Vörösesbarna haj, sűrű borosta, és vidámságtól villanó, világosbarna szempár, utóbbi fejezi ki leginkább az egyértelműt: Robert Evans elégedett ember. Kifejezetten sármos, bár már elmúlt az az idő, amikor hajlandó lenne visszaélni vele, kivéve persze akkor, amikor a feleségét kell kiegesztelnie valami apróság miatt. Arcformája hosszúkás, jól kivehető élekkel és vonalakkal, amitől első ránézésre szigorúnak tűnik… Viszont, ha az ember jobban megnézi, máris látja a mosoly által szabott barázdákat a szája szegletében, a szeme körül, és a homlokán. Haját két oldalt rövidebbre nyíratja, míg a feje tetején kicsit hosszabb, amit hol választékkal fésül el, hol pedig egyszerűen hátra simítja.

Száznyolcvan centi magas, szélesvállú, és keskeny derekú férfi. Sportos, erős alkat, amiért tesz is – minden hajnalban futni jár, és még azelőtt megtegye a teste által követelt köröket, mielőtt a család többi tagja felébredne. Régebben gyakrabban látogatta az edzőtermet, de ha az ideje engedi, most is szívesen beugrik, hogy izmai ne lustuljanak el. Viszont, ha az edzés, vagy aközött kell választania, hogy a lányaival játszik lovacskásat, akkor bizony az utóbbi fog nyerni nála.

Vérfarkasvérének hála mozgása gyors, dinamikus. Léptei határozottak, mindig tudja, hogy merre tart, ezért szinte soha nem tétovázik. Reflexei nagyon jók, így a reggeli rohanásban, a konyhasziget felett áthajított kulcscsomót is könnyedén elkapja.

Öltözködése attól függ, hogy aznap mi dominál nála. Sosem volt a márkák és márkajelzések híve, ezért mindig az egyszerűségre törekszik. Hétköznapokban is szívesen hord inget, és pólóinget, amit a laza elegancia jegyében szívesen vegyít a farmerral. Az elengedhetetlen jegygyűrűje mellett szívesen visel más kiegészítőket, leggyakrabban órát és egy bőrből készült karkötőt – utóbbit Emma készítette neki, így különösen kedves a szívének.


Jó tulajdonságok:
- Becsületes: Robert maximálisan becsületes. Mindig tisztességesen, nyíltan, egyenesen beszél, és nem szokása port hinteni mások szemébe. Legyen szó szerelemről, magánéletről, munkáról vagy sportról, ő az igazmondást, megbízhatóságot preferálja.

- Nyílt: Őszinte, és akkor is kifejti a véleményét, ha tudja, mondandójával megbánthat valakit. Nem tudja elrejteni az érzéseit, amelyeket őszintén és egyenesen mond ki. Emiatt többször éri kritika őt, de ezzel keveset törődik. Ő ilyen és így is fogadja el önmagát.

- Együttérző: Megértő és türelmes, így képes minden oldalról megvizsgálni egy problémát, egy nézőpontot. Bizonyos helyzetekben az illető kap egy második esélyt, és magyarázattal is szolgáltathat.Ha valaki azonban több alkalommal is átveri, akkor annak többé nincs bocsánat.

- Védelmező: Erős, karakán, határozott jellem, aki rendíthetetlenül áll ki azok mellett, akiket szeret. Számára fontosak a barátságok, a családi kapcsolatok, és a falka. Aki és ami mellett elkötelezi magát azt óvni fogja, akár az élete árán is.

- Természetkedvelő, szereti a szépet: Ránézésre talán nem sokan mondanák meg, de Robert Evans szereti a természetet, és valódi művész szemével tekint a szép dolgokra. Rob hobbifotós, aki egyetlen jól elkapott képkocka kedvéért képes órákig állni, és figyelni a parton. Az egyik nagy álma volt, hogy ezzel foglalkozhasson, de az élet mást tartogatott a számára.

