Amikor rám nézel nem egy fiatalembert látsz, és az idősödő külső egy még vénebb lelket hordoz magában. Azonban a majd másfél évszázad, amit ezen a sárgolyón töltöttem keveset változtatott azon, ahogyan kinézek.
Divathullámok jönnek és mennek, stílusok váltakoznak az évszakok eljövetelével, s én még mindig a mai szemmel avítt, elmúlt korokat idéző öltönyben, vékony talpas bőrcipőkben járok köztetek, egy szükségtelen, mégis mindig kezem ügyében lévő sétapálcával. Azt hinnéd, hogy valami korszakos drámából szabadultam el, ahogyan majd két méteres magasságommal járkálok a város járdáin, csendben, figyelve, peckesen, teljesen tudatában annak, hogy mi folyik köröttem. Mert észrevettelek, látom rajtad, hallom a gondolataidban a vágyat, tudom azt a picinyke titkot, amit mindenki előtt el akarsz kendőzni, s a meddő próbálkozásod mindig mosolyt csal az arcomra.
Az arcra, mely beesett, csontos, kialvatlannak tűnő, a jelenlegi ideállal nem kompatibilis, mégis amikor meglátod, vonzónak találod. Mert van benne valami idegen, furcsán tökéletes, megmagyarázhatatlan, annak ellenére, hogy az imént még ridegnek és érzelmektől mentesnek ítélted. De nem tehetsz róla, s a hiba nem benned van. Vagy talán mégis? És ha megállsz velem beszélgetni, megtalálom benned, hiszen el fogod nekem mondani, be fogod magadnak is vallani a csúf igazságot, mert ebben vagyok jó, emiatt kerültem erre a világra, ezért buktam el.


Jó tulajdonságok:
- Következetes: Hidd el, van rendszer abban amit és ahogyan csinálok. Ok és okozat mindig követi egymást, mindig ugyanúgy és mindig ugyanabban a sorrendben. Mint lépések egy sakktáblán, úgy követik egymást az események, attól eltérni kevés esetben lehet, sőt talán lehetetlen. Te még csak nem is sejted, de én már tudom, hogy mit fogsz csinálni, ha végeztem veled.
- Hidegvérű: Kevés dolog van, amit még nem láttam, amit még nem tapasztaltam, és nagyon felkészültnek kell lenned ahhoz, hogy meglepj. Ismerlek már titeket, tudom, hogyan gondolkodtok, tudom mit és miért csináltok, s mindegyikőtök felhúzható egy sémára, melytől eltérni nem tudtok. Így szinte lehetetlen, hogy elveszítsem a fejem vagy ne úgy történjen valami, amit elterveztem.
- Illemtudó: Azért mert gyűlöllek, még lehetek veled illemtudó. Kinyitom neked az ajtót, átadom a helyemet, ha olyan szörnyűséggel ver a Sors, hogy tömegközlekedésen kell utaznom, a címednek és rangodnak megfelelő módon szólítalak meg, sőt! Még az általad választott és fabrikált névmásokat is képes vagyok megjegyezni, s akár használni. De hidd el, a végén alig várod majd, hogy indulhass, amikor elküldelek a fenébe.
- Mértéktartó: Nem kell mindig elefántként viselkedni a porcelánboltban, nem kell mindig hullahegyeket és vértől áztatott tetthelyeket magunk után hagyni, nem kell mindig mindent teljesen és tökéletesen elpusztítani ahhoz, hogy eljusson az üzenet. Mértéket kell tartani a tébolyban, a szenvedésben, hogy a figyelem a játékra összpontosuljon és ne a játékosra.

Rossz tulajdonságok:
- Gyűlölettel teli: Állítólag van szívem, de ahol a legtöbbeknek egy alig több, mint fél fontnál nagyobb, véres izomszövet dobog a mellkasában, ott nekem egy megfeketedett, métellyel átszőtt, elkorcsosult csökevény dolgozik. Nem volt benne soha sok szeretet, s amióta az emberek közé kárhoztattam, teljesen kihalt belőle minden meleg érzés, hasztalanná és feleslegessé vált.
