Valahányszor egy olyan nőbe botlott, akibe nem kellett volna, mindig csak a bajt hozták a fejére. Ide tartozott a felesége is, akit már-már szinte a rend értékei és iránymutatása elé tett egészen addig, ameddig az életét nem kellett kockára tennie, mert akkor csak ő létezett és az a sötét métely, amibe az addigi érzéseit eltemethette. Nagyon is jól tudta, hogy nem csak a saját maga életét kockáztatta azzal, hogy társra lelt, akivel összekapcsolta az életét, de Stephen képes volt elválasztani a két életét. Clara "kibaszott" McLeod jelenléte annyira mégsem lepte meg, mert a nő a legváratlanabb helyzetekben volt képes idegörlően felbukkanni és már abban is kételkedett, hogy még miért volt életben a másik. A kedvességet nem a nőről mintázták és az is meglepte volna, ha olykor-olykor a némber nem épp szíveket zabál vasárnapi ebéd címén. Cunningham, ha látványra női testet is öltött, leginkább a sátáni lényhez tudta volna hasonlítani McLeodot és ezért kurvára nem fog soha bocsánatot kérni, ráadásul nagyon a cenzúra sem szerepelt a férfi szótárában, ha beszédre és kimondott szavakra fókuszált.
Teljesen irreleváns kérdéssel érdeklődött a nő és pontosan ezért sem válaszolt szavakkal a férfi, hacsak nem a vállrántást annak vesszük. Tulajdonképpen szerette volna ezt a mozdulatot minimális fájdalom nélkül is megúszni, de a szarban a haza kifejezés új értelmet nyert. Minden lélegzetvételt érzett az ereiben végigzubogó vérében is, végigrezonált az izmain, azonban visszafogta magát és az arcvonásai nem tükrözték azt a fájdalomérzetet, amit a teste ebben a szentül kibaszott percekben átélt. Még szerencse, hogy nagy a fájdalomküszöbe. Még szerencse, hogy egy baszott megfázástól nem a saját maga elföldelését kívánta.
Ahelyett, hogy magányos zarándoklatában folytathatta volna az útját, a nő ténylegesen is úgy szegődött mellé/mögé, mint egy kivert kutya, de jelen helyzetben ez most nem izgatta. Leginkább csak egy panaszkodásnak beillő félbehagyott sóhajjal fogadta a társaságát, de minden egyes hallott szóval az ingerküszöbének pajzsa lejjebb ereszkedett, ingerült pillantást vetve a mellette sétálóra.
- Nem volt ráírva a kibaszott fára, sem a cserjére - fordítok, bokor lehet nálatok, hogy McLeod tulajdon. Technikailag ez itt nem a TE vadászterületed - helyesbített, mert ha már itt faszt méregettek, akkor valóban így volt, ahogy kijelentette. A hangja ugyanolyan erőteljesen csengett, ahogy szokott, még ha éppen facsemetét is játszott egy bowlinggolyóbissal a kezében. Lehet, hogy nem is a vadkant kellene fejbe dobnia vele, hanem McLoadot. Akkor talán elhallgatna. A felajánlásra kelletlenül elhúzta a száját, mint aki tépelődne bármilyen megoldást keresve is a válaszával. A lehetőségeihez mérten lépett át egy letört faágat, kikerült két eldobált PET palackot, amit egyébként jobb kedvében felszedett volna, és ha üres lett volna a keze, akkor sem gyújtott volna most rá, pedig a torka és a tüdeje is füstöt kívánt, legalább annyi öröme hadd legyen a mai napban. Tuskó volt, de annyira nem, hogy felégesse a kibaszott erdőt, csak mert ez a lehetetlen nőszemély rátalált. Nem mintha annyira bujkált volna Rose Harbor környékén.
- Nem igazán érdekel, hogy mit akarsz vagy szeretnél. Remélem tisztában vagy vele, Clara - volt annyira úriember, hogy akik felkerültek a képzeletbeli tiltólistájára, tudta a teljes nevüket. És a brit kormány pénzének, a rend kiterjesztett információhálózatának köszönhetően talán több információja is volt azokról, akik a bögyében voltak, mint az egyszerű halandókról, akiket nem hogy megjegyezni, de megismerni sem akart. Mégis megállt, feszesen kihúzva magát, hogy ha a nő is lefékezett mellette, akkor csak végignézett rajta hosszan időzve a feszesen a testére simuló ruházatán. A keselyűre emlékeztető vizslató tekintetét pedig állta, mert ő sem volt nála jobb. - De ha ennyire szűkösen élsz csak meg, éhbérért dolgozol, akkor a tied is lehet - ahelyett, hogy átnyújtotta volna a fejet láthatatlan tálcán, enyhén dobva engedte útjára, hogyha Clara nem akarta, hogy végigguruljon vígan a combján az elválasztott fej véres nyomot hagyva, akkor vagy elkapta azt, vagy ellépett annak útjából, hogy az avarban tegyen meg két teljes fordulatot. Végignézte a nő döntését, bárhogy is tett, és csak azután indult meg.
