Nők közt a középmezőny alsó rétegébe sorolható magasságát tekintve, testalkata pedig vékony, melyen nyomát hagyja az alakváltó életforma és a sportosság, mert arra határozottan odafigyel, ne tunyuljon el, habár génjeit nézve akkor sem lenne képes hízni, ha egész nap nehéz ételeket tömne magába a kanapén fetrengve. Szerencsés? Igen, mondhatjuk így.
Hosszú barna haj keretezi az arcát, néha hagyja szabadon lógni tincseit, máskor szoros copfba fogja össze, főként, ha valamit épp csinál és csak zavarná, ha szemébe lógna (vagy odafogná mondjuk egy dobozhoz, olyat már csinált párszor). Szemei fényviszonyoktól függő mélységűen barna, mikor szabadjára engedi belső farkasát, az árnyalat arany csillogást kap, igazán különleges.
Mivel nem szeret kilógni a tömegből, a lehető legegyszerűbben öltözködik, farmer, sportcipő, kényelmes felső és már indul is. Minimális sminket használ, természetesség híve, tőle furcsa is lenne, ha egyszercsak kitörne belőle valami rejtett oldal.
Egyszerű lány, ő Amanda.


Jó tulajdonságok:
- életvidám: Kissé ingadozó a hangulata, de alapjába véve pozitívan áll az élethez. Mosolygós, kedves jellem, aki, ha megnyílik, képes feldobni az ember napját. Nem egy szószátyár típus, cserébe meghallgat másokat és igyekszik jobb kedvre deríteni őket, ha szükséges.
- őszinte: Piszkosul fel kell bosszantani, hogy a szemedbe mondja kendőzetlenül, amit gondol, mert egyébként igyekszik a lehető legfinomabban összeválogatott kifejezésekkel, amolyan tanács formájában megfogalmazni a véleményét. Hazudni nem tud, nem is szeret, maximum apróbb füllentések, amikre képes, de ezt sem szívesen teszi.
- barátságos: Mint pozitív személyiség, szívvel fordul mások felé, nincsenek előítéletei, s a maga bátortalan módján szívesen ismer meg másokat.
- zenekedvelő: Remekül zongorázik, a hangja is szép, habár utóbbit a fürdőszoba négy falán túl, pláne mások előtt nem szívesen mutatja meg. Kedveli a komolyzenét, hangulatától függően választ valami modernebb, ritmusos dallamot, ha ahhoz van kedve. Pillanatok alatt tud bármilyen dal dallamtapadást okozni nála.

Rossz tulajdonságok:
- melankolikus: Szívesebben tölti egyedül az időt, mint nagyobb társaságban, ilyenkor tud elmélyülni leginkább saját gondolatai közt. Bizonytalanság jellemzi, önmagával szemben elég kritikus, a legtöbb esetben nem jó értelemben nézve önmagára.
- érzékeny: Könnyű összetörni a lelkivilágát, nyomot hagyni a szívében, mert szinte mindent magára vesz, amit hall. Érzéseit szeretné elrejteni mások elől, gyengeségét nem felfedni, ámde a szemeiből egészen sok minden kiolvasható, na, meg ha valaki ismeri és képes olvasni a sorok között.
- pesszimista: Több a negatívum, ami megmarad a fejében, mint a pozitív gondolatok. Leginkább akkor jellemző mindez, ha saját magáról van szó, ami csak ráerősít melankolikus ingadozására. Másoknak szereti színesebben mutatni a világot, de ha önmagáról van szó, a szürke több árnyalata kerül előtérbe.
- önbizalom hiányos: "Nem tudom megcsinálni. Nem vagyok rá képes. Én nem illek oda. Ez nem én vagyok." és a többi, és a többi... Sok bátorításra van szükség, hogy a kis csigabiga kibújva a házából saját magával kapcsolatban hinni kezdjen valamiben.


Nincsenek előítéletei, de az egyszerűbb, kevésbé harsány emberekkel hamarabb megtalálja a közös hangot, mint azokkal, akik kitűnnek a tömegből. Utóbbiakkal sincs semmi baja, sőt, ha nem neki kell beszélni, máris helyreáll a "rend", mivel szívesebben válik hallgatósággá, mint áramlanak belőle a szavak kifelé.
Igazán jó barátokból kevés van, aminek oka, hogy nehezen nyit mások felé, de ott van például az unokatestvére Vicky, akit nagtyon szeret és vele szinte mindent megoszt, tőle kér tanácsot, mikor elbizonytalanodik.
A család egyébként is fontos számára, állandó támaszként tekint rájuk, a nagybátyja amolyan apafiguraként jelenik meg az életében, aki iránt, no, meg úgy az egész család iránt végtelen hálát érez, hogy a legnehezebb időkben sem hagyták magára. Victor meg... Victor egy tökéletes báty, jobbat ki sem találhattak volna neki.
A romantika egy nehéz pont nála. Volt már szerelmes, de kapcsolata pusztán egy, az is rövid ideig, mert végig egyfajta féltékeny bizonytalanság dolgozott benne, képtelen volt teljesen elengedni magát, nehogy a partnere úgy érezze, kevés a számára. Alapvetően mindenkihez kevésnek tartja magát, szóval a csendben figyelés szintjén áll ezen a téren.


