Bethanyt megpillantva a legtöbb embernek határozottan a pimasz szó jut eszébe. Arcvonásai szépek, de egyáltalán nem lehetne kedvesnek, vagy bájosbak nevezni őket, hála a folyamatos grimaszolásnak. A kamaszos dac rendszerint ott ül a szája sarkában, amitől örökké úgy tűnik, mintha mérges lenne, vagy csak szimplán haragudna az egész világra. Szemöldöke kissé vastag, puszta szeszélyből hagyta meg a természetes formáját, de így még inkább kiemelik világos szemeit. Az íriszei kékek, amik a hosszú pillák alatt egészen kifejezők, erre a hatásra próbál ráerősíteni a vastag fekete vonalakkal, amiket a szeme köré húz reggelente.

Hátközépig érő szőke hajába lágy hullámok vegyülnek, melyeket rendszerint hagy szabadon lebegni az arca körül. Ritkán van kedve reggelente a frizurájával bajlódni, így a laza fonat, vagy a fejtetőre összekapart szénaboglya nála egyáltalán nem meglepő jelenség.

Százhatvanöt centi magas, nőies leányzó. Csípője széles, dereka karcsú, de ha nem figyel oda előfordul, hogy egy kis felesleg kúszik fel a hasára, amit nem túl okosan, koplalással próbál orvosolni. Öltözéke merőben függ a hangulatától, bár nem az a fajta lány, aki szívesen bújna bármikor is magassarkúba, mégsem veti meg teljesen csinosabb ruhadarabokat.

Akik ismerik, tudják, hogy nem egy törékeny hercegnő, hanem egy magabiztos, erősakaratú fiatal leányzó, aki a világ összes haragját képes durva lépteibe invesztálni.  


Jó tulajdonságok:
Vakmerő: Beth megrendíthetetlen önbizalommal és bátorsággal rendelkezik. Eszébe sem jut megkérdőjelezni a döntéseit, még akkor sem, ha mások szerint őrültségre készül, gyakran már csak azért is ragaszkodik az elképzeléseihez, hogy bebizonyítsa igazát. Folyamatosan feszegeti a határokat, sőt néha túl is lép rajtuk.

Őszinte: Bár a kamaszos füllentések nem állnak messze tőle, alapjáraton elmondható, hogy Bethany a környezetével mindig őszinte és nyílt, néha talán túlságosan is, így sarkos véleménye miatt gyakran keveredik konfliktusba. Meggondolatlanságából fakadóan viszont gyakran mond ki olyasmit is, amit abban a pillanatban még igaznak gondol, de a későbbiek során rájön, hogy egy kicsit elvetette a sulykot.

Független: Nem szorul rá másik pátyolgatására, segítségére. Megszokta már, hogy a legtöbb problémájával egyedül kell boldogulnia, és ez nem riasztja meg.  Igényli a szabadságot, a tudatot, hogy oda megy, ahova csak akar, és azt csinál, amit csak szeretne. Szerencsére az apja túl sokat dolgozik ahhoz, hogy féken tarthassa.

Mélyen szeret: Bár független személyiség, mégis ragaszkodó. Gyakran él kritikával azokkal szemben, akiket kedvel, vagy szeret, de ebben sokkal inkább a kamaszos elégedetlenség, mintsem a valódi ellenszenv diktál. Mélységesen hűséges azokhoz, akiket megszeret, bár ezt sokkal inkább tettekkel, mintsem szavakkal fejezi ki.

Rossz tulajdonságok:
Meggondolatlan: Nagyon spontán személyiség, aki szereti a váratlan fordulatokat. Sosem gondolkodik a lehetséges következményeken. Hajlamos a váratlan és meggondolatlan döntésekre, amelyek az esetek többségében megbosszulják magukat. Legyen szó egy spontán házibuliról, vagy a mostohaapja autójának elkötéséről, Beth nem sokáig gondolkodik azon, hogy a dolog helyes-e.

Nehezen alkalmazkodik: Alkalmazkodási képességein sok fejleszteni valód adódhat, hiszen nem minden alakulhat az általa elvárt módon.

Cinikus: Minden, számára nem tetsző mozzanatra csípőből reagál. Ilyenkor eltűnik a szerethető személyisége, és az ember nagyon könnyen egy maró gúnytól csöpögő Bethanyval találja szemben magát. Nehezen viseli, ha valami nem úgy történik, ahogyan az elképzelte, és hosszú ideig képes duzzogni miatta.