- Remélem hazatalálsz, Lassie - a fogai között szűrve folytatta célirányosan az autója irányában az útját, hogy végre lefertőtleníthesse a sebeit, a facsemetés kezének ujjait lassan megmozgatta, hogy tudja, izmot, inat vagy ideget ért-e a sérülése. Hogy közben követte-e hűséges kutyaként McLeod? Nem izgatta, de mivel a nő úgysem tudott csendben maradni, biztosan hallotta.

Előregörnyedve, már-már sípoló légvétellel igyekezte megtölteni a tüdejét oxigénnel. A nyelvéről szinte a fogaival kaparta le a vért, a karmazsin köpet épp csak elkerülte a maga elé a földre pakolt fejet, ahogy kiürítette a szájüregét. A nyelve végigfutott a fogazatán - még megvolt mindegyik. Ennek a kibaszott szarházinak nem sikerült fogorvost játszania, s inkább ezzel foglalkozott, mint azzal, hogy a bal felkarjának oldalából egy nagyjából tizenkét centis faág állt ki úgy, mintha a bőrébe oltottak volna valami fostalicska amerikai fát. Még kurvára nem tanult meg fotoszintetizálni, és ha tippelnie kellene, akkor lehet, hogy nem csak a karja fog baszottul fájni másnap, hanem sikerült megrepesztenie is egy bordáját annak a fasznak. Ténylegesen is több sebből vérzett, négy perccel ezelőtt a szeméből söpörte ki a gravitációnak engedelmeskedő vérfolyamot. A teste valószínűleg úgy fog kinézni a következő napokban, mintha az Államok domborzatát rajzolta volna a bőrére egy nyomorult kiskölyök, aki csak a lila, kék és zöld színeket ismerte.  Egy elharapott nyögéssel emelkedett fel, ahogy jobbjával belemarkolt a hajcsomóba, csak hogy folytassa az útját. Még nem vérzett annyira, hogy felhívja McCoyt, mert akkor azzal azt is elérte volna, hogy Cyrus kurvára le fogja baszni és erre még nem volt felkészülve. Elég csak akkor, ha a szállásra ér. Elképzelte, ahogy Cole idegösszeomlást fog kapni a látványra, Graham pedig azt fontolgatja, hogy visszamegy oda, ahonnan jött, de csak azután, hogy megfenyegeti, felhívja a kibaszott rendőrséget. Kényszeredetten elmosolyodott az abszurd jelenetre, de addig.. még volt legalább húsz percnyi sétája az erdőből egészséges testtel. Most.. ebben az állapotában inkább harminc percre tippelt. Ha még többször meg kell állnia, akkor az oda vezető út ideje csak hatványozódni fog. Érezte a kényszert, hogy a baljával meg kellene érintenie a bordák felett a bőrét, mégsem tette. Ehelyett relatíve csendben folytatta az útját úgy, mintha egy sérült, betépett orángután lenne. Nem érdekelte, hogy ki látja meg, mert valószínűleg a látvány úgyis elriasztana mindenkit. Mégis egy óhatatlan pillanatban, kikerülve három bokrot, két gödröt és egy elhajított, már félig lebomló műanyag flakont átlépve csúszott meg kissé a katonai bakancsa az avaron. Nem a cipője volt szar, csak valószínűleg a bokája is megrándult akkor, amikor ezt a mocsadékot darálta be.
Ebbe a jelenetbe rondított bele Clara "kibaszott" McLeod látványa is, a nem túl nőies szavakkal.
Pont erre a nőre volt még szüksége.
Pont itt.
- Baszdmeg! - morogta fáradtan, a női hisztis üres fenyegetésre pedig csak egy újabb, vérrel keveredett nyáladagot köpött le a szikkadó, de még alig-sáros talajra. Úgy egyenesítette ki a gerincét, mintha reumás lajhár volna, a csigolyái egymás után roppantak vígan, de Stephen annyira nem örült ezeknek a hangoknak. Próbált fókuszálni Clara kiakadására, de leginkább csak az idegesítő hangforrás tulajdonosáig jutott, mégis megemelte némileg a jobbjában tartott, korábban a testtől elválasztott fejet, hogy a nő is láthassa, miben mesterkedett itt, ezen a szaros területen. Az ádámcsutka alatti csonkolás, habár nem volt sebészi pontosságú, gyakorlott mozdulatokkal sikerült a művelete.
- Van még több kérdésed is? - préselte ki a levegőt a tüdejéből egy hosszú, de felületes kifújással, mert nem akarta megkockáztatni a tényleg-csak-kibaszottul-megrepedt-bordája tényét és átváltoztatni azt törött bordára, ami rá nézve elég szar kimenetelt jelentett volna. Cunningham az alkarjával törölte meg a képét, szétmázolva a bőrének felületén a félig már rászáradt vért és mocskot. - Csak mert most nem igazán érek rád, te nő. - mert tényleg nem. Nem foglalkozott azzal, hogy Clara valószínűleg egy két lábon járó fegyverbolt lehetett most is és nem tervezte, hogy vérző testtel, egyik kezében a bizonyítékkal, másikban egy facsemetével leállna csevegni. - Szép napot - biccentett, meg is indult a maga útjára a bérelt kocsiig egészen lassú tempóban, követve a vadállatok csapását és ha útját álja egy kibaszott vaddisznó, majd legalább fejbebaszhatja a kibaszott levágott fejjel.