- Kevély: Jobb vagyok nálad, több vagyok nálad, a létezés más fokán létezem, ahová te sosem érhetsz fel. Milyen botor gondolat, hogy felérhetsz hozzám, hogy több lehetsz annál, mint mocsok a cipőm talpán, hogy szánalmas életed értéket képvisel és egy játékszernél több lehetsz? Dőreség!
- Érzéketlen: Mikor hatott meg utoljára a szenvedés? A téboly, egy meghasadt személyiség? Mikor éreztem utoljára át egy zokogó anya fájdalmát, amikor halott gyermekét szorongatta a kebléhez? Egy szerelemtől fűtött szív kínjait, amikor az gyilkos féltékenységbe fordul át? Már idejét sem tudom, de próbálkozni szabad, nem?
- Rögeszmés: Mindenki a szokásai rabja, ki kisebb, ki nagyobb mértékben. Ha rám nézel, meg tudnál esküdni arra, hogy mindig ugyanazt viselem, ha egy asztalnál ülünk, akkor mindig ugyanazt fogyasztom, ha sétára indulok, mindig ugyanazokon az utcákon járok, ugyanazokon a sarkokon fordulok be, és meg mernél esküdni arra, hogy még a lépéseim is ugyanott érintik az aszfaltot. Órát tudnál állítani hozzám, és inkább az a különös, ha valamit másként csinálok, mint máskor. Akkor menekülj, akkor baj van.


Kevés olyan létezik a világban, aki felé akár csekély érdeklődést is mutatok. Jelentéktelen arcok, jelentéktelen személyiségek, egyikük sem gyújtja fel a megismerés utáni vágy lámpáját. Vannak azonban, akik mégiscsak megmozgatnak... A bűnösök, a gyarlók, a titkolózók, akiknél elég egyetlen szikra és lángokba borítják az egész világot. Szerinted ki súgott Hasfelmetsző fülébe? Ki mételyezte meg Gavrilo Princip lelkét? Honnan vette ötleteit Hitler? Csak nem szerény személyem volt?


Nem azért buktam el, mert lázadtam, mert Isten akarata ellen fordultam, mert Luficert követtem véres harcában. Azért került billog a homlokomra és veszítettem el a szárnyaimat, mert túl jó voltam abban, amit csináltam.
Egyszerre voltam bírája és hóhérja a tisztátalan gondolatoknak, az elkendőzött titkoknak, az elfojtott vágyaknak, az elhallgatott szenvedélynek. Beleláttam az elém kerülő angyalok elméjének legsötétebb zugaiba, fényre hoztam az Istennek nem tetsző gondolatokat és sokan (vagy inkább a legtöbben) nekem köszönhetik, hogy ezen a sárgolyón találhatták magukat, miután kiűzettek a mennyekből.
S hogy én hogyan kerültem a bukottak sorsára? Olyan kérdéseket tettem fel, amiket nem kellett volna feltettem, olyan elmékbe pillantottam bele, ahol semmi keresnivalóm nem volt, s olyan angyalokat vádoltam, akikkel nem kellett volna szembeszállnom. Kicsinyes senkiházi mindegyik, de a célomtól, a hivatásomtól ők sem tántoríthattak el! Megtisztítani a Földet a gonosztól, igaz más eszközökkel, kevésbé hatékonyan, de ugyanolyan elszántsággal. Meséltem már a történetet hogyan találkoztam Ted Bundyval?


- Elnézést, de várok valakit... - a nő kikérem magamnak hangnemben hívta fel a figyelmem a vele szemben lévő üres szék talán nem is létező gazdájára, de nem érdekelt a felháborodása, az engedélye nélkül is leültem az asztalához.
