Testfelépítés: Sportos testalkat
Magasság: 185cm
Testsúly: 89kg
Nemzetiség: brit; angol, eredendően skót dinasztia sarja
Etnikum: kaukázusi (DNS vizsgálat alapján zsidó, lengyel felmenőkkel is rendelkezik)
Hajszín: sötétbarna, változó hosszúságú haj, éppúgy jól érzi magát tarfejűként, mint a négy-öt centire hagyott hajjal
Szemszín: sötétbarna
Különleges ismertetőjegy:
- izmos, sportos testalkat
- törött, rosszul összefort orrcsont (többszörösen)
- testének különböző pontjain forradások nyomai láthatóak
- hosszabb fülcimpa
- mély és parancsoló hangszín
- a hátán, vállvonal alatt válltól-vállig terjedő varjú tetoválás
- bal alkarjának belső felén billogként a bőrébe égetve ᛉ rúna (démoni megszállás ellen, a védelem szimbóluma)
- jobb alkarján a könyöke alatt ᛟ rúna tetoválás (örökséget jelzi, az ősi vérvonalat)

Edzése: intenzívnek mondható, saját testsúlyos és súlyzós edzést követ. Jiu-jitsu és boksz edzéseken is részt vesz, ahogy folyamatosan képezi magát lőtéren és vívóedzésen is. Nem feltétlenül és nem mindig választja a közelharcot - a golyó halálos, gyors megoldás lehet egy-egy likvidálásnál.

Öltözködés: gardróbjának 80%-a fekete ruhákból és kiegészítőkből áll. Ha lehet, akkor nyáron nem döglik meg a brit hőségben a Kaszásnak öltözve. Alkalomhoz illően öltözik fel, de a legtöbbször inkább melege van, mint fázik, ezért nem ritka, ha tíz fok körüli hőmérsékletben is pólóban vagy feltűrt ujjú ingben grasszál. Kedveli a katonai bakancsokat, az olyan lábbelit viszont nem, aminek anyaga könnyen megtörik (nézzen már ki valahogy annak viselője), otthonában viszont rendszerint mezítláb közlekedik.


Jó tulajdonságok:
- lojális: hű a rendhez, annak kötelékében állókhoz. Ha vannak olyan döntések is, amivel nem ért egyet mindig, annak megfelelően tartja magát az adott határozathoz megmásíthatatlanul, úgy, ahogy egy katonának kell. Ettől függetlenül van véleménye, amit nem rejt véka alá és igen is hallatja a hangját - amikor kell, mert feleslegesen nem beszél.
- logikus döntéshozó: az érzelmei aligha befolyásolják a döntéseiben, mindig hideg fejjel képes gondolkodni. Nehezen idegesíthető fel, kemény replikákat fogalmaz meg és nem igazán érdekli, a szavaival kinek a lelkébe gázol bele - főleg akkor nem, ha emberéletekről van szó. Szólni fog a második fánkért, hogy ne zabálják fel a cukrászdát. Azért is, hogy kussoljanak a mellette lévők, ha idegesítik a szavak, a nyávogás és a fröcsögő ostobaság.
Tipp: ne idegesítsük fel, nem ér annyit, hogy megtudjuk, milyen olyankor.
- célorientált: szívesen arrébb tesz másokat is az útjából, ha arról van szó - érzelmi és fizikai szempontból is. A döntési folyamata megfontolt, nem szándékozik fejjel menni a falnak, magát veszélybe sodorni feleslegesen. Ha van rá ideje, akkor több kimenetelt is végiggondol és azok közül a legcélravezetőbbet választja.
- tájékozott és intelligens: szerteágazó tudással rendelkezik, amivel nem kérkedik feleslegesen. A jó helyen, jó időben elgondolás alapján működik, olyan információk birtokosa, amivel visszaélhet és van, amivel vissza is él. Nem csak a pénz a hatalom jelképe, hanem a tudás is, az információk is, amiket nem fél felhasználni mások ellen, ha arra van szüksége. Olykor képes a manipulációra is, hogy a saját malmára hajtsa a vizet.
- kitartó: ha kell, hatvanadjára is felkel a padlóról. Olyan, mint a fekete lovag (csak jobb, sokkal jobb nála vívásban).
- védelmező: furcsa lehet, hogy egy olyan ember, mint ő, aki helyett inkább választanánk a világ legtüskésebb kaktuszát, fellép a fizikai bántalmazás ellen és bele fog mászni a bántalmazók arcába is, ha szükségesnek érzi azt. Nem fél a fizikai erőszaktól. Nem retten meg attól sem, ha két tűz közé kell állnia. Bizonyos esetekben a természetfeletti, kizsákmányolt lényeket is megvéd mások elől addig, ameddig nyerészkedik belőle.


