Olyan mértékű vörös köd villan a szemeimben a "Penelope" név hallatán, hogy egymás után halna tízezerszer kínhalált, ha egy pillantással ölni tudnék. De nem vagyok hajlandó neki megadni azt az örömöt, hogy szóban is kifakadok - van annyira aljas köcsög disznó, hogy biztosan kiderítette, hogy ugrok erre a névre, és szándékosan akarja tesztelni a türelmemet. Egyenes vonallá préselem az ajkaimat, és szinte tajtékzom a dühtől - nem felelek azonba a kérdésére sem. Úgy teszek, mint aki meg se hallotta, inkább pusztán felebaráti szeretetből még egyszer hozzávágom őt a falhoz. Csak úgy a móka kedvéért.
Felvonom a szemöldökömet, ahogyan az olasz nőkről meg a vonzalmukról beszél. Ki a faszom kérdezte a véleményét erről? Undor ül ki az arcomra már a gondolattól is, hogy én meg ő. Bleh! - Kurvára nem érdekel, milyen olaszos ribancokat dugtál már meg. Nagyon el vagy szállva magadtól, hogy annyira tudod mi kell a nőknek, de nem igazán értem mi a célod ezzel. Ha így próbálnál kidumálni a bugyimból, hát rohadtul el vagy tévedve, te undorító pokolfajzat. - ingerülten sziszegem a fogaim között, és ó, mennyire elképesztő elégtételt jelentene, ha lehetőségem lenne megnyomorítani a füstpofáját. Bár a bájgúnár gazdatestét tönkretenni is valahol mókás lenne. Egyelőre azonban vissza kell fognom magam.
Szereti a határozott nőket. Hát azt megkaphatja, de lehet nem úgy, mint ahogyan számít rá. Ennek azonban már nem adok hangot, inkább kicsörtetek a mosdóból, vissza a tárgyalóterembe, ahol a rövid szünet után folytatódik a tárgyalás. Nagyon erőlködnöm kell, hogy visszafogjam a grimaszt, ruhámon és kezeimen érzem a démon undorító kénes szagát. Nem sok hiányzik, hogy ne hányjam le a mellettem ülő nő rózsaszín kiskosztümjét. Mondjuk ezen a szerelésen ez már csak javítana.
Jobban elhúzódik a tárgyalás mint vártam, és a végére már meglehetősen unom, de aztán lesúlyt a kalapács, én pedig mehetek ki a friss levegőre - legalábbis amíg meg nem jelenik megint a pokolfajzat. Inkább nem mondom ki, mit szeretnék tőle. Vagyis inkább vele. Erre sajnos ezen a helyszínen nincs lehetőség - az én ügyemet tárgyalnák hamarosan. -Persze, beülni valahova. Pff. - horkanok fel gúnyosan. - Kedélyesen elcsevegünk egy ital mellett, miközben továbbra is megpróbálsz meggyőzni arról engem, mennyire dugni akarok veled? - merő gúnytól csöpög a hangom. Nem akarok azonban itt feltűnést kelteni, így csak a fejemmel intek, hogy távolodjunk el, a bíróságtól nem messze lévő park felé. Ott talán kevesebb a pletykaéhes fül.
-Mi közöd van Young-hoz? - nem köntörfalazok, egyből rákérdezek arra ami érdekel, mert nem akarok sokat vele időzni. Nem fogom kiteregetni a kártyáimat, tudja a foglalkozásomat, szóval nem sejthet személyes összeköttetést köztem meg Youngék között. Szimplán szakmai érdeklődésnek tüntetem fel a dolgot. Elég ostobának tűnik ahhoz, hogy ne gyanakodjon.
Wake up every morning and tell yourself you're a badass bitch from hell and that no one can f*ck with you, and then don't let anybody to f*ck with you.
Ha szeretnék, akkor le tudnék ereszkedni a szintjére, talán emberszámba is venném, de így, hogy a saját egóján túl nem lát, sosem fogja kiérdemelni ezt. Lenéz azért, ami vagyok, én pedig csak viszonzom ezt a szívességet. Arról nem tehetek, hogy az intelligencia, az etikett és a formalitás nem az erőssége. Az alapvető viselkedésmintákkal vannak problémák, amihez kevés néhány szakkönyv, ahol leírják mi illendő, mi nem és magába fogadjon pár szépirodalmi művet. Ez a nő pszichiátriai eset a dühkitöréseivel, ezt pedig nem költői túlzás a részemről.
