna. Ám állkapcsa nem nyílt szét. Rekeszizmai rezzenéstelenek maradtak.

Engedd meg, hogy bemutatkozzam.

Ethan nem tudta, hogy mikor és hogyan került vissza a fürdőszobába és pontosan hogyan lehetséges, hogy megint az elborzasztó látvánnyal kellett szembesülnie a tükörben. Legszívesebben lehunyta volna szemét. De nem tehette. VALAKI nem engedte. Kényszerítette, hogy belenézzen tulajdon arcába, mely mintha nem az ő arca lett volna már. Sokkal elegánsabb, finomabb metszetűnek tűntek vonásai. Utolért a téboly, állapította meg reszketve.

Morgenath vagyok, szólt a doromboló és kéjesen mulató hang. Ha nem a tulajdon fejéből szólt volna még kellemesnek, sőt, egyenesen csábítónak is találhatta volna. Csakhogy a hang a FEJÉBŐL szólt.

Idefigyelj, Ethan, elmondom, hogy most mi következik. Jól fogunk mulatni és tudom, hogy az "oszd meg és uralkodj" elve sokkal jobban működik, mint ha egyeduralomra törnék feletted. Hidd el, ott voltam, mikor ezen elv még a fénykorát élte. Meghagyom eddig életedet olyannak, amilyen volt. Szobrászkodj csak kedvedre. Bevallom, még nekem is tetszenek, különösen a Vénusz-ábrázolás, meg az a freskó, melyet annak a bukottnak a házába készítettél. Szegény szőke teremtés...

Ethan szeme könnybe lábadt, ahogy saját, pupillátlan szemébe bámult, mi olyan kérlelhetetlenül és idegenen nézett vissza rá. Ez nem én vagyok, gondolta, ám a hang rögtön félbeszakította.

Elveszem az éjszakáidat, cserébe meghagyom neked nappalaidat és mikor a nappalodat kérem, hát tiéd a végtelen éjszaka. Fele üsse markodat cserébe céljaimért, melyet szolgálsz. Cserébe gyorsabb leszel. Fáradhatatlan és ezeknél sokkal, de sokkal páratlanabb szobrokat faragsz majd.

Ethan ajka megremegett.

Nem hiszel nekem... pedig... Morgenath vagyok és sosem hazudok. Ezentúl pedig Mephistophelészt szolgáljuk... és engedd meg, hogy gratuláljak, kölyök. Épp most váltál öröklés útján Rose Harbor egyik legtehetősebb polgárává.

   
   Gregory Quinn: NJK - ember -  ÉDESAPA
   Paula Quinn: NJK - ember -  ÉDESANYA
   XY Quinn: KERESETT - ember -  TESTVÉR