Rossz tulajdonságok:
- nyughatatlan: nem igazán tud megülni huzamosabb ideig egy helyben, ha pihennie kellene, akkor is inkább vagy edzeni megy, vagy az ügyes-bajos ügyeit intézi. Nem kell kétszer kérni őt, ha meg kell mozdulni, mindig tettre kész, mindig van mit mondania (ha beszélni akar). Tudásszomja nagy, így ha valamivel nincs tisztában, addig megy azután, ameddig ki nem elégíti a tudásszomját.
- kissé elvadult: nem, vagy csak nehezen lehet őt betörni, nem igazán nézi azt sem, hogy hol húzódnak mások lelki határai - a vélemény és az igazság fontosabb, mint a kedves tartózkodás. Nem kedveli az emberi gyengeséget, még ha azt is igyekszik védeni utolsó vérével, de az alapot ad arra, hogy kihasználjanak és megtörjenek másokat. Ha megpróbálják sarokba szorítani fizikai és mentális síkon, muszáj abból kitörnie bármi áron.
- hideg és rideg: minden összefügg mindennel. Hiába apa, nem feltétlenül jó apa, mert a gyerekei, ha nem is nyűgként részesei az életének, de gyengepontként gondol rájuk, akik miatt támadhatóvá válik. Nehezen megugorható elvárásokat támasztott fel velük szemben. Mindkét gyereke bentlakásos iskolában tanul és ezért sem tud a lánya arról, hogy Stephen kicsoda vagy micsoda. Nem érez bűntudatot, ha nem humanoidokkal néz szembe, az érzelmeire nem lehet hatni sem boci, sem kiskutyaszemekkel. Logikával talán, de arra számos pro érvet kell felsorakoztatni. Nem teljesen érzelemmentes, mert az elhunyt feleségét a mai napig őszintén és teljes szívéből szereti, ahogy a gyerekeit is, de ettől függetlenül és talán ezért is barikádozta el őket magától, hogy ne hassanak rá. Hogy képes legyen mindig önmaga lenni, számára ez a legfontosabb.
- számító: igyekszik mindig két lépéssel előrébb járni a másik félnél, mint a sakkban. Nem véletlen, hogy az az egyik kedvenc fejtörője és sportja, megrögzötten keresi azokat a személyeket, akik megizzasztják egy-egy sakkjátszma alatt. Nehezen lehet őt meglepni, mert sokszor a legrosszabb forgatókönyvvel készül, így nem érhetik meglepetések. Felhasznál és kihasznál, ameddig neki kedvez egy adott szituáció vagy kapcsolat, addig igényli azt - ha már nem jövedelmező, igyekszik megválni a számára haszontalan tárgyaktól, emberektől.
- pszichopata vonásokkal rendelkezik ennél fogva egészen mélyen, de mindig tudja, meddig mehet el, a morális határokat igyekszik nem átlépni, mert tudja, hogy akkor onnantól már nincs visszaút. Ezért, vagy éppen ennek okán igyekszik a legfájdalommentesebb halált kiszabni azokra, akik megérdemlik.
- makacs: azok a bizonyos pro és kontra érvek, bizony.
Tipp: készüljünk egy Biblia méretű listával, ha meg akarjuk őt győzni valamiről, amivel nem ért egyet.
- függő: enyhe gyógyszerfüggőség alakult ki nála alvászavar miatti orvosi javaslatra szedett gyógyszertől. Ha kiküldetésen van és sok szar ömlik a nyakába, képes túllépni az előírt mennyiséget, ezt ellensúlyozva viszont vannak napok, amikor nem gyógyszerezi magát, olyankor frusztráltabb is, illetve inszomniás tünetek jelentkeznek nála. Rezzenéstelenül hazudik az orvosának a kontrollokon.



