Reagan Skeets egy dög. A viselkedése és öltözködése nem mindig tükrözi a nőiességet, de akik látták már bevetésen tudják; Van valami a boszorkányban, ami magára vonzza a figyelmet. A nő vagány fellépése, harsány nevetése, és trágár viccei nem olyasmik, amik mellett könnyű lenne szó nélkül elmenni. Arca bájos – fitos orr, telt ajkak - szeme kékje pedig mély, akár az óceán, de eddig tart rajta mindaz, amit első látásra akár aranyosnak is bélyegezhetnénk. Ha picit lejjebb tekintünk, már a nyakán megláthatjuk az első tetoválás kikandikáló részeit.

Már ő maga sem tudja megmondani, hogy pontosan hányféle motívum díszíti a teste különböző pontjait; vannak fontosak, melyek jelentéssel bírnak, de olyanok is, amik csak azért kerültek fel a bőrére, mert tetszett a minta, amit kitalált. Egyébként előszeretettel mutogatja őket, és a testével is egészen szabadosan bánik; hajlamos rá, hogy olyasmit is megmutasson, amit mások talán takargatnának. Testékszerekben is bővelkedik, fül, orr, köldök, egy kicsit lentebb… Nem fél új dolgokat kipróbálni.

Az öltözködésében mindig az aktuális hangulata köszön vissza. Néha kényelmes mackót húz, máskor pedig miniszoknyában libben be a szalonba – reményei szerint próbára téve ezzel mások önmérsékletét. Imádja az extravagáns kiegészítőket, és nem riad vissza a vulgárisabb daraboktól.

Természetesen is sötét haja – amit némi vegyi rásegítéssel időnként felturbóz – kellemes ellentétben áll világos bőrével. Hosszú évek óta rövidre vágva hordja, de a makrancos tincsek minden igyekezett ellenére is sokszor az arcába lógnak. A sminkelést sem veti meg, sőt, az esetek többségében egészen sötét árnyalatokat használ, mind a szeme, mind pedig a szája kiemelésére.

Százhetven centijével egyáltalán nem alacsony. Termete vékony, vonásai inkább csontosak, mint kerekek, de őt ez egyáltalán nem zavarja. Mozgása magabiztos, mint azoknak, akik pontosan tisztában vannak saját adottságaikkal.


Jó tulajdonságok:
- Magabiztos: Skeets a maga módján érzékeny személyiség, de ezt magabiztossággal és önbizalommal palástolja, bízik magában, és ez a lendület többnyire előre is viszi őt. Önbizalma nem alaptalan, hiszen, hogy pontosan tudja: lehet, hogy valami nem sikerül majd neki elsőre, de ez nem fogja megakadályozni abban, hogy újra megpróbálja.

- Önvédelmező: A látszattal ellentétben a nő nagyon is sérülékeny, és sebezhető. Mindezt azonban jól leplezi, és vakmerő, törtető személyiségével és lobbanékony természetével képesek elhitetni a környezetével, hogy szinte sebezhetetlenek. Gyengébbik oldalát csak nagyon kevés kiválasztottnak mutatja meg.

- Szabad, a jelenben él: A szabadság és a lázadás koronázatlan királynője. Azért kedveli a szabadságot, mert ő a pillanatot szeretné megélni. Mindig inkább a jelenben van, és nem akar a holnappal foglalkozni. Sosem tervezi a megcsalást, nemcsak a hódítás az, ami motiválja, hanem a pillanat maximális kihasználása.

- Őszinte: Éppen annyira áldás, mint átok. Gondolkodás nélkül mondja ki, amit gondol, és nem érdeklik a következmények. Skeetstől mindig közvetlen és őszinte visszajelzést kapsz. Akadnak, akik ezt a tulajdonságát negatívumként értékelik, pedig valójában nagyon is pozitív.

- Megérzések: Főleg mások sötét oldalát ismeri ki könnyedén, hiszen abból neki is van elé. Valahogy ösztönösen érzi meg mások hangulatát, és még ösztönösebb az, ahogyan ezt pofátlanul ki is használja velük szemben.

Rossz tulajdonságok:
-Türelmetlen: Képtelen várni, legyen szó előléptetésről vagy egy megbeszélt találkozóról. Állandóan sürgetné az időt, emiatt pedig többször rohan fejjel a falnak, mint ahogyan az megbocsájtható.