Sértődékeny: Nagyon könnyű megbántani, néha olyan dolgokat is a szívére veszel, amit máskor könnyedén elenged. A legapróbb őt ért sérelem sem maradhat „büntetlenül”, egészen biztosan kivárja a megfelelő alkalmat, hogy elégtételt vehessen.



Bethany szereti magát függetlenként jellemezni; úgy véli, hogy bármit, amit el szeretne érni, egyedül is elérheti, ehhez pedig nincs szüksége támogatásra. Persze ez nem jelenti azt, hogy szívesen megragadna a magányos farkas szerepében, hiszen imád bulizni, pörögni, új dolgokat kipróbálni. Nem csinál problémát abból, ha valaki nem szimpatizál vele.

Hamar átlát a szitán, ha valaki csak érdekből barátkozik vele. Az ilyen „plusz terhektől” gyorsan megszabadul, hiszen egyáltalán nem képes a bájcsevegésre és megjátszott barátságra. Nem könnyű közel kerülni hozzá, mert idő kell neki, hogy kitárulkozzon mások előtt.

Megválogatja, kivel barátkozik, akinek azonban sikerül a közelébe férkőzni, az megtapasztalhatja, mit is jelent a klasszikus barátság: a Beth tiszteli és védelmezi a barátait, ám cserébe elvárja, hogy őszinték legyenek vele. Lehet, a szavai kegyetlennek tűnnek, mégis jobbnak érzi, hogy a másik szemébe mondja mindazt, ami a fejében jár. Ő is korrektséget vár el a hozzá közel állóktól.

A családjára, a Montgomarykre úgy tekint, mint a dilisek gyülekezetére, és kicsit sincs ínyére, hogy az édesanyja - aki eddig mindig a biztos pontja, és életének origója volt - közéjük száműzte. Az ebből fakadó sértettséget páncélként viseli maga körül, amit rétegről-rétegre kell lebontania annak, aki úgy dönt, hogy szeretne a lány közelébe kerülni.

Szerelem terén teljesen tapasztalatlan, bár hazugság lenne azt állítani, hogy sosem volt része kamaszos fellángolásban, viszont jelenleg ez a legutolsó dolog, amire az életében gondolni mer. De talán még etéren is érhetik meglepetések.


Rose Harbor. Nos, finoman szólva sem rajongtam az öletért, hogy a városba költözzek, de anya nem látott más megoldást maga előtt, mint azt, hogy lepasszoljon az apámhoz, és az ő furapók családjához. Volt néhány húzásom a múltban, így a bostoni sulim is egyértelműen tudtára adta; vagy magától hoz el, vagy tesznek róla, hogy eljöjjek.

Hazugság lenne azt állítanom, hogy nem tudtam, mire számítsak, amikor az anyataxi megállt az ősöreg családifészek előtt – be nem jöhetett, a nagyanyám látni sem akarta azóta, hogy szétmentek apával -, hiszen minden évben két hetet itt kellett töltenem a vakációból, de ahogy felnéztem a sötét oromzatra, éreztem, ahogy gombóc nő a torkomban, pedig nem vagyok sírós fajta.

Említettem már, hogy a Montgomaryk furák? Ha igen, ez nem lehet elégszer hangsúlyozni. Elsőként ott a nagybátyám, Freddy bácsi, aki kivont pajzsként tartja maga elé a családi örökséget, bármi legyen is az. A második, egyben a nagyobb probléma a nagymamám, akit okkal tartanak a város egyik rettegett alakjának. Benne összpontosul a családi őrültség körülbelül nyolcvanszázaléka. Most őszintén? Mennyire kell zakkantnak lenni ahhoz, hogy azzal telefonálgass a rendőrségnek, hogy alakváltó mosómedvék döntögetik a kukádat? Ráadásul mindig úgy méreget, mintha várna valamire velem kapcsolatban. Remélem, nem hiszi, hogy a legközelebbi reggelinél két fejem fog nőni. Belőle bármit kinézek.

És ott van apa… Apa, akit alig ismerek. Azt hiszem, sosem tudta igazán, hogy hogyan kellene bánnia velem, hiszen kicsi voltam még, amikor szétköltöztek anyával. Néha úgy érzem, hogy amikor nagy ritkán kidugja az orrát a munkából, meglepődik azon, hogy már nem egy ötéves, fogatlan kislányt lát. A múltkor simán átengedett a zebrán. Észre sem vette, hogy én vagyok az, aki olyan makacsul integet a szakadó esőben.