Nem szűnt meg szeretni a feleségét annak ellenére sem, hogy Laurelt négy évvel ezelőtt veszítette el gyors lefolyású rosszindulatú daganat következtében. Sajnos későn vették észre annak tüneteit, amikor már áttétek képződtek a testében. Tiszteletben tartva Laurel akaratát semmiféle kezelést nem igényeltek - azokban az utolsó hetekben a Rend szeme elől is eltűnve csak a családjával, a feleségével foglalkozott, végül holland eutanázia áldozatává vált Laurel, saját kérésre.
Az emberek többségével leginkább munkaviszonya van, ismerősi státusza, kategorizál. Magáról, az érzelmeiről, a magán jellegű céljairól kevés embernek beszél, noha képes olyan kérdéseket feltenni, amivel a lehető legtöbb információt osztják meg vele. Nem szószátyár, a megfelelő témákkal fel lehet kelteni az érdeklődését és kedveli is az értelmes beszélgetéseket.
Tudja, hogy az élete fonala apránként morzsolódik el, tisztában van az örökségével, hogy a fiát fel kell készítenie arra az életre, ami rá vár majd, ha ő meghal. Következetes, szigorú apa ennélfogva annak ellenére is, hogy a fia kevesebbszer látja, mint kellene, de még túl kicsi ahhoz, hogy ő vegye kezelésbe, hogy az ő keze alatt tanuljon és képezze magát Billy.


Kódneve: Mordred
Nevének jelentése: bátor. Az Arthur-mondakörben őt tarják Arthur fattyú fiának.

Fegyvere: kard, Vész
Vész egy másfélkezes csatakard, a lovagi (csata) kardok jellegzetes formája volt a középkorban. A hosszú, széles, vágásra és szúrásra alkalmas pengét egy vércsatornával könnyítették. A csavart mintázatú keresztvasas markolatot dió formájú markolatgomb zárja le. A varott bőrrel borított markolat biztos fogást biztosít vívás közben.

Őrszellem: óriási varjú
A hátán, vállvonal alatt válltól-vállig terjedő varjú tetoválásként jelenik meg a varja, így szinte háromszázhatvan fokos védelmet biztosítva neki, hogy ne érjék meglepetések, ne támadhassák hátba. Mindig felkészült, mindig várakozik, mindig figyel a környezetére. Ha arra van szüksége, akkor a varjú "leválik" a testéről, életre kelve segítve őt a harcokban.

Cunningham-klán
A család nevét a skót ayrshire-i Cunningham körzetről kapta. A név első fele, a „cuinneag” szász szóból eredeztethető, míg a "ham" óangol nyelven falvat jelent. A 12. században Kilmaurs földjeit Ayrshire-ben egy Warnebald nevű normann kapta, akinek leszármazottai felvették a Cunningham területi nevet. Cunninghamék további földeket kaptak Robert the Bruce támogatásának köszönhetően. III. Jakab király adta Sir William Cunninghamnek Lord Kilmaurs címet 1462-ben, majd Glencairn grófját 1488-ban. 1653-ban Glencairn 9. grófja sereget állított fel II. Károly támogatására. Az 1660-as restauráció után II. Károly lordkancellárrá nevezte ki. A család mottója – Over Fork Over. A klán címere unikornis fej.

"Ízig-vérig katona, mely tehetségét már egész korán megmutatta. Az Akadémia elismert diákjaként végzett, később pedig katonai pályája is szépen ívelt felfelé. A sors fintora, hogy mielőtt igazán magas pozícióra tehetett volna szert a való életben, addigra az édesapja meghalt, és el kellett foglalnia a helyét a Rendben. Jelenleg a winchesteri birtok biztonságiainak vezetője, aki a maga mögött tudott sikeres akciók miatt került bele a küldetésbe."