-Nyughatatlan: Nem bírja elviselni a korlátokat, szabályokat, az egyik legizgalmasabb tulajdonsága a mérhetetlen szabadságvágya. Gyakran nem foglalkozik a részletekkel, és a következményekkel. A legutolsó pillanatban is képes meggondolni magát, és rögtönözve átírni a korábbi terveket.

- Könnyen megsértődik: Minden negatív kritikát vagy neki nem tetsző véleményt személyes támadásnak vesz és rögtön vissza is vág érte. Jó megfigyelőképességének köszönhetően ráadásul tökéletes pontossággal, épp azt a területet célozza meg, ami "ellenfelének" a legjobban fáj.  Reagan sosem vállal felelősséget, ha nem muszáj, sőt inkább felteszi a kezét, vagy a másik embert hibáztatja az elkövetett bűnökért. Ha valaki mégis szembesíti a hibájával, inkább kihátrál az egész helyzetből, és veszi a nyúlcipőt. A túlzott sértődöttség miatt hajlamos magától elmarni másokat, nagy türelemmel kell rendelkeznie annak, aki mindezek ellenére mellette marad.

- Indiszkrét és ítélkező: Nála nem létezik tabutéma, simán rákérdez nyíltan bármire, még akkor is, ha ezzel kényelmetlen szituációba hozhat valakit. Tüskés, mint egy sündisznó, és még véleményét is kimondja; halálos kombináció.

- Függő: Szex, alkohol, drog. Minden, ami örömet, és kikapcsolódást okoz. Többször is megjárta már a rehabot, és néhányszor voltak már tiszta időszakai, de valahol valamikor mindig elcsúszik, és visszaesik.


A drog megmérgez mindent, nem csak a testet, hanem az emberi kapcsolatokat is. A nő már túl régen él a szerek, az alkohol, és a drog bűvöletében, így nem csoda, hogy ez kihatással van az élete azon területére is, ahol a kapcsolatait tartja számon.

A szüleivel évek óta nem beszél, jószerével az sem tudja, hogy mi van velük, hiszen olyasvalami állt közéjük, amelyen nem tud változtatni; saját maga. A családjából egyedül unokanővére, Amelia az, akivel szóba áll, de azt sem magának, hanem a másik nő kitartásának, és türelmének köszönheti. Lia az egyetlen rokona, aki még nem engedte el a kezét teljesen. Reagan ugyan gyakran zúdítja rá a haragját, de nagyobb szüksége van rá, mint gondolná.

Ízlése a szerelem terén széleskörű, de mindig a fizikai tényezők vannak előtérben, és leginkább a vágyak kiéléséről szólnak. Nagyon élvezi a csábítást és az előjátékot. Általában biztos magában, szinte természetesnek veszi, hogy akire kiveti hálóját, azt be is tudja cserkészni. A férfierő, és a női gyengédség egyaránt képes lenyűgözni – utóbbi kicsit jobban, mint az előbbi. Skeets inkább a futó kapcsolatok híve, amikben nem születik kötöttség. Ha úgy érzi, hogy szorul a nyakán a hurok, és valaki túlságosan ragaszkodóvá válik vele szemben, könnyedén tovább áll. Egyelőre nem hisz a hosszútávú elköteleződésben, de még egy olyan makacs embert is érhetnek meglepetések, mint amilyen ő maga.

Tüskés, mint egy sündisznó, de alapvetően könnyen köt ismeretségeket, de sosem bízik meg senkiben. Inkább felszínes barátságai vannak, amit néhány közös élvezet köt össze, semmi olyasmi, amit megsiratna, ha véget érne. Megszokta már, hogy az emberek nem jelentenek állandóságot az életében, ezért igyekszik nem kötődni senkihez. A legközelebbi ismerősei jelenleg a rock banda, amiben játszik (Cannibal Unicorn), és a Keyaan, akitől az üzlete egy részét bérli.

Általában bosszantják a túl kíváncsi emberek, kiváltképpen azok, akik róla kérdezősködnek. Gyűlöli, amikor hátráltatják, és nem hagyják a dolgokat a saját szájíze szerint elvégezni. Ha valami nem úgy működik, mint ahogyan ő akarja, akkor megharagszik. Hevességében néha olyasmire ragadtatja magát, amit később meg kell bánnia. Nehéz természete miatt sokan orrolnak rá.