Büszke tagja a helyi falkának, becsüli és tiszteli azt az összetartó erőt, melyet nem csak az alfa képvisel, hanem összességében minden társában benne van. Természetesen vannak, akik némely nézőpontot másképp látják, de velük szemben sem táplál semmilyen negatív érzelmet, elfogadja őket is.
Az első átváltozások piszkosul fájtak. Azt hittem, meg fog halni, de nem félt tőle, inkább kíváncsivá tette, milyen lenne, ha megtörténne, hiszen mint született vérfarkas, már előre fel lett készítve rá. Ez az érzés azóta is benne kering minden egyes alkalommal, mikor farkas énje elő készül törni a belsőjéből. Amikor átalakul, egyfajta szabadság keríti hatalmába, bátorságot önt belé és hangulatingadozásainak alapjaiból kiindulva olykor szeszélyessé válhat. Sosem fordulna a társai, főként a rangsorban elől állók ellen, ámde a rengeteg érzelem, ami benne kavarog nem feltétlenül jól csapódik le az ösztönlény elméjében. Gyakran bolyong egymaga az erdőben, mégis ilyenkor érzi azt, mennyire szüksége lenne társaságra, emberként ez abszolút nem jellemző rá.
Őt mindenki csendesnek, visszahúzódó őzgidának nézi, amiért elvonul egy sarokba egy könyvvel és tökéletesen elvan ott akár órákat, de ha farkas lénye kerül előtérbe a nyughatatlanság jobban dolgozik benne, nehezen tud egy helyben megmaradni.




  Megszületett egy szép nyárias napon. Minden úgy indult, ahogyan általában kellett. Kora reggel a szülei éppen reggelihez készülődtek, mikor az utolsó napokat albérletében töltő Amanda finomnak aligha nevezhető sorozatot küldött anyja hasfalának csöppnyi lábaival. Még mosolyogtak is ezen a felnőttek, aztán folytatódott a megszokott rutin.
Valamivel később a mocorgás odabent abbamaradt, majd elkezdődtek az első nem jóslatnak szánt fájások az édesanyjánál. Csak úgy szokványosan, semmi extraság, minden nagykönyv szerint haladt. Amikor úgy látták, elindultak a kórházba, ahol aztán pillanatok alatt fordult át a rutin rémálomba. A baba szívhangja esett, majd az édesanya is rosszul érezte magát, egészen másképp, mint kellett volna.
Nem volt egy rövid vajúdás, eseménytelen sem igazán, ám a végén egy majdnem háromezer-kétszáz grammot nyomó, átlagos babaméretű kislány érkezett a nagyvilágra. Sírt, üvöltött mígnem visszakerülhetett volna édesanyja ölelő karjaiba. Ám oda már nem vitték. Minden csipogott, zúgott, emberek emelkedett hangerővel adtak utasítást egymásnak, pörögtek az események.
Amanda még csak nem is láthatta az édesanyja arcát. Sosem ismerhette meg igazán.

  Egymaga, mint egyedüli "egyszer majd" nő nőtt fel a családban. Volt egy időszaka, amikor az önvád erősebben tombolt benne, később enyhült, de nem fog elmúlni talán soha.
Viszonylag nyugodt gyerekkort tudhat a háta mögött, körbevette egy szerető család, barátok, még annak ellenére is "átlagos" életet élt, hogy extra fűszerként vérfarkas volt a tisztavérű fajtából.


 Édesapja jelentette számára a világot, ő volt egy személyben mindkét suülője, rá támaszkodott. Így még jobban megviselte, amikor elveszítette. Összedőlt az egészen addig ingatag, de létező világa. Gyerekkora ott ért véget, a fiatal, épp csak tininek nevezhető lány megszűnt létezni. A maradék bizalom is kihunyt az életére értve.
El kellett telnie nem is egy egy-két évnek, mire valamennyire összeszedte magát, ami leginkább a külvilágnak szól, mert belül nagyon sok üres kis folt tátong a szívében, a lelkében.
Próbál valamiképp önmaga lenni, változni, emberibb lenni, de pusztán rövidebb időszakokra sikerül neki tényleg érezni ezekből bármit is.


Ronald Fewer: NJK - vérfarkas - nagybácsi
Nora Fewer NJK - vérfarkas -  nagybácsi felesége
Victoria & Victor FewerJÁTÉKOS KARAKTER (Engel) - vérfarkasok-  unokatestvérek