Tulajdonképpen ember. Hogy akarna-e hétköznapi lenni? Nem, nem feltétlenül, mert számára a küldetés szent, majdhogynem eleve elrendeltetett létforma, ami alól igazán soha nem akart kibújni. Mára már megbékélt azzal, hogy az apja helyét elfoglalta a rendben, már nem érez irigységet mások által betöltött pozíciók miatt (láthatóan biztosan nem).
Ha a szabályok kötik is, nem feltétlenül az eredeti sorrend alapján éli mindennapjait. (fontosságukat az alábbi pontok mutatják nála)

1) Légy kitartó!
1) Légy hű!
2) Légy higgadt!
3) Légy bátor!
3) Segítsd a gyengét!
4) Légy nagylelkű!
(kakukktojás sok esetben) Légy illedelmes!

Amit még érdemes tudni róla:
- nagybátyja fegyverkovács, általa tanulta meg azok készítését is - habár csak hobbiból műveli, ő maga nem készít tőröket vagy kardokat, de az évek során Vész pengéjére került a mors tua, vita mea felirat - kifejezve azt, hogy mit tekintenek szent küldetésüknek a Cunningham-ek
- kedvenc könyvei: Verne: Kétévi vakáció; William Golding: A legyek ura; Salinger - Zabhegyező, Tolkien világa
- kedvenc film: Felhőatlasz, Halálsoron, Istenek városa, Harcosok klubja
kedvenc zene: RHCP, Daft Punk, klasszikus zene, Manson; AC/DC egyes számai, dark
- magángyűjteménnyel rendelkezik: ugyan még gyarapítani kívánja, de részben hagyatékból származó angol polgárháborús fegyverekkel és középkori kínzóeszközökkel és ereklyékkel rendelkezik - nem kérkedik vele és nem is kívánja nagydobra verni, mert az az övé
- The book of crows kötetek tulajdonosa. A lovaglét hosszú évtizedei alatt a Cunningham-dinasztia által összegyűjtött információk, tanulmányok, anatómiai rajzok és megfigyelések gyűjteménye a természetfeletti lényekről - csatos könyvek, kódexek sokasága. Kézzel készült, bordára varrott technikával készített könyvtestek ezek, amit valódi bőrrel borítottak, a borítón életfa motívum kialakításával. A könyv gerincén levő bordák nem utólagos díszítések, a varrástecnika révén alakulnak ki. Ez a legféltettebb tulajdona.



+18
Any man can be a Father but it takes someone special to be a dad. - during the years in Bath
Még látta a felé lendített kart. Mintha azt érezte volna, hogy a légnyomás megváltozik körülötte, holott tudta, hogy ez nem így van. Még volt annyi ideje, hogy az állkapcsának szorításán engedve lehunyja a szemeit, mielőtt az apja tenyere robbant volna az arcán. Nem ez volt az első pofon, amit rendbontásért kapott, de az évek előrehaladtával egyre erőteljesebbekké váltak ezek az ütések, egyre kíméletlenebbül bánt a fiával John, mert Stephen kihágásait is egyre több áldozattal lehetett helyrehozni. Még csak hat éves volt az ifjabb Cunningham, de a hátán viselte az apja bőrövének csatjának lenoymatát is. Az ütés erejére a teste megingott, mégsem veszítette el az egyensúlyát. A fogai, az