A gyerekek szeszélyesek, bármikor számíthatunk tőlük olyanra, hogy az utolsó pillanatban meggondolják magukat. Oké, Lizzie-t már azért nehezen nevezhetem "gyereknek" 19 évesen, de valahol akkor is az a szememben. Ez szerintem ilyen anya-dolog. Akárhogy is, meghagyom neki a lehetőséget, hogy visszakozzon, de nem teszi, én pedig rámosolygok. -Ezt a választ akartam hallani. Na menjünk. - valahol belül tényleg tartottam attól, hogy nem akar majd velem időt tölteni. Én sokkal többet voltam és vagyok velük mint Silas, így megérteném, ha én már unalmas vagyok nekik, és az apjukkal akarnának több időt tölteni, hiszen sosem tudhatjuk, mikor tűnik el megint. És mennyi időre. Tényleg megkönnyebbülök tehát Lizzie szavain.
-Aki először esik el, az fizeti a fagyit a korizás után, mit szólsz? - mielőtt a lányommal elkezdtünk ide járni, csak sok évvel ezelőtt Elenával jártam itt, így nekem is igencsak vissza kellett rázódnom a gyakorlatba. De valahol annak is megvan a maga szépsége meg varázsa, mikor egymás mellett estek-keltek, jókat nevetve, aztán otthon a fiúknak mutogatva a kék-zöld foltokat és horzsolásokat. Már-már szinte ez is hagyomány lett. A fagyit egyébként ígyis-úgyis én fizetem - hiába van zsebpénze, nem szeretném, hogy ilyenekre költsön. Meg amúgy is, ilyen napokon szeretem elkényeztetni, ezért is van már lefoglalva az időpont kicsit későbbre egy wellness-be masszázsra.
-Le se tagadhatnátok, hogy apátok génjei vannak bennetek. - nevetem el magam, hallva a cipőméretet amit kikér. A 39-es még nem feltétlenül számít nagynak nőknél, de az én 36-os lábamat mindkét gyerek hamar lekörözte. Kérek egy korcsolyát magamnak is, majd néhány perc alatt szorosra fűzöm, remélhetőleg nem enged el a fűző. Az egyik vendégemtől azt hallottam, egyszer valakinek így tört el a bokája. Nem húzta meg rendesen. Vagy a kori ment tönkre? Hmm. Nem is emlékszem, lényeg, hogy velünk ne történjen most ilyen.
-Ne kiabáld el, mert a végén még jön valami gyerekcsoport akik szülinapot akarnak itt tartani, és kettőt se tudunk majd lépni. - ne legyen igazam, de futottunk már bele ilyenbe. -Mehetünk? - állok fel én is, majd a bérelt szekrénybe teszem a cipőinket és a táskánkat. -Várj, csináljunk képet, had irigykedjen a két fiú otthon. - farmerom zsebéből előveszem a mobilt, és hacsak nincs Lizzie ellenére, csinálok már selfie-t, meg egy képet a korcsolya pályáról. Mielőtt a telefont is a szekrénybe tenném, elküldöm a fotókat a családi beszélgetésünkbe, aztán a bejárat felé lépkedek. Kinyitom a kaput, előreengedem a lányomat, majd én is a pályára lépek, de abban a pillanatban kicsúszik a lábam, és nyomok egy seggest - félig még a kinti részre huppanok. Hangosan nevetek fel. -Oké. Mondjuk, hogy ezt nem is láttad.
The secret of a happy marriage is finding the right person.
Karakter idézet :
"A rendes nőknek szükségük van rá, hogy elszórakozzanak egy kis pletykával. Meg kell tudniuk, hogy mi történik körülöttük, hogy kétszer kettő mikor négy, és mikor lehet ötöt is kifacsarni belőle! Az ilyen nők senkinek sem ártanak. Jártatják a szájukat, de készségesek, ha az ember bajban van."