Rossz tulajdonságok:
- Hőskomplexusa van: Robert Evans az a fajta ember, aki mindig mindenkit meg akar menteni. Talán ezért is váltott szakot, hogy olyanokon segíthessen, akik nem tudják magukat megvédeni. Számára fontos, hogy mások érezzék, számíthatnak rá, ezért időnként a saját érdekeit is képes mások mögé helyezni.

- Maximalista: Robert bosszantóan mukamániás, és valójában ez a legfőbb oka annak, hogy ilyen perfekcionista. Keményen dolgozik azért, amit kitűztött magad elé azt elérje; nem riad vissza a hosszú, éjszakai műszakoktól, vagy a hétvégi munkavégzéstől sem, ami néha surlódást okoz kapcsolataiban.

- Büszke és önérzetes: Néha kizár másokat, és mindent egyedül akar megoldani. Nehezen fogad el segítséget, és ha mégis, akkor azt hajlamos vereségként megélni. Ritkán kér szívességet, de amikor megteszi, akkor mindent elkövet annak érdekében, hogy visszafizesse az adósságát.


Robert Evans az a fajta ember, akire mindig lehet számítani. Minden kapcsolatában a becsületességre törekszik, nem viseli el a hazug, felszínes kapcsolatokat. Számára fontos tényező a bizalom, ezért ha valaki megpróbálja becsapni, onnantól kezdve mindig kétkedve tekint majd rá. Mint barátságban, mint párkapcsolatban hűséges típus, aki védelmezően áll ki azok mellé, akik fontosak számára.

A családja fontos szerepet játszik az életében, így nem meglepő, hogy húga Cathrine nemcsak a testvére, de az egyik legfőbb bizalmasa is. Testvéri kapcsolatuk mély, szeretetteljes, és megtörhetetlen; az egészséges adok-kapok persze nem marad el így sem, bár amióta felnőttek ezen a téren is megkomolyodtak kissé.

Duncan Roth-al, az rose harbori falka jelenlegi Alfájával még az egyetemen ismerkedtek meg, és barátságuk onnantól kezdve időtálló. Még azokban az években is tartották a kapcsolatot, amikor voltaképpen egymástól távol dolgoztak, Robert pedig egy new yorki falka megtűrt tagja volt. Egyaránt tiszteli benne az Alfát, és a barátot, így legnehezebb helyzetben is szívesen áll ott mellette. Barátságukat az sem törte meg, amikor kiderült, hogy Dun kapcsolata elmélyült a húgával. Voltaképpen barátjának köszönheti a feleségét is, hiszen egy rose harbori kiruccanás alatt ismerte meg Lottét, akivel csak évekkel később teljesedett ki a kapcsolata igazán.

Robert életében volt már néhány nő, de nem az a fajta, aki megelégszik az egyéjszakás kalandokkal, általában mindig hosszútávra tervez. Szerelemben nagyon odaadó; érzelmileg és testileg is. Fiatal egyetemistaként pillantotta meg először a feleségét, és állítja, hogy szerelme már akkor szárbaszökkent, de éveket kellett várni rá, hogy kiteljesedjen - őszinte hittel állítja, hogy Lotte számára az igazi.

A férfi rajongva szereti a gyermekeit. A felesége első házasságából született lányát éppen úgy a sajátjának tekinti, mint a kis Josie-t, akiben valóban az ő vére csörgedezik.


Az Evans család született vérfarkasokból áll, Robert mégis sokáig gyökértelennek érezte magát a saját fajtársai között. Mindig egyik helyről csapódtak a másikra, és szinte soha sem maradtak elég ideig ahhoz, hogy a fiú valódi falkakötődést alakítson ki a hasonszőrűekkel – leszámítva persze a vérrokonokat. Számos falkát megjártak, mindig tisztelve az adott közösség szabályait, mégis mindig kívülállónak érezte magát… Egészen addig, amíg a jogikaron meg nem ismerkedett egy másik vérfarkassal, akiben rokonlélekre lelt.