- Amíg megjön, addig is élvezhetjük egymás társaságát. - feleltem egy apró félmosollyal az arcomon, majd folytattam, amikor újra szóra nyitotta a száját. - Meghívhatom esetleg egy kávéra?
- Nem köszönöm.
- Ragaszkodom hozzá, nem venném a szívemre, ha haraggal tekintene rám!
- Nem haragszom, csak meglepett... Kevesen veszik a bátorságot, hogy így "letámadjanak"... - kezével is mutatta a képzeletbeli idézőjeleket, majd nagyot sóhajtott. - Tényleg nem lenne szabad beszélgetnem magával.
- Köze van ehhez Russelnek? - egy pillanatra még a szívverése is megállt, tüdejében megakadt a levegő és csak másodpercek után vált képessé folytatni a beszélgetést.
- Ki maga? Honnan tud Russelről?
- Tényleg lényeges? Legyen elég annyi, hogy tudok róla és tudom, hogy mit művelt magával... - a nő egy pillanatra elfordult, szemeit lesütötte, jobb kezének ujjai csendes eleganciával ölelték körbe a mobiltelefont, mely az asztalon pihent, de még nem állt fel. Gondolkodott, értékelt, fontolgatott, és a kíváncsisága győzött.
- Ez valami játék?
- Bizonyos értelemben igen, de mielőtt arra gondol, hogy bármi közöm van a férjéhez, ellent kell mondanom Önnek. Engem csakis maga érdekel! - újabb csend ült kettőnk közé, és a kecses ujjak elengedték a készüléket, s ökölbe szorultak, amikor a férj szó hangzott el.
- Boldog házasságban élek a férjemmel, nem tudom, hogy mire gondol...
- Miatta visel kicsivel több sminket a szokottnál? - újra csak csend honolt kettőnk között, majd apró mozdulattal megnyalta alsó ajkát, miközben sóhaj töltötte meg tüdejét friss levegővel. - Cigarettát?
Nyújtom felé a dobozt, amiből ő elvesz egy szállal és az öngyújtómmal parazsat nyalok a szájában tartott nikotinos rúd végére. Mélyet szippant a füstből, aprót köhög az első slukk után, mint aki évekkel ezelőtt abbahagyta e káros szenvedélyt. A második belégzés viszont már zökkenőmentes volt, mintha az elmúlt idő, amíg nem hódolt a cigarettának, el sem telt volna.
- Ennyire látszik?
- Nem, dehogy. Kiváló munkát végzett, de különös érzékem van ahhoz, hogy felfedjem a titkokat.
- És mi akar tőlem?
- Csak beszélgetni....
- Miről?
- Pontosan tudja...
- Miért maradok vele?
- Kezdetnek az is megteszi. - mosolygok rá, majd hallom ismét sóhajtani.
- Nem szándékozom egy idegennel kitárgyalni a házasságomat, köszönöm!
- Pedig felszabadító élmény, garantálom Önnek.
- És mit nyer ezzel? Valamit bizonyítani akar vagy mások szenvedése magának szórakozás?
- Kicsit mindkettő, ne ítéljen el miatta. - ismét csak tüdejébe szorult a levegő az őszinteségem hallatán, majd ujjai még egyszer a mobiljára markoltak, de ismét csak várt. Láttam rajta a kettősséget: a vágyat, hogy végre valakivel beszélhessen erről és a szégyent, hogy a férje bűneit más is megtudhatja. - Tudom nehéz elhinnie, de pontosan tudom, hogy mit érez.
- Mégis honnan tudhatná?