- És ezzel a viselkedéssel mi a célja, kedves Penelope?
Neki koccanok, a fejem is nekiütődik a koszos, hideg csempének, amire felszisszenek. Nyeregben vagyok, ezen pedig semmi se fog változtatni. Tőlem megölhet itt helyben is, nem fog tudni visszaküldeni, attól viszont tarthat, hogy sírig kísérteni fogom, amíg könyörgésre nem nyílik a szája. Csináltam már hasonlót, és bár eléggé nyűg tud lenni valakit huzamosabb ideig az őrületbe kergetni, annyira tudott mosolyt is csalni az arcomra. A démoni lét egyik előnye, hogy megfoghatatlan a lényünk. Jöhetnek vadászok, boszorkányok, akár maga az Isten is, mi mindig megoldjuk, hogy kicsúszunk a fojtogató kezek közül. Erre egyszerű a magyarázat: mi minden bűnben ott lapulunk. Mindegy, hogy ember vagy valamilyen más faj, mi mindenki agyát, lelkét megfertőzzük. Az egoizmus pedig taglalva is van a főbűnök között, szebben megfogalmazva, a büszkeség. Ms. Brandt olyan csökönyös is, tudatlan, hogy nem is fogja megérteni, mégis mi éltet vele kapcsolatban, mivel tudna megszelídíteni. Voltaképpen nem is várom el, de ha velem akar együtt dolgozni, akkor kénytelen lesz változtatni vagy a kétségek bugyrai közt fog elveszni. Én pedig nem fogom nyújtani a kezem, hogy a lányát megmentse. Hagyni fogom, hogy ő is meg Ms. Brandt, Youngék odavesszenek.
- Volt dolgom olaszos temperamentumú nőkkel, tudja, azok a szenvedélyes fajták, akik félnek kimutatni a vonzalmukat – válaszolom halvány vigyorral. – Az egyik ráadásul elvált nő volt, nagyon beleélte magát a férfi szerepbe, hogy ő hordja a nadrágot. Pedig higgye el, Ms. Brandt, minden nő ugyanarra vágyik. Egy kis gyengédségre, egy kis szenvedélyre – magyarázom kissé teátrálisan. – Remélem azt tudja, hogyha ezzel próbálkozik, akkor kettőnk közül az igazi vesztes maga lesz, nem én!
A szemem forgatom meg, ahogy mellém köp. Tényleg maga a megtestesült nőiesség. Mégis ki volt az az elmebeteg, aki ezt teherbe ejtette? Remélem a lánya kevésbé sérült a mostani családjánál és épelméjű, nem úgy, mint az anyja. Lehet igazából Ms. Brandet leszedálni kellene.
- Szeretem a határozott nőket! – szólok utána, ahogy magamra hagy a mosdóban.
Rendbe szedem az öltönyöm, az utolsó ráncokat, gyűrődéseket is kisimítom. Megigazítom a nyakkendőmet, majd ezt követően a hajamon is állítok egy kicsit. Kilépek a mosdóból, meg sem lepődöm, hogy pár ember felvont szemöldökkel mereszti rám a szemét. Felsóhajtok, aztán csatlakozom a társaságomhoz, akiktől Ms. Brandt elráncigált.
Visszamegyünk végül a terembe, most én vagyok a soros, hogy felfedjem részletesen a haláleset körülményeit, annak beálltát és minden egyes szimptómát, patológiás anyagot, amit feljegyeztek a halottról. Akadnak helyek, ahol csűrni-csavarni kell a valóságon, de rezzenéstelen arccal, ugyanazzal a határozottsággal vallok a hazugságról, mint az igazságról. A vallomásom után már gördülékenyebben halad előre a tárgyalás, a bíró és az ügyészség is könnyebben hozza meg a végső döntést. Eldőlni látszik az ügy.