Túl rózsaszín lenne azt állítani, hogy Duncan Roth és Robert Evans a legelső pillanattól kezdve kedvelték egymást, hiszen vérfarkasként és a kamaszévekből éppen csak kilépő fiatal férfiként a természetes rivalizálás a lényük része volt. Ma már persze röhögve emlékeznek vissza, milyen volt a legelső és egyben legutolsó alkalom, amikor nem túl barátságos ökölváltás zajlott le köztük, mert mindketten ugyanannak a lánynak csapták a szelet (az már csak a sors furcsa fintora, hogy a hölgyemény simán lelépett egy nevető harmadikkal, miközben ők egymásnak feszültek). Egy vérző orral, és egy monoklival később békét kötöttek néhány sör mellett, ami az első lépés volt ahhoz, hogy Robert Evans végre megértse, mit is jelent valódi falkához tartozni…

Rose Harbor hamar különleges helyet kapott a férfi szívében, hála a Ward-Roth családnak, akiknél évente néhány napot eltölthetett vendégségben. Itt látta először, hogy milyen, amikor az ember – a szűk családján kívül – olyan közösséghez tartozik, melynek tagjai kiállnak egymás mellett. Azonban arra, hogy valóban a rose harbori falka tagja legyen, még éveket kellett várnia.
Egy darabig a new yorki, Tribeca körzetbe tartozó falka tagja volt. Kényelmes megoldásnak tűnt, hiszen itt volt a lakása, és az ügyvédi iroda is, ahol bojtárkodott. Inkább a laza köteléket választotta, mintsem Omegaként tengesse napjait. Robert ugyan empatikus, és belátó, de az omegalét – legyen a sajátja, vagy másoké -, nem olyasmi, amivel képes lenne azonosulni.

A természetkedvelő férfi számára a new yorki élet maga volt a pokol. Mindig is vidékre vágyott, és mikor erre gondolt, legtöbbször Rose Harbor képe jelent meg a lelki szemei előtt. Ezért sem gondolkodott sokat, amikor a szerelem végül bekopogtatott az életébe, egy olyan nő képében, akit néhány évvel korábban éppen ebben a kikötővárosban ismert meg. Hogy közel legyenek Charlotte családjához végül Rose Harborban telepedtek le. Robert végre úgy érezte, hazaért.

A férfi nem vezéralkat a falkában, de mint Duncan közeli barátja – és leendő sógora -, szívesen veszi ki a részét a feladatokból. Mások előtt sosem bírálná az Alfa döntéseit, és hűen kiáll mellette. Ha a barátja kéri szívesen látja el tanáccsal, gondosan ügyelve a másik tekintélyére.



Robert Evans. Fiú. Testvér. Szerető férj, és családapa. Kiváló barát. Sok-sok jelzőt lehetne felsorolni a férfiről, ami mégsem mondd el róla mindent. Legalábbis nem az egész történetet. Robertnek van egy rejtett oldala, az a bizonyos másik perspektíva, amit csak azok érthetnek meg igazán, akik látták már a vörösesfényben úszó sötétkamrát, és a vegyszerszagban száradó fényképeket. A világot az ő szemével.

Ritkán mutatja meg a munkáit, és nem szokta mindenkinek elárulni, hogy a családi házban sorakozó fényképek egy része az ő munkája. Ez az ő titka, a hobbija, a mentsvára, ahová elmenekülhet, amikor hirtelen sok lesz a világ zaja.

Akárcsak a testvérének, a férfi számára is fontosak az emlékek. Az élete fontos állomásait is le lehetne írni a képekkel… Kiváltképpen azzal a néhány fotóval, amit magánál tart akkor is, ha elutazik.

San Diego, 1993

A fotót a nagyapja készítette, egy családi ünnepen, aznap, amikor a fiúnak ajándékozta az első fényképezőgépét. Robert tisztán emlékszik, hogy mennyire a torkában dobogott a szíve, amikor kibontotta csomagot. Ez az első fotó, ami azzal a géppel készült, s bár nem ő készítette, mégis megtartotta… A fény a legrosszabb irányból érkezett, kissé elmosottá téve az alakokat, akik rajta szerepelnek, de mégis ez volt a férfi kedvenc képe a családjáról, mert mindenki mosolygott rajta. Apa. Anya. Chaty. Robert.