Szeretek anyával is eltölteni egy kis időt, annak ellenére is, hogy már úgymond felnőttem. Oké a törvényileg még nem vagyok felnőtt, de azért már nem kell fogni a kezem, mikor átsétálok az utcán, vagy nem kell bekötni a cipőfűzőmet másnak. Egyedül is képes vagyok ellátni magam. Tény elköltözni még nem akarnék. Nem érzek magamban elég erőt ahhoz, hogy elhagyjam a családi fészket. Egyedül lenni... Oké, ott lenne velem Thomas, de az azért más. A családom mellett azért mégis csak nagyobb biztonságban érzem magam. Előbb szeretném megtanulni kezelni a képességemet. Utána majd jöhet a költözés is. Ahogy megáll az autóval és felém néz elmosolyodom a szavain. -Anya! Hidd el el se jöttem volna idáig, ha nem szeretnék veled lenni. Nem tartom cikisne azt, hogy veled mutatozzak. Nah meg tudod nagyon jól, hogy szeretek ide jönni. Most már legalább nem esem el ezerszer egy kör alatt.-És ezzel már ki is nyitom az ajtót, hogy végül mellette haladva sétáljunk be az épületbe. Szeretek ide járni. Gyerekként imádtam görkorcsolyázni, de most már sokkal kevesebb az időnk erre. Anyával viszont ez már egy hagyomány. Egy csajos nap a fiúk nélkül. Ahogy beérünk ismét elmosolyodom. Minden olyan, mint mikor kicsi voltam. Mintha semmi sem változott volna. -Szia! Nekem egy harminckilences lesz!-Kérem ki a sráctól a korimat, majd azzal együtt le is ülök, hogy fel is vehessem. -Örülök, hogy nincsenek túl sokan.-Sose szerettem a tömeget. Nah meg így több terünk van nekünk is egy kis ökörködéshez. Felállok, majd ismét körbe nézek. Látok egy szellemet, de nem foglalkozom vele. Békésnek tűnik.
Minden esetleges vád ellenére amit időnként hallok, nincs kedvenc gyerekem. Bár mind Lizzie-vel mind pedig Shawn-nal megvannak a közös szokásaink, titkaink, de ugyanúgy szeretem mind a kettőjüket. Nem mindig könnyű velük, bár ahogy idősödnek, egyre egyszerűbb, mert már több mindent rájuk lehet bízni, egyedül lehet őket hagyni. Amíg kicsit voltak, húzós volt, főleg mikor Silas hosszabb-rövidebb időkre eltűnt. Akkor egyszerre kellett anya és apa szerepben is helytállnom - de talán nem végeztünk velük rossz munkát, mert mindkettő gyerek talpraesett és intelligens lett.
Szeretek velük időt tölteni, bár már kevésbé igénylik ezt, inkább vannak a barátaikkal vagy egyedül a szobájukban. Megértem, nekem is volt ilyen időszakom, mikor Elenán kívül nem érdekelt senki a családomból. Az ikertestvéremet azonban sosem zártam ki. Na jó, amikor valamelyikünk az aktuális udvarlójával volt, akkor azért igen. Akárhogy is, örülök, hogy a mai napot Lizzie-vel tölthetem. Leparkolok a wilmingtoni fedett görkorcsolyapálya parkolójában leállítom az autót, és ránézek az anyósülésen ülő lányomra.
-Nos, utolsó lehetőség, hogy meggondold magad. Most még csak kicsit sértődök meg ha kitalálod, ciki már anyáddal mutatkozni. -rávigyorgok. Nem tartom magam egyébként gázos szülőnek, látom én néhány iskolatársuk anyukáját-apukáját hogyan viselkednek, milyen ruhákat vesznek fel - szerintem hozzájuk képest az én gyerekeim összetehetik a két kezüket, hogy én nem olyan vagyok. Figyelek a külsőmre, nem mondok (szerintem) túl cikis dolgokat, ráadásul mindenkiről van egy jó pletykám. Tiszta főnyeremény, nem?
The secret of a happy marriage is finding the right person.
Karakter idézet :
"A rendes nőknek szükségük van rá, hogy elszórakozzanak egy kis pletykával. Meg kell tudniuk, hogy mi történik körülöttük, hogy kétszer kettő mikor négy, és mikor lehet ötöt is kifacsarni belőle! Az ilyen nők senkinek sem ártanak. Jártatják a szájukat, de készségesek, ha az ember bajban van."
The secret of a happy marriage is finding the right person.
Karakter idézet :
"A rendes nőknek szükségük van rá, hogy elszórakozzanak egy kis pletykával. Meg kell tudniuk, hogy mi történik körülöttük, hogy kétszer kettő mikor négy, és mikor lehet ötöt is kifacsarni belőle! Az ilyen nők senkinek sem ártanak. Jártatják a szájukat, de készségesek, ha az ember bajban van."
Kezdőlap
:strip_icc()/facts-about-siamese-cats-4173491-hero-5a607df9e57b40a58c803a76859b6694.jpg)