Egy pillanatra a plafonra emelem a tekintetemet, s úgy mosolygok, mintha a Mennyek minden kíváncsi tekintete rám fordulna. Pár pillanatig szórakoztat a gondolat, majd ismét a nőre pillantok. - Egykor boldogok voltak, szerelmesek, s titkon még mindig abban reménykedik, hogy újra azok lesznek. Fohászkodik, hogy visszatérjen a férfi, aki egykor elvarázsolta, levette a lábáról, de minden hangos szó, minden ütés egy újabb kicsi áldozat a házasságuk oltárán, mindegyiktől meghal egy picit, s most úgy érzi megfullad, maga alá temeti a teher. Kilátástalan, megalázott és dühös.
Elfehéredtek az ujjai, ahogyan beszélek, olyan erővel szorította a telefont, majd amikor újra a szemeibe nézek, egy könnycsepp csordul alá tökéletesre sminkel vonásain. A nő azonban erősebb volt ennél, már megtanulta kezelni a szégyent, a megalázottságot, az ütések és szitokszavak erejét. S most mégis, a felismerés úgy hatott rá, mintha gyomron rúgták volna, ebből azonban nem mutatott semmit.
- Nem mindig volt ilyen, igaz?
- Russel?
- Nem, maga... Független, magabiztos, céltudatos... Talán ezek álltak a középiskolás évkönyvében is.
- Figyeljetek rá, még sokra viszi... - javított ki, s az emlék apró mosolyt csal a szájára. - Régen volt...
- És ami elmúlt, soha nem jön vissza már?
- Lehet... Már nem gondolkodom ilyeneken régóta.
- Lehet, hogy ideje lenne, nem gondolja?


Bukott angyalnál ez nem vérségi kötelék értelemszerűen
Rokon neve: Típusa (NJK/JÁTÉKOS KARAKTER) - faja -  rokonság foka (TESTVÉR/UNOKATESTVÉR, SZÜLŐ/NAGYSZÜLŐ)
Rokon neve: Típusa (NJK/JÁTÉKOS KARAKTER) - faja -  rokonság foka (TESTVÉR/UNOKATESTVÉR, SZÜLŐ/NAGYSZÜLŐ)
Rokon neve: Típusa (NJK/JÁTÉKOS KARAKTER) - faja -  rokonság foka (TESTVÉR/UNOKATESTVÉR, SZÜLŐ/NAGYSZÜLŐ)
Rokon neve: Típusa (NJK/JÁTÉKOS KARAKTER) - faja -  rokonság foka (TESTVÉR/UNOKATESTVÉR, SZÜLŐ/NAGYSZÜLŐ)
Rokon neve: Típusa (NJK/JÁTÉKOS KARAKTER) - faja -  rokonság foka (TESTVÉR/UNOKATESTVÉR, SZÜLŐ/NAGYSZÜLŐ)
Rokon neve: Típusa (NJK/JÁTÉKOS KARAKTER) - faja -  rokonság foka (TESTVÉR/UNOKATESTVÉR, SZÜLŐ/NAGYSZÜLŐ)
Rokon neve: Típusa (NJK/JÁTÉKOS KARAKTER) - faja -  rokonság foka (TESTVÉR/UNOKATESTVÉR, SZÜLŐ/NAGYSZÜLŐ)
Rokon neve: Típusa (NJK/JÁTÉKOS KARAKTER) - faja -  rokonság foka (TESTVÉR/UNOKATESTVÉR, SZÜLŐ/NAGYSZÜLŐ)
Rokon neve: Típusa (NJK/JÁTÉKOS KARAKTER) - faja -  rokonság foka (TESTVÉR/UNOKATESTVÉR, SZÜLŐ/NAGYSZÜLŐ)
Rokon neve: Típusa (NJK/JÁTÉKOS KARAKTER) - faja -  rokonság foka (TESTVÉR/UNOKATESTVÉR, SZÜLŐ/NAGYSZÜLŐ)
Csak a közeli rokonság sorolható ide, az egyéb kapcsolatokhoz külön kapcsolatiháló készül, melyet a játékosoknak lehetősége lesz kedv és szorgalom szerint bővíteni - MAXIMUM  10 fő!