állkapcsa a helyén maradt, de a fülének csengése még percekkel később is zavarta a hallásban, amit nem vallott volna be az apjának. John mély levegőt vége, megvetéssel a szemében nézett a fiára, úgy rázta meg a kezét, mintha azzal el akarta volna tüntetni a fiát ért ütésének nyomait. Élesen szívta meg az orrát is. Stephen elkövette azt a hibát, hogy Isabelt negyvenöt másodperccel korábban véletlenül belelökte a vízbe a stégről. A húga úgy süllyedt a víz alá, mintha egy tonnás autó lett volna, akit aztán az apja rántott ki a vízből. A kislány bőgésének bizonyítékát elfedte a halastó vize.
- Elegem van belőled! - lehajolt annyira John, hogy Stephen arca vízszintben legyen az apjáéval. Nem rettent meg a fizikai fájdalomtól, de az apja lélektelen pillantásától annál jobban. Minden érzelmet elnyeltek a mélyen ülő szemei, a szembogara sötétje pedig a holt éjszakának csendjét hordozta magában. Stephen akkorát nyelt, hogy azt hitte, a hangtól röppentek fel a varjak a közeli fák oltalmából, holott tudta, hogy valami más közelített feléjük. Egy lépést elhátrált John elől, a szemeit lesütötte, mert mintha érezte volna az apja körül gomolygó árnyékot. Volt az apjában mindig valami távoli és idegen és sosem érezte azt, hogy a nemzője az apja lett volna ténylegesen. Sosem tudtak beszélgetni. Sosem tudta úgy elmondani a problémáit neki, mint az anyjának. Sosem ült le mellé, egyetlen egyszer sem kérdezte meg tőle, hogy hogy volt, milyen napja volt. Melyik kislányba volt épp szerelmes az óvodában és azt sem tudta az apja, hogy Stephen néha álmodott varjakkal, akik a családjának húsát tépték a képzeletében kárörvendő károgással. Három évvel ezelőtt rendszeresen az ágyba is vizelt ezek miatt a gyötrő álmok miatt. - Anyáddal megbeszéltük, két héten belül iskolát váltasz.
- Hogy micsoda? - az apja felegyenesedve lépett felé egyet, ezzel is jelezve a fölényét. A felháborodása elpárolgott, már ott volt a nyelve hegyén az, hogy bocsánatot kérjen és az apját uramnak szólítsa, ahogy olykor el is várta Jonathan, de inkább összepréselte a száját és egyenesen az apja mellkasát szuggerálta - az mindig elárulta, hogy egy újabb ütéssel gazdagodik-e, vagy az apja dühe is a szavain át elpárolgott-e.
- Rád fér az, hogy egy kicsit megneveljenek - összegezte az apja. - Már beszéltem a bentlakásos iskola igazgatójával, alig várják, hogy felvedd az uniformist - a hangja karcos volt, olyan egyhangúan hangzott, mintha soha életében nem nevetett volna. Csak akkor látott vidámságot megülni az apja arcán, ha hosszú hetek távollétéből ért haza. Stephen az anyjára nézett, aki Isabelt pátyolgatta még mindig. Az anyja szomorú mosolya azt jelentette, hogy igazán nem mert birokra kelni az apjával és tulajdonképpen ez a döntés nem közös volt, hanem az apja elnyomása.