Küzdőszellem, így nem riad vissza egy kis szóváltástól, bárkiről is legyen szó. Hamar nyeregben érzi magát, ami nagy hiba, mert már nem egyszer fordult elő vele, hogy elszámította magát egy-egy ellenféllel kapcsolatban, akiket rendszerint alábecsül.


Aktív erő: varg (lentebb kifejtem)
Specializáció: -
Familiáris: Gorgó, egy morelia viridis

Reagan és a boszorkányság kapcsolata finoman szólva is érdekes. Sosem érezte otthon magát a varázsvilágban, pedig mindkét szülője büszke boszorkány. Bár a szülők sosem voltak tagjai egy kovennek sem, a családi értékekhez, és összetartáshoz a maguk módján ragaszkodtak. Skeets már gyerekként sem értékelte igazán ezeket a találkozókat, és mindig próbálta megtalálni a módját, hogy kihúzhassa magát belőlük – akár úgy is, hogy ténylegesen elbújt valahová a házban. Az aktív képességén kívül más nem igen érdekelte, így nem specializálódott semmire.

Se a sötét, se a világos oldalon nem mozog otthonosan, mégis nagy botorság lenne azt állítani, hogy teljesen tudatlan. Tanulmányai alatt szedett magára annyit, hogy ne kerüljön nagyobb bajba, mint amennyibe feltétlenül muszáj, és elég okos ahhoz, hogy távoltartsa magát a démonoktól. Több függősége van, de éppenséggel a ley nem tartozik közéjük.

A faji hovatartozás a legkevésbé sem érdekli. A legtöbb lénnyel nincs baja, egészen addig, amíg bele nem kötnek. Úgy tarja, hogy seggfejek mindenhol vannak, tök mindegy, hogy valaki vérpamamacs, vagy metszettszárnyú.

Aktív erejének sok neve van. Nevezhetnénk táltosnak, sámánnak, utazónak, vagy lélekvándornak, de amióta először hallotta a varg kifejezést, ő csak így utal magára. Skeets képes bejutni az állatok fejébe, rajtuk keresztül látni, hallani és érezni. Minél bonyolultabb egy állat, annál nehezebb átvennie a hatalmat a tudatuk fölött, hiszen ösztönösen ellenállnak a külső behatolónak. A nő leginkább a csúszómászókat, és a madarakat részesíti előnyben – a nagyobb gerinces állatok viszonylag gyorsan kilökik. Furcsa, de részben ennek is köszönheti a függőségét, mert mámoros állapotban könnyebbnek érzi a folyamatot. A folyamatot, ami egyébként nem veszélytelen, hiszen ilyenkor a tudata elhagyja a testét, teljesen védtelen, kataton állapotba taszítva azt. Képessége sem familiárisokon, se alakváltókon nem működik.

Gorgó már régen élete részét képezi, hiszen még kamaszként bukkant rá egy állatkereskedésben, amikor valami nem hétköznapi kedvenc után kutatott, amivel kikészítheti a szüleit. A kötelék abban a pillanatban megkötetett, hogy elsétált a kígyó terráriuma mellett. Bár a méregzöld lábatlan nem azok közé a familiárisok közé tartozik, akit könnyű maga mellett tartania, és nem is az a fajta, akit bármikor babusgatni lehet, a nő igenis ragaszkodik hozzá. Egy ideje ő az egyetlen állandó dolog az életében.





Kibaszott hülyeség, de a terapeutám az elvonón – egy nyakig rózsaszínben viháncoló, lelkes kezdő, aki ragaszkodik hozzá, hogy Julesnak szólítsam – a mai ülésünkön a kezembe nyomott egy pillangómintás naplót, hogy írjam le, kik azok, akiket megbántottam, és akiktől a gyógyulásom után bocsánatot kellene kérnem. Nem, mintha ez változtatna bármin. Nem, mintha megakadályozhatna abban, hogy a jövőhéten, amikor beülök abba az istenverte taxiba, ami végre elvisz erről az ótvar helyről, megállítsam a sofőrt az első útba eső kocsmánál, és kikérjem azt az üveg vodkát, amire azóta vágyom, hogy az unokatestvérem bezsuppolt ide. Köszi, Lia, kurva sokat segítettél! Jár a taps!

Tudjuk be a PMS okozta hangulatingadozásnak, hogy végül mégis belekezdek, bár nem abban a formában, ahogy Jules szerette volna. Több a sérelem, mint a megbánás… Több a harag, mint a duzzogás. És nem én vagyok az egyetlen, akinek bocsánatot kellene kérnie.