Utolsó ütések a bírói kalapáccsal, az orvost, egyúttal a kórházat is felmentik.
Megfogom az aktatáskám, teremből kiáramló tömegben próbálok elvegyülni Megállok a bíróság bejárata előtt, közben az órámat bámulom.
- Itt vagyok. Mit szeretne? – fonom össze a mellkasom előtt a karjaimat. – Van negyedórája, hogy feltegyen minden kérdést, ha csak nem ülünk be valahová! – nincs kedvem itt ácsorogni, mindemellett jó lenne valamit inni. Valami tömény szeszt, hogy el tudjam viselni a csaholást.
Ha azt nézzük, hogy már maga a tárgyaláson nézőként való megjelenésem sem biztos, hogy a legtutibb ötlet, akkor az, hogy ezt az utolsó mocsokládát amennyire lehet észrevétlenül berángatom az egyik üzemen kívüli mosdóba, az még kevésbé átgondolt lépés. Azonban bármikor látom, felforr az agyvizem. Nem azért, mert démon. Vagyis nem csak azért. A stílusa miatt. Mr. Ki Ha Én Nem, Okostojás. Kurva bosszantó, és ami a legrosszabb, esküszöm élvezi is, ha táncolhat az idegeimen. Átkozott pokolfajzat. Ha lenne hozzá eszközöm, ebben a minutumban küldeném vissza a pokolba rohadni. Ilyen szerencsém azonban nincs, így hallgathatom a beképzelt dumáját.
-Nem kell itt a fellengzős okoskodás. - még egyet taszítok rajta, hogy még egyet koppanjon - ha szerencsém van a feje is hozzákoccan a megkérdőjelezhető tisztaságú csempéhez. Magamban tartom az agyamba bekúszó gondolatot, hogy nagyon furcsa, hogy pont itt és pont ezen a tárgyaláson kell igazságügyi orvosszakértőként részt vennie. Elég óvatos és előre gondolkodó vagyok ahhoz, hogy ne merüljön fel egyből bennem, hogy mi van, ha tudja, hogy Young-ék lányát én szültem 14 évvel ezelőtt? Nem tudhatja. Súlyos pénzeket fizettem, hogy az egész örökbe fogadás teljesen titkos legyen, és ne lehessen visszavezetni hozzám. Nagyon gyanús nekem a démonfajzat. Ki kell valahogy derítenem.
-Neked ez valami mániád? Már megint azzal jössz, hogy szét akarom dobni neked a lábam. Fujj. - nem túl nőiesen köpök ki oldalra, már a gondolattól is kavarog a gyomrom. -Az egyetlen alkalom, amikor egy kicsit is úgy nyúlnék hozzád az akkor lenne, ha letépném a farkadat és keresztben beleállítanám a seggedbe. - fröcsögöm az arcába, és ó, mennyire élvezném én azt. Letörölni azt az öntelt vigyort a pofájáról. Egy utolsót taszítok a ruháján, aztán hátralépek, két lépést.
-Még nem végeztem veled. - sziszegem a fogam között, fenyegetően felemelt mutatóujjal, majd egy gyors pillantás után a tükörben - nem hiúságból, hanem mert fontos a jó álca jelenleg - kislisszanok a mosdóból. Visszaülök hátra a tárgyalás végéig, azonban a tárgyalás végén első között robbanok ki a bíróság épületéből. Odakint fogom várni, de most nem támadok neki. Egyelőre követem.
Wake up every morning and tell yourself you're a badass bitch from hell and that no one can f*ck with you, and then don't let anybody to f*ck with you.
A hónapok gyorsan elteltek, és időközben visszamentem a gyökereimhez, Londonba is. Jót tett ez a kimozdulás, mert őszintén szólva kezdett maga alá temetni ennek az áporodott városka nihilista és melankolikus hangulata. A munkahelyem is merő monotonitás volt az utóbbi időben, már ott sem találtam semmi olyat, ami felkeltette volna a kíváncsiságomat. A sokadik kivénhedt, összeaszalódott ember után már nem számoltam, hogy hanyadik boncolásnál tartok. A legtöbbje nem szólt másról, minthogy a család némi pénzt szeretett volna lehúzni a kórházról. Némelyik öregcsontnak a tüdejét se találtam, mert annyira szürke – meg merem kockáztatni, hogy inkább fekete –, göbös volt mind a két lebeny, hogy csoda ilyen sokáig húzta. Még csak a régebbi dokumentációk sem kellett ahhoz, hogy megállapítsam; úgy pöfékelt Mr. Két Lábon Járó Tüdőrák, hogy egy multinacionális cég iparitelepén nem volt olyan a légszennyezés, mint amit ez az ember elszívhatott.