Commanders and senior officers should die with troops. The honour of the British Empire and the British Army is at stake. -  The Royal Military Academy Sandhurst
Hónapok óta nem látta az apját és ez kevésbé rázta meg, mint annak a ténye, hogy az anyjával és a húgával már több, mint egy hete nem beszéltek telefonon. Isabelt, mióta az Akadémián volt, azóta már háromszor utaztatta el Sandhurstbe és vett ki neki egy-egy lakást a Bookingon, hogy ne csak hétvégén tölthessék együtt az időt.
- Szóval akkor ismered? - elnézett a húgára. Tudta, hogy ki izgatja igazán, és nem is volt kedve ezzel többet foglalkozni, mint amennyit megérdemelt volna. Öt év volt köztük, mégis felettesének gondolta magát - már csak a rangjaikból adódóan is. Mire eljutott volna a szóban forgó fazon, hogy afgán kiküldetésre menjen, addigra Stephen már megvetette a lábát azon a talajon.
- Mindenki ismeri őt, Bella, mint Al Caponét. Az a meglepő, hogy nem paparazzikat fosik másnaposan.
- De undorító vagy - korholta le Isabel, Stephen viszont csak megvonta a vállát. Túl soknak tartotta a walesi kadét körüli felhajtást, de nem is igazán volt választása II: Erszébet unokájaként. - Van valakije, nem tudod?
- Nem olvasol szennylapot? Szerintem te jobban tudod és téged jobban érdekel, hogy mi történik az életében, mint engem. Nekem csak az a fontos, hogy ne halljon meg, ha éppen a közelemben van - a húga érdeklődve pillantott végre rá is, nem csak az uniformisban pózoló alkoholizáló katonákra. Nem akart túl nyersen fogalmazni, de sejthető volt, hogy a királyi család nem köszönte volna nekik a szolgálatot, ha Harry épp akkor talál kicsit meghalni, amikor nekik a seggét kellett volna bevédeni. Mert annak ellenére, hogy nem volt a szerződésükben meghatározva még az is, hogy a herceg életét mindenáron meg kellett volna védeni, még úgy alakult, hogy erre is figyelniük kellett. Hazaszeretetért, a koronáért. A saját biztonságuk miatt. - Nézdd, engem csak annyira érdekel, hogy mindannyian életben maradjunk. Azon túl tényleg nem izgat, hogy kivel és mit csinál szabadidejében. Ha ennyire rástartolnál és szeretnéd, hogy apánk megkérdezze tőled, mégis mi a faszt csinálsz egy herceggel, akkor hajrá. De ha addig jutnátok, hogy megbőget téged, ne gondold azt, hogy odaadom a vállamat - vonta meg a vállait, hogy eltüntette a maradék IPA-t a korsóból, már állt is fel, hogy megkörnyékezze a klozetot.