Apa eredetileg fiút akart. Egy kis tökit, akit kemény férfiasságra nevelhet. Bár a börtönben dolgozott, akkor még nem volt igazgató, de a saját dominanciája fitoktatátásaként gondolt az anyám méhében növekvő porontyra. Az utolsó pillanatig reménykedett benne, hogy végül kinő a farkam, de mint mindenben ebben is csalódást okoztam. Állítólag a születésem után órákig be se ment anyámhoz, amikor az orvosok közölték vele, hogy hiányzik a legfontosabb testrészem. Nem öreg, tőled egészen biztosan nem kérek elnézést.


Öt évesen véletlenül kinyírtam az unokanővéreim aranyhalát, aztán letagadtam. Az egyik pillanatban még azt figyeltem, ahogy a narancspiros és arany pikkelyek megcsillannak a fényben, amikor az apróság akvárium világosabb oldalára ér, a következőben pedig én voltam a hal, aki az uszonyával csapkodott a kellemes hőmérsékletű vízben. Csak a nyálkás csattanásra emlékszem, amivel az a törékenynek látszó test a padlónak ütközött. A saját szememmel néztem végig, ahogy némán tátogó szájjal megfullad. Itt az egyedüli vesztes a hal, nem hiszem, hogy ezt most kellene már megbolygatni.


Összetörtem anyám szívét. Sokszor, sok mindenben. Apával ellentétben ő nem bánta, hogy lánynak születtem. Látva az unokatestvéreimet, reménykedett benne, hogy én leszek az ő habos-babos hercegnője, akit a saját alakjára formálhat. Nem tévedhetett volna nagyobbat. Talán nem születtem fiúnak, de a természetem nagyon is hajazott rá. Örökké lezúzott térdek, verekedés a tőlem nagyobbakkal – amiből nem mindig én kerültem ki győztesen -, és rendkívül mocskos száj. Akkor vesztette el az utolsó reményét, hogy szófogadó kislány leszek, amikor egy nap úgy mentem haza, hogy az egyik osztálytársam a szünetben levágta a hajam, és kiszúrta az orrom. A suliban sem dicsértek meg, de a java csak azután jött.
A másik szívfájdalma, hogy sosem érdekelt igazán a boszorkányság. Legalábbis az a formája, amit ő hasznosnak és szépnek vélt. Botkezem volt a bájitalokhoz, a bűbájaim időnként külön életet értek, és egy idő után már le is szoktam a próbálkozásról. Semelyik készségemet nem fejlesztettem, leszámítva az aktív erőmet, amiben megtaláltam a legelső függőségemet. Imádtam mindenféle állatok fejébe bújva keresni az izgalmakat, kiváltképp a hüllők és a madarak ragadták meg a figyelmemet. Így találtam rá Gorgóra, a familiárisomra.
A biszexualitásom azok közé a bűnök közé tartozott, amiről nem lehetett otthon beszélni, így elhallgattam, hogy mikor és kivel találkozom. Már akkoriban is inkább barátnőim, mintsem fiúim voltak, egy újabb szívrepesztő dolog. Igazából tőle sem kellene bocsánatot kérnem, hiszen éppen ő volt az, aki sosem fogadott el annak, aki vagyok. Könnyebb volt az ivásban, és a drogokban keresni a boldogságot, mint otthon. Voltaképpen az ő hibája az egész.


Lindsey. A dögös, és bevállalós Lindsey. Már néhány hónapja vokálozott a bandában, amikor a nyelvem először utat talált a szájába. A buli után megosztoztunk egy tablettán, és a mámorító repülésben végül egymás testének minden szegletét megismertük. Volt abban valami izgalmas, hogy a srácoknak fogalma sincs arról, hogy mit csinálunk, amikor nem vagyunk szem előtt, és mennyi piszkos dolog jár a fejünkben, amikor egy-egy beállás alatt véletlenül egymáshoz érünk.
Csakhogy a hűség sosem tartozott az erényeim közé, Lindsey pedig sosem tudta megemészteni, hogy a lányokon túl a fiúk is érdekelnek… Egy áttombolt éjszaka után meglepetésszerűen jelent meg a lakásomban, hogy egy édeshármasból ébredezve találjon rám egy idegen fickó, és egy groupie társaságában.
- Beteg vagy, Skeets! Kurvára segítségre van szükséged! – azzal az arcomra csapta az ajtót, és kiviharzott. Másnap mondták a többiek, hogy kilépett, mert valahol jobb ajánlatot kapott. Nem mondtam, meg, hogy mi történt közöttünk. Igazából nem is az én hibám volt, hiszen nem fogadtam hűséget! Csak Lindsey fújta fel az egészet.