Ezt a különc triót koronázza meg a tény, hogy elhallgatnak előlem valamit. Korábban is éreztem, hogy vannak titkok a családban, de a karácsonyi szünetben vált nyilvánvalóbá, hogy ez a dolog sokkal nagyobb, mint amit… Hát mint, amit elviselnék. Legalábbis szerintük.

- Túl fiatal, túl forrófejű és makacs – hallottam a férfihangot a konyha zárt ajtaja mögül, igazából arra sem számítottam, hogy lesz otthon valaki, amikor hazaérek a korrepetálásból. Arra meg végképp nem, hogy apa lesz az.– Az önérzetességéről nem is beszélve.

- Egytértek, Arthurral – ez a hang ismerősebb volt, dallamos és mégis pattogós. Az anyámé. Ledermedtem, sosem hittem volna, hogy valaha is látom (hallom) ebben a házban, de ha ő itt van… Akkor a nagyanyámnak valahol teljesen máshol kellett lennie, mert ő nem tűrte volna meg idebent. – – Beth még nem kész erre – szinte láttam magam előtt, ahogy a konyhaszigetnek dőlve mélyet sóhajt.

- Akkor várjunk egy évet vele – Freddy bácsi orgánuma nyugodt volt, szinte sztoikus, mégis határozottan úgy éreztem, hogy ő irányítja ezt a beszélgetést.
– A Flanagan fiú korrepetálja, és máris olyanokkal barátkozik… – anya hangja elbizonytalanodott.

- Ben megbízható, és majd megkérem Christ, hogy figyeljen oda rá jobban az iskolában – halk koppanás jelzi, hogy apa letett valamit a pultra. Talán poharat. Anya újra megszólalt, de a hangja olyan visszafogott lett, hogy alig tudtam kivenni a szavakat. Biztos vagyok benne, hogy hallottam a nevem, és az alapítók kifejezés. Hiába húzódtam közelebb az ajtóhoz, mire újra kivehető szavak jutottak el hozzám, már teljesen másról beszélgettek. A torkomban dobogó szívvel, lábujjhegyen mentem fel a szobámba.

Egyikük sem vette észre, hogy hazaértem. Én pedig még aznap este eldöntöttem, hogy bármiről is legyen szó, kiderítem.


Anyu,
Ez a hely egy kibaszás szívás. Nem tudom, hogy miért nem maradhattam a bostoni lakásban, amíg ti utazgattok. Úgy értem... Anyu, máskor is hagytál már egyedül, és mindig feltaláltam magam. Hol van itt a bizalom, amiről mindig papolsz?

Kincsem. Azt a bizalmat abban a pillanatban elvesztetted, amikor a tavaszi szünetben részegen összetörted Coop kocsiját. Szerinted ezek után hogy hagyhatnálak nyugodt szívvel magadra? Ne bántsd meg apádat! Olyan lelkes volt, hogy egy ideig nála fogsz lakni.

Ennyi? Ne bántsam meg apát? Alig ismerem őket! Eddig évi két hetet töltöttem itt, és mindig alig vártam, hogy szabaduljak. Ez a ház nyomasztó! Egyébként is, Te magad mondtad, hogy a Montgomaryk zakkantak... Anyu, a nagyi esküszik rá, hogy alakváltók döntögetik a kukáját! Tényleg itt akarsz hagyni?

A nagymamád már öreg. Vannak kedves furcsaságai, amit a korára való tekintettel el kell nézned. Ráadásul nem csak a Montgomary klán az egyetlen Rose Harborban, ami szívesen fogad. Nem vagy izgatott, hogy egy kicsit több időt tölthetsz az unokatestvéreiddel? Jamie biztos szívesen megmutat neked mindent a suliban.
Klassz. Uncsitesók. Persze. Az összes barátom Bostonban van, anyu. Már így is lemaradtam Sage születésnapi bulijáról...

Szerzel új barátokat.

Úgy, ahogy te is szereztél egy új férjet?

Ne légy igazságtalan, Bee. Apáddal évekkel ezelőtt elváltunk, nekem is jár a boldogság, és ezt Coop mellett megkapom. Ne akard, hogy bocsánatot kérjek azért, mert egy kicsit élni szeretnék.
Nélkülem.

Ne kezdd.

Jó. Tök mindegy. Nekem úgy se lehet igazam. Megszoktam már, hogy mindenki a hátam mögött dönt az életemről. Utálom ezt a helyet. Vissza akarok menni Bostonba, anyu. A régi életemet akarom!!
Anyu?
Most komolyan letiltottál? Ez aztán a felnőtt húzás! Utállak!