If you want to keep a secret, you must also hide it from yourself.
Voltak jelek mindig is, de igyekezte azokat megtagadni. Most, a DNS vizsgálattal a kezében aligha tudott volna eltekinteni az igazságtól. És nem is akart, ha őszinte akart volna lenni magához. Halottról jót vagy semmit mottót követve nem küldhette el Laurelt a picsába és nem vághatta be az ajtót idegességében, nem dörrenhetett rá és nem vonhatta őt kérdőre, amiért kurvára megcsalták őt. Az sem érdekelte, hogy legalább fél órája ázott már a szakadó esőben és hogy a temetőőr már legalább kétszer közelítette meg, hogy talán jobban járna, ha beülne az autóba - legalább. Angliában voltak, az istenért, itt mindig kurvára esett az eső, úgyhogy aligha lehetett azt mondani, hogy meglepetésként érte bármelyiküket is a csapadék ténye. Annak nem látta értelmét, hogy meggyalázza a sírkövet. Annak sem, hogy elátkozza azt a nőt, akit a mai napig szeretett, hiába, hogy elkövette azt a hibát, amiért VIII. Henrik megalapította az anglikán egyházat.
Nem azért ült be mégis a kocsiba, hogy igaza legyen az őrnek. Nem azért hajtott el onnan, hogy azt mutassa, menekült bármi elől is, és nem azért kötött ki ott, annál a nőnél, mert annyira ott akart volna lenni ebben a pillanatban, de megesett és ha már ott járt előzetes egyeztetés után, kettesével szedve a lépcsőfokokat a liftet semmibe véve igyekezett fel a harmadikra, hogy három erőteljes dörömbölő koppanással jelezze, megérkezett. Rendszerint megbeszélték, hogy Stephennek mikor volt igénye találkozni. Rendszerint Carolyn sosem mondott neki, de Stephen tudta, hogy egyébként a nő elfoglalt. Nem csak ő volt a kuncsaft. De ameddig mások pénzzel honorálták a szolgálatait, addig Stephen információkat adott ki a nőnek a hozzá ellátogató férfiakról, csak hogy Carolyn a kuncsaftjaitól némi zsarolással még több pénzt szedhessen ki. Nem szándékosan formálódott ilyenre a kapcsolatuk, nem csak pillanatnyi örömszerzést idézve elő a másikban, és tulajdonképpen a nő volt az, aki Stephennek fizetett - minden egyes penny Cunningham gyerekeinek iskoláztatásához létrehozott számlára csorgott be, ezzel tisztára mosva azt a mocskot, amit ők ketten generáltak.
Az ajtó kinyílt, Carolyn cseppet sem kedves ábrázattal nyitott ajtót, amiért megzavarták a sminkelésben. A testét fedő tollasvégű selyemköntös undorral töltötte el Stephent.
- Őőőőőő - kezdett volna bele a nő, de Stephen ellépett mellette, félig arrébb is rakva az útból Inghamet, aki aztán egy szó nélkül csukta be az ajtót a férfi mögött. - Elfelejtettem valamit? Fel is mosol nekem?
- Nem terveztem, de kössz a felajánlást - meg sem állt a fürdőig. Megvált az átázott kabátjától, az inget is lehúzta magáról, a cipőket pedig menet közben hagyta el a padlón, csak hogy a teljesen elázott zoknijaiban sétáljon végig a padlón. A ruhákat a kád szélére pakolta, a mosdó alatti szekrényből pedig elővett egy törölközőt, hogy szárazra sikálja magát. - Mennyi időd van?
- Háromnegyed óra múlva indulok. De van még dolgom, Stephen. Nem érek most rád, de tényleg.
- Tudod már, hogy miben mész? - megvált a nadrágjától is. A zoknikat is leszedte magáról.
- Igen, az megvan. Hectorral van találkozóm. Felbérelt, hogy játsszam el a legújabb hódítását.
- A vöröset fogod felvenni - nem kérdés volt, Ingham bólintott is az ajtóban állva. Végignézte, ahogy Stephen pucérrá vált előtte, de meg nem mozdult volna. Ezért is lépett elé a férfi aztán, kiszedve a nő kezéből az addig tartogatott sminkes ecsetet, volt más, amit a nő megfoghatott. Ahogy Carolyn kitette a lábát egy órával később a lakásból, Stephen a szárítógépbe tette a ruháját. Még az előtt hagyta el a nő lakását immár száraz ruhában, hogy hazaért volna Ingham. Évek óta ismerték egymást, de ellenben Laurellel, Stephen sosem csalta meg a nejét. Most pedig? Mondjuk úgy, hogy Carolynhoz lett hűséges, mert nem gyűjtötte csokorba a nőket maga körül, mégsem tervezte, hogy hazaviszi a nőt. Nem akart komplikációkat, a gyerekeivel pedig épp elég gondja volt, hogy még egy problémaforrást bedobjon bombaként a tinédzser lánya és az éppen ugyanarra az útra készülő fia elé, mint amit ő is végigjárt anno.
Az apjával ellentétben Stephen Williamet nem verte. Egyszer sem emelt kezet egyik gyerekére sem. Még akkor sem, ha az egyikről kiderült, hogy nem az ő vére. Ennek ellenére totálisan az apja leképezése volt a reakcióiban, a gondolkodásában. És ahogy Laurelt nem küldte el a halál faszára, úgy az apjáról sem beszélt megvetően, mert így kellett lennie. Tulajdonképpen hogy az apja meghalt, amiatt válhatott azzá, aki ma volt, tizenhét éve lovag. Ezért pedig mindig is hálás lesz az öregnek és semmin nem változtatna. Még az apja által bőrén hagyott verés nyomainak emlékét se törölné ki.