Az unokanővérem az egyetlen, aki még nem mondott le rólam a családból. Párszor már kihozott a sittről, amikor bevittek garázdaságért – még mindig könnyen eljár a kezem, ha felkúrnak -, de a legutóbb, amikor már a drogbirtoklás is belekerült a lajstromomba, olyasmit tett, ami elfogadhatatlan. Felhívta a szüleimet, akikkel már évek óta nem beszélek… Tudom, hogy végül apám maradék befolyása miatt engedtek ki, de Lia mégiscsak elárult. Nagyon csúnya dolgokat vágtam a fejéhez, amikor néhány hónappal látogatóban járt nálam az elvonón, és még azt sem vártam ki, hogy megmagyarázhassa. Végül is jogosan, hiszen nem én kértem, hogy segítsen!


Szemrebbenés nélkül hazudok Julesnak, amikor azt kérdezi, hogy segít-e a napló, vagy vezetem-e rendesen. Nem kéri el, nem olvas bele, csak elégedetten mosolyog, amikor bólintok. Az utolsó üléseink egyikén olyan beleéléssel játszom el a ma született bárányt, hogy végén még én is majdnem elhiszem, hogy a gyógyulás útjára léptem. Mára tűzte ki a távozásomat, és a kezembe nyom egy cetlit, hogy ki lesz a kapcsolattartó terapeutám, akit fel kell majd keresnem. Csak futópillantást vetek a névjegykártyára, amin a Darius Blackwater név szerepel, ami pont nem mond semmit, de volt már néhány szakim az elmúlt években. Bízom benne, hogy tőle is rövid időn belül megszabadulhatok. Fogalmam sincs, hogy a fickó apám „utolsó ajándéka”.

- Nagy utat tettél meg, Reagan, én pedig olyan büszke vagyok rád – csiviteli Jules, a rózsaszín kardigánja majd kisüti a szemem, de az is lehet, hogy a Nap a hibás, ami éppen hátulról világítja meg magas Barbie-alakját. – Remélem nem haragszol, ha azt mondom, hogy remélem nem találkozunk többet[/i][/b]– kuncog kislányosan, majd a legnagyobb döbbenetemre előre lendül, hogy átöleljen. Csak egy másodpercen múlik, hogy ki ne térjek előle. Megdermedek, majd az első megrázkódtatás után szépen eltolom magamtól, és valami kösz félét morgok az orrom alatt. Szerencsére a taxi már begurult, szóval van indokom rá, hogy gyorsan elköszönjek, de a valódi megkönnyebbülés csak akkor tölt el, amikor az intézet kapuja bezáródik mögöttem.
- A reptérre? – kérdezi a taxis, miközben én már azzal foglalkozom, hogy frissen visszakapott mobilom névjegyzékében túrjam ki a megfelelő számot. Eljátszom a gondolattal, hogy tényleg az egyik közeli kocsmába vitetem magam, de aztán leteszek róla. Morranva jelzem, hogy jó lesz a reptér, és már tárcsázok is.
A basszerosunk két csörgés után felveszi, a háttérben lévő zajokból hallatszik, hogy épp a többiekkel próbálnak.
-Skeeeets!! Eljössz végre a gilisztádért? – utal Gorgóra, akire a kényszerpihenőm alatt ő vigyázott.
- Csá, Rio! Már útban vagyok felétek. Remélem, van valami jó cuccod – vigyorgok, mert már a hangjától is megcsapott a szabadság szele. - Figyu! Mi van a nagyapád rose harbori házával? Üres még? Kellene egy hely, ahol kis ideig meghúzhatom magam…


Devon Skeets: NJK - született boszorkány -  édesapa
Lucinda Skeets (született: Quinn) NJK - született boszorkány -  édesanya
Owen David Hart: NJK - született boszorkány - nagybácsi, házasság útján
Victoria Ivy Hart (née: Skeets): NJK - született boszorkány - nagynéni
Elena Hope Holloway (née: Hart): NJK - született boszorkány - unokatestvér
Amelia Redwine: Niky karaktere - született boszorkány - unokatestvér + a hozzá tartozó kapcsolt alkatrészek