Miután visszatértem Rose Harbor-be, már felkészültem az újabb monotonitásra, mégis legnagyobb meglepetésemre egy ügy kapcsán felmerült a szívem egyetlen múzsájának a neve, Penelope. Más esetben nem fogadtam volna el az ajánlatot, de így, hogy közelebb kerülhettem a nőhöz és az agysejtjeit tudom ölhetni, már túlontúl kecsegtetőnek tűnt az ügy. A legjobb és legszebb az egész helyzet komikumában, hogy amikor nem tőlem kap percenként agyvérzést, akkor valószínűleg a sárga földig leissza majd magát valami lebujban.
Így vállaltam el ezt a felkérést, ezt a tárgyalást. Az elsősorban ülök, várom, hogy kihívjon a bíró, de olyannyira elhúzódik a két ügyvéd, a sértett és a vádló civakodása, hogy a végére szünetet rendeltek el. A nyakkendőmet igazgatom, kicsit engedek is annak a szorításán, miközben kifele megyek a tárgyalóból. A wilmington-i rendőrséggel jó kedélyűen elcseverészek, a rendőrök és a nyomozók többsége – főleg a korruptok – jól ismertek. Nekem ez az ügy nem szól másról, minthogy elsimítsam Mr. Young „véletlen” baklövését és alá tudjam támasztani boncolási dokumentációkkal. Az ügyön túli rész érdekes a számomra, ahol Penelope játszik szerepet. A képességemnek és a boszorkányomnak köszönhetően körmére tudtam nézni a farkas-hölgyeménynek.
Sajnálatos dolog, hogy nem védekeztek. Mégis mit várok? Valószínűleg Ms. Brandt társasága is olyan vad, tudatlan és bunkó, már-már neandervölgyi, mint ő maga. Mit számít, hogy egy vagy két gyereket a világra pottyantanak úgy, hogy ő maguk is gyerekek. Mindig meg tud lepni Penelope azzal az elementáris hevességével, a felelősség és a megfontoltság teljes hiányával, ami benne lakozott… Lakozik mai napig.
Erre mi sem jobb példa, mint amikor megakad a tekintetem a nőn – aki nem mellesleg tényleg nőnek nézett ki és ha nem ismerném, talán elhinném, hogy törékeny és nőies –, ő pedig egyből a lényegre térve, megragadja a karom és elhúz a beszélgetőpartnereimtől.
Konkrétan egy hosszú sóhaj hagyja el a számat, amikor belök a vécébe. A hozzám képest alacsony korcs, úgy ugatott fel nekem, hogy szívem szerint az arcába röhögtem volna. Egyelőre mégis vissza fogom magam, csak sodródom az árral és sodródom Ms. Brandt kétségbeesettségével. Ezt a konzekvenciát egyből levontam.
- Tudja, igazságügyi orvosszakértő vagyok. Szoktam bíróságokra járni. Akármilyen meglepő, Ms. Brandt, ez is a munkám része – válaszolok rezzenéstelen arccal, próbálom takargatni a szórakozott vigyorom.
Kicsit megborzongok, ahogy a hideg, csempével rakott falhoz vagyok nyomva. Nem valami kellemes; és valahogy kezdem unni, hogy azt hiszi, ő van fölényben.
- A végén félreértem a közeledését és úgy értelmezem, hogy vonzódik hozzám – hajolok közel az arcához. – …szóval vagy elenged és később talán beszélünk vagy kénytelen leszek bunkó módon elutasítani a közeledését.