Egy egyetemi bár, 2007/2008 (sajnos az utolsó számjegy elmosódott)

Robert egyik karja elnyújtva – próbálta megfelelő szögbe állítani a kamerát -, a másikkal pedig lazán átkarolta a húga vállát, aki közé és Duncan Roth közé préselődött be a fotó kedvéért. A legjobb barátja és a testvére aznap este találkoztak először. Mindhárman a fiatalok vidámságával és magabiztosságával néztek előre. Robert csak másnap vette észre, hogy elszúrta a szöget, és mindegyiken ott virít kettős természetük árulkodó szemvillanása.

Rose Harbor, 2009

Az első képe Charlotte-ról, amit az évek alatt többszáz másik követett – néhány igazán illetlen is-, de ez lett a férfi kedvence. Fekete-fehér fotó volt, és Lotte felettébb morcosan nézett rá, mert a fiatalembernek éppen azt a pillanatot sikerült megörökítenie, amikor a pincérlány rájött, hogy a masina lencséje felé irányul. Természetesen nem maradt el a kérdőre vonás, amit előbb egy vita, aztán néhány randevú követett. A gyorsan fellángoló kamaszszerelemnek a túl gyorsan érkező ősz vetett véget. Akkor még egyikük sem gondolta, hogy amikor majd újra találkoznak, kapnak egy második esélyt. Egy igazit.

New York, 2013

Egy kidőlt fa. Oldalra borulva. Ágai letörve. A még mindig zöld leveleken ott ültek az esőcseppek az előző éjszakai vihar után. Az a hajnal különösen szépnek tetszett. Az egész parkot beborította a pára, megtörve a felkelő Nap narancsos fényeit. Mintha a természet kiengesztelésnek szánta volna ezeket a fényeket az éjszakai pusztítás után.

New York, 2018

Ugyanaz a park, de ősszel. Egy darabig csak figyelte a nőt, aki háttal ült neki a játszótér szélén. Tisztán emlékszik, hogy a szíve mekkorát dobbant a mellkasában, amikor megérezte az ismerős illatot. Kávé. Karamell… Valami más. Nosztalgia. Nem tudja megmondani, hogy mi ütött belé, amikor kihalászta a zsebéből a telefonját, és elkattintotta ezt a képet. Lotte, ahogy vár valakire. Kellemes volt a tudat, hogy ez a valaki ő. Visszacsúsztatta a zsebébe a telefont, és mosolyogva lépett közelebb, hogy köszöntse a nőt, aki a jövője lehet.

Rose Harbor, 2021

Josie ökle szinte teljesen eltűnt a szájában. Robert a képre nézve szinte hallotta, ahogy a lánya elégedetten cuppog a tejszínhabon, aminek egy részét már az anyja ölébe, és a nővére hajába kente. Bármennyire is igyekeztek, a kislány keze már azelőtt belemarkolt a tortába, mielőtt az első képkockák elkattantak volna, a jelenlévők őszinte szórakozására. Nem volt tökéletes fotó; Cathrine megmozdult, az apósa lehunyta a szemét, a sógornője olyan messzire húzódott, hogy véletlenül se jusson a ruhájára a habkönnyű krémből, miközben Emma fintorogva próbálta kiszedni a habot a hajából. Lotte cinkosan nézett a férjére a lányuk feje felett, mintha csak azt mondaná: Meg ne próbáld törölni. Robert pedig hallgatott rá.


John Evans - apa, vérfarkas  - NJK
Emilia Evans - anya, vérfarkas  - NJK
Cathrine Evans - húg, vérfarkas - játékos karakter (kittina)
Charlotte Grady-Evans - feleség, vérfarkas - játékos karakter (Niky)
Emma Rivera - nevelt gyermek, vérfarkas - NJK
Josephine Evans - vérfarkas, gyermek - NJK
Callum Grady - vérfarkas, sógor - keresett karakter
Alyssa Grady - vérfarkas, sógornő - keresett karakter
Theodore Grady - vérfarkas, após - NJK
Duncan Roth - vérfarkas, leendő sógor, az alfa - játékos karakter (Engel)