Lenyugodtál?

Komolyan anyu? Három nap után ennyit kérdezel? A lányod vagyok!

A lányom, aki utál. Elég nyilvánvalóvá tetted az utolsó üzenetedben. Ne hisztizz, Bee. Nem nézem minden percben a telefont. Nincs mindenhol térerő. Most az osztrák hegyekben vagyunk, egy cuki kis házikóban. Biztosan imádnád. (képet küld)

Helyette nézhetem, ahogy a nagyi túrja az orrát az asztalnál.

Biztosan nem csinál ilyet. Hazudsz.
Nem hazudok! Így görbüljek meg... Jó, nem látod, de becsszóra görbítem a kisujjamat.

És apád mit szól ehhez? Ő olyan finnyás...
Rendszerint semmit. Szinte sosincs itthon vacsorára. Ahhoz képest, hogy azt mondtad mennyire várja, hogy végre nála lakjak, látványosan tojik a fejemre. Még Freddy bácsi is többet törődik velem. Bár ne tenné.

Ennyire szörnyű?

Egy tökfej.

Bee...

Nincs rá jobb szó. Folyton az alapítócsaládokról, és a kötelességekről papol, amit szerinte nem mindenki vesz komolyan. Ha nem tudnám, hogy nem, simán azt mondanám, hogy drogozik. Vagy szektás.

Hamarosan megérted... Nem véletlenül kellett most Rose Harborban maradnod. Tartsd nyitva a szemed, és ne bízz meg vakon mindenkiben. A város néha teljesen más képet mutat, mint amit látnod kellene. Maradj résen.
Maradjak résen, és nyissam ki a szemem? Komolyaz ez a tanácsod? Mikor lettél ennyire közhelyes?

Az igazság nem közhelyes.

Ha te mondod...

Mikor kezdesz a suliban? Izgatott vagy miatta?
Hétfőn, közvetlenül az őszi szünet után. Pazar évközben sulit váltani. Jamie-n kívül nem ismerek senkit, ő pedig már végzős. Biztos lesz jobb dolga is annál, mint a pisis unokahúgát pátyolgatni.

Nem is vagy pisis.

Tudod, hogy értem.


Anyu?

Figyelek.

Nem mondtam ám komolyan, hogy utállak. Csak mérges voltam.

Reméltem. És megértem a haragodat. A változás mindig ijesztő egy kicsit.

Nem félek. Sosem félek.

Nem szégyen bevallani.

Jó. Talán egy kicsit mégis. És hiányzol. Nagyon.

Te is hiányzol nekem, de megígérem, hogy karácsonykor meglátogatunk. Coop biztos örömmel merül majd el a delaware-i tél csodáiban. Látnod kellene, hogy milyen klassz képeket csinál.

Látom. Követem instán. De komolyan mondod, hogy eljöttök? A nagyi azt mondta, hogy nem teheted be a lábad a házába.

Se a hétfejű sárkány, sem pedig a nagyanyád nem tarthat távol tőled. Bár bevallom, a nagyanyádtól jobban félek, mint a sárkánytól. Még mindig rettegésben tartja a fél várost?

A kedvenc szórakozása.

Van, ami sosem változik. Késő van, Beth. Menj lefeküdni.

Anyu?

Figyelek. Mindig figyelek.

Holnap is írsz?

Mindig, amikor tudok. Most pedig sipirc aludni! Jó éjszakát!

Jó éjt! Szeretlek!

Én is szeretlek, Kincsem!


Arthur Montgomary -KERESETT KARAKTER - ember/alapító - édesapa
Theodora 'Dora' Montgomary NJK- ember/alapító - nagymama, a családi vagyon védelmezője, a mosómedvék, a rendőrök, és a városiak rettegett réme
Frederic 'Freddy' Montgomary JÁTÉKOS KARAKTER (Mary) - ember, nagybácsi, az alapítók körének elhivatott tagja, állítólag a család esze - igényelhető
Ruth Walker (született Heavenford) NJK -  ember- édesanya, világutazó, jelenleg a második férjét fogyasztja
Coop WalkerNJK - ember - mostohaapa-szerűség, utazó riporter és fotós - njk
Julia K. Heavonford NJK ember/alapító, nagynéni (házasság útján)
Christian Heavenford NJK - ember - unokatestvér
Samantha Heavenford JÁTÉKOS KARAKTER (Lyn) - ember/alapító - unokatestvér
Jamie Heavenford JÁTÉKOS KARAKTER (Engel) - első - unokatestvér