All it takes is just a little change of perspective and you begin to see a whole new world. - set foot on American soil
Bátran mondhatjuk azt, hogy elülte a seggét. Hiába volt csak nyolc és fél óra a késés miatt a repülése és hiába kérte a folyosó mellé a jegyét, hogy legalább gyorsabban eljusson dobni egy sárgát, ha úgy adódott, inkább ez, mint hogy neki kelljen átmásznia bárkin is a nyálát csorgatva. Megvárta, ameddig a fele bagázs levergődött a repülőről. Egyre közelebb került Jennyhez, a szőke, erősen sminkelt stewardesshez, aki úgy nézte őt, mintha bármikor térdre akarta volna magát vágni előtte, de Stephen nem foglalkozott ezzel a ténnyel. A fekete kapucnis pulcsiját lazán markolta meg az anyag közepén, ahogy ellépett Jennifer és Grant mellett, és csak azért nem szedte kettesével a lépcsőfokokat lefelé is, mert előtte Moby Dick tartott városnéző túrát. Se kikerülni, se megkerülni nem tudta a fazon, de minden egyes lépéssel egyre frusztráltabbá vált.  Tíz perccel később a JFK hangárszerű helyiségében állt be a sorba, hogy átjusson végre a képzelt határon is, két dohányos, egy kolbásszagú pacák és egy hisztis tyúk közé kerülve. A fülébe menet közben már Bon Scott üvöltötte a Highway To Hellt, amivel egyet is értett ilyen miliővel körülvéve.
Nem kételkedett abban, hogy ki fogják emelni a sorból. Na nem azért, mert Vész mellette lett volna. Nem is azért, mert épp azon gondolkodott, hogy kit okádjon nyakon az őt körülvevő szagok miatt, hanem azért, mert olyan volt, amilyen. Le se tagadhatta volna a génállományát, az apja leképezéseként ő is pont úgy nézett ki, hogy az emberek zöme azon tanakodott őt meglátva, vajon hány évet töltött el a börtön rácsai mögött, vagy épp mennyi arab szardarabot küldött a másvilágra. Hozzászokott már ahhoz is, hogy nem repdestek körülötte gyerekek őt nyúzva - nagyon helyesen, tegyük hozzá, de attól még fárasztó volt neki mindig, minden egyes ellenőrző pontnál magyarázkodni, hogy nem épp azt tervezi, melyik politikust ölje meg, egyszerűen csak szar géneket örökölt. Amikor végre sorrakerült, nem próbálkozott meg a mosollyal sem, unott arccal figyelte a bódéban ülőt - hogy a lehető legjobban hasonlíthasson az útlevelében rejlő képre. Az officer oda-vissza járatta a tekintetét a kép és az élő példány között, megmozdult ültében is. Két szót firkantott, csak hogy unott hangon, hanglejtés nélkül megkérdezze Cunninghamet, miért érkezett az Államokba és meddig marad, ha már B-1/B-2 látogatóvízummal rendelkezett.
Stephen nem köntörfalazott, mert amúgy is borítékolható volt, hogy elvezetik majd, tömör választ adva leginkább a turizmussal érvelt, városlátogatás címszóval, amit aztán megspékelt azzal, hogy egy hét után továbbindul délre, de ha már itt volt, New York-ot nem akarta kihagyni, amivel tulajdonképpen félig meg is válaszolta a tiszt következő kérdését. Átnyújtotta a Booking foglalásainak igazolását a telefonján, ahogy rátértek a szállásfoglalásaira is - nem volt sok, New Yorkot követően Philadelphián át érkezik majd Rose Harbourbe, ahol újra a kezébe veheti majd Vészt is. A kardja Michaellel érkezik majd a Rose harbor-i kikötőbe. Noha Michael nem volt lovag, Stephen az életét is rábízta volna, ahogy Yvette-re is - mindketten még a katonai pályafutásának hozományaként ragadtak meg az életében. Tudta, hogy meg fogja látogatni a helyi fegyverboltot is, mert valljuk be, a XXI. század - kis túlzással élve - közepén elég nagy feltűnést keltene, ha a kisváros főterén megjelenne kivont kardjával fényes nappal. A vízuma így hat hónapnyi tartózkodást jelentett, tehár idő szűkében voltak a lovagokkal - remélte, hogy mielőbb munkába állhattak, mert nem akart volna több időt ezen a földön tölteni, mint amennyit szükségesnek vélt.
Két percnyi beszélgetést követően hezitálva fogta meg a pecsétet a tiszt, és mielőtt a tinta a papírt érte volna, visszahelyezte azt az asztalra. Felállt, de még így sem magasodott Stephen fölé és megkérte, hogy kövesse őt egy külön helyiségbe. Cunningham az orrnyergét dörzsölve meg bólintott csak, miután visszakapta a telefonját. Húsz perccel később szabadult a faggatásból, de már pecséttel az útélevelében, csak hogy még egy órát várjon arra, hogy a sporttáskája a vállára, a bőröndje fogantyúja pedig a tenyerébe simuljon. Nem követte el azt a hibát, hogy taxit fogjon, a reptéri pultnál bérelt autónak a kulcsával indult meg a parkoló felé, csak hogy a Buickot beizzítsa. Egy héttel később ugyanitt fogja leparkolni, de így, bérelt autóval ekerüli a tömegnyomort és csak a forgalommal kell megküzdenie.



Jonathan Cunningham: NJK - cameloti lovag (ember) -  Stephen édesapja - elhunyt
Martha Cunningham: NJK - ember -  Stephen édesanyja - 69 éves
Isabel Cunningham: NJK - ember - Stephen húga - 42 éves
Solomon Cunningham: NJK - ember - Stephen kisebbik öccse - 36 éve

Laurel Cunningham: NJK - ember -  Stephen felesége - elhunyt
Kelly Cunningham: NJK  - ember -  Stephen lánya - 15 éves
William Cunningham: NJK - ember -  Stephen fia - 6 éves

Yvette Mayweather - NJK - ember - lelki szemetesládaként funkcionáló edzőpartner
Michael Hearn - NJK - ember - legjobb barát, bajtárs, "tisztogató"

+1
Carolyn Ingham - NJK - ember - a "titkolt" szerető