Csaholhat, tegye csak. Ha továbbra is itt tart egyre feltűnőbb lesz mindenkinek, és olybá úgy fest a helyzet, hogy Ms. Brandt lesz az, aki a figyelem középpontjába fog ezzel kerülni. Engem ez az egész csak szórakoztatna, és mosolyogva nézném, miként próbál kievickélni ebből a kellemetlen szituációból. Kár, hogy pattogatott kukorica csak mozikban van. A bíróságokra is lehetne tenni egy-egy standot, törzsvendég lennék.
Ha bárki kérdezné, legatadnám, hogy itt vagyok/voltam. Elvégre megfogadtam már 16 évesen, az örökbeadásnál, hogy sosem fogom felkeresni a gyereket akit megszültem, mert nem érdekel a sorsa. Nem akartam az anyja lenni, nem véletlen tartottam az egészet titokban - leszámítva persze Cameron-t és Daxton-t. A tényt, hogy a mai programom a wilmingtoni bíróságon való ücsörgés, még előtütk is tagadnám. Nem tehetek róla, muszáj volt. Valami hajtott az elmúlt 14 évben, hogy időnként lessek rá Hazel-re. Titokban. Fogalmam sincs miért, de volt ez a belső hajtás, hogy bizonyosodjak meg arról, jó sora van. Eddig nem is volt gáz.
Aztán a fülembe jutott, hogy a nevelőapját, Dr Daniel Young-ot megvádolták azzal hogy szándékosan írt fel rossz gyógyszert az egyik betegének, aki ebbe szépen bele is halt. Most pedig börtönbüntetés fenyegeti, ami egyből megkérdőjelezi, hogy vajon átvertek-e azzal, hogy a lányt anno tényleg normális család fogadta-e örökbe. Beszélnek itt az ártatlanság vélelméről meg hasonló faszságokról, de innentől gyanús az ürge, jobban rajta kell tartanom a szememet.
A szokásos megjelenésemhez képest egészen szolid az öltözékem. Bakancs helyett bokacsizma, sötét farmer, egy halványszürke ing, fölötte fekete blézer. Hajamat kiengedtem, hullámos, barna tincseim ritka pillanatok egyikeként szabadon omlanak a vállamra és a hátamra. Nem akartam feltűnést kelteni a tárgyalóteremben, ezért is kellett máshogy felöltöznöm, mint szoktam, ezen felül pedig a leghátsó sor szélén ülök, annyira lecsúszva a padon, amennyire még nem feltűnő, úgy hallgatom a tárgyalás menetét.
Majdnem tele a 10 sorból álló tárgyalóterem - úgy tűnik sokakat érdekel az ügy kimenetele. Egy-két zsarut ismerek a wilmingtoni örsről, de többnyire számomra ismeretlen alakok. Aztán meglátom őt, és nem sok hiányzik, hogy ne pattanjak föl és ragadjam meg a nyakánál. Visszafogom azonban magam addig, amíg a bíró szünetet rendel el. Első között lépek ki a folyosóra, majd mikor a férfi is kilép az ajtón, a karjánál fogva elkapom, és a közelünkben támadt nyüzsgést kihasználva a tőlünk egy méterre lévő, üzemen kívül helyezett mosdó ajtaját feltépve belököm, majd bemegyek mögötte, és becsukom az ajtót. Nem telik az egész öt másodpercbe, már el is tűnünk a kíváncsi szemek elől.
-Te meg mi a faszt keresel itt? - lököm neki a koszosfehér csempének, csak úgy zöttyen egyet a pokolfajzat gazdatestének gerince. Abban a pillanatban nem gondolkodom. Sokkal jobban felhívom magamra a figyelmet azzal, hogy számonkérem, mint azzal tettem volna, ha meghúzódom, de nem tehetek róla. Felforr az agyvizem a démonoktól, ez a példány pedig különösen a bögyömben van. Szóval ha már így alakult, akkor bizony megszorongatom.
Wake up every morning and tell yourself you're a badass bitch from hell and that no one can f*ck with you, and then don't let anybody to f*ck with you.
Pepper Brandt & Archer A. Chapman 2022.szeptember eleje.
Wake up every morning and tell yourself you're a badass bitch from hell and that no one can f*ck with you, and then don't let anybody to f*ck with you.