Libby Fischer olyan, akár egy teáskanna; kicsi és kerek. Százötvenöt centijével, és párnás derekával nem tartozik azok közé a lányok közé, akiket általában az ideálisok közé sorolnak, mégis akad benne valami, amivel képes magára vonni a környezete figyelmét. A töretlen derű. Akik gyakori vendégek a cukrászdában azok tudják, hogy Libby a legmogorvább vásárlót is széles mosollyal, és anyáskodó kedvességgel fogadja. Arca kerek, ívei szinte teljesen egybeforrnak, leszámítva a telt ajkak szegletében megbúvó mosolygödröcskéket. Kék szeme ritkán fagyos, hiszen a legnagyobb otrombaságot is kész percek alatt megbocsájtani, és elnéző mosollyal – melynek fénye visszatükröződik hatalmas szemeiben – elengedni.

Akik elsőként megpillantják, nem is gondolnák, hogy ez a kerek kis teremtés mennyire fürge. Kezei gyorsan járnak, egyik pillanatban még habot ver, a következőben kihúzza a sütőből a ropogós kekszeket, aztán már kapja is a telefont, hogy a rendelésekről egyeztessen. Mozgása ugyan nem kecses – anyja szerint egyenesen csámpás -, de nem is hagyja el magát. A sportolás ugyan távoláll tőle, és olvasás közben imád nassolni, ami meglátszik vonalain, de a legnagyobb konyhai hajtásban is kész kifulladás nélkül talpon maradni.

Szalmaszőke haja a válláig ér, amit gyakran csak egyszerűen hátra csatol, és rögzít egy kendővel, hogy ne lógjon a szemébe munkaközben. Imádja színes, tarkabarka darabokat. Na nemcsak ebben, hanem az öltözködésben is. Hatalmas minták, fodrok, és színek… Színek minden mennyiségben. Ez is hozzájárul életimádó természetéhez.


Jó tulajdonságok:
- Barátságos: Kedvessége és bája könnyedén az ujja köré csavarja a környezetét, mindezt úgy, hogy a lány egyáltalán nem vágyik erre. Nyitott, barátságos természet, aki még a legmufurcabb figurára is képes rámosolyogni, valódi megértéssel figyel oda másokra.

- Hűséges: Legyen szó bármilyen nehéz időszakról, nem feledkezik meg az elkötelezettségeiről. A szeretteihez kimondottan hűséges, a barátai mindenben számíthatnak rá.

- Segítőkész: Bárkinek kész segítő kezet nyújtani, ha úgy érzi, hogy szükség van rá. Szívesen segít azokon, akik lelki vigaszra szorulnak. Mások problémáival képes azonosulni, míg a saját gondjait hajlamos a háttérbe szorítani. Nemcsak ember-, de állatbarát is – a környék összes kóborállatát képes megetetni még akkor is, ha annak az is ára, hogy a saját ebédjét kell feláldozni a cél érdekében.

- Optimista és derűs: Még a legkilátástalanabb helyzetekben is. Útkereső, keresi a saját helyét, szerepét a környezetében, az egész világban. Minden érdekli, ami új, legyen szó új étteremről, vagy új helyszín felfedezéséről, mindenben benne van.

- Kreatív: Szeret alkotni, legyen szó otthona szépítéséről, vagy bármilyen új cukrászati alkotásról, szívesen csinálja saját maga.  Bámulatos a kézügyessége, és különleges érzéke van ahhoz, hogy a legkülönbözőbb alkotóelemek felhasználásával készítse el a süteményeit. A konyhában verhetetlen, az általa készített torták a város számtalan családjának asztalán díszítették már.

Rossz tulajdonságok:
- Álmodozó: Óriási fantázia, és végtelen képzelőerő jellemzi, így gyakran megesik vele, hogy munkaközben annyira máshol jár gondolatban, hogy belesétál másokba, vagy éppen percekig nem veszi észre, ha valaki hozzá beszél.  Javíthatatlan álmodozó, határozottan művészlélek.
Mindent szívvel-lélekkel csinál, így a munkáját is. Nagyon keményen, tempósan, nem mellesleg rendkívül szorgalmasan dolgozik, de álmodozó jelleme miatt nem egyszer kerül galibába; a rossz helyen maradt víztócsa, vagy egy semmiből felbukkanó lépcső is képes meglepetéseket okozni számára.

- Gyűjtögető: semmit sem szeret kidobni, vagyis könnyen felgyűlnek az otthonában a fölösleges kacatok. Bármit képes eltenni, amihez úgy érzi, hogy komoly érzelmi emlék fűzi; Ez lehet egy gomb, vagy használt szalvéta is, amelyet valamelyik randi partnere hagyott maga mögött.

- Alacsony önértékelésű: Nem elég biztos magában, időnként önértékelési problémái vannak, különösen, ami a megjelenését illeti. Az anyja mindig túl szigorúan ítélte meg, ami komolyan kihatott felnőttkorára. Bár csicsergő alkat, hajlamos hamar elhallgatni, ha úgy érzi, hogy mondandója nem elég érdekes, vagy egyszerűen leszegni a fejét, ha szerinte nem rúghat labdába.

- Pletykás: Alapvetően diszkrét – a barátai bizalmát ezzel soha sem játszaná el -, de nem minden titkot tud megtartani, ha meghall egy új infót, az az első dolga, hogy továbbadja valakinek.


Könnyen köt barátságot másokkal. Bárkinek kész baráti jobbot nyújtani, ha úgy érzi, hogy az illető megérdemli. Önzetlen, önfeláldozó, igazi jó barát, mindenkin segít, aki rászorul. Társaságkedvelő, de nem vágyik arra, hogy az érdeklődés középpontjába kerüljön. Ha talál valakit, akiben megbízhat, élete végéig ragaszkodik hozzá. Barátaiért nem fél a sarkára állni, és erején felül cselekedni.

Az egyik legjobb barátja Victor Fewer, akit legjobb barátnőjén, Beccán keresztül ismert meg sok-sok évvel ezelőtt. Mivel ők voltak a pótkerék egy szerelmespár kapcsolatában, egy idő után rászoktak, hogy a cuppogók helyett egymásra figyeljenek. A lány amolyan pótbátyó-féleként tekint a fiúra, akiről tudja, hogy számíthat rá.

Fizikailag képtelen bárkire is ellenségként tekinteni, de botorság lenne azt állítani, hogy mindenkivel egyformán kijön. Nem tűri meg azokat az embereket, aki szándékosan bántanak másokat akár szavakkal, akár tettekkel. Kivételt képez ez alól az anyja, akinek otrombaságán mindig kész szemet hunyni. A szándékos gonoszságot és kegyetlenkedést a legnagyobb bűnnek tartja.

A legérdekesebb kapcsolata a húgával van. Libby mindent elnéz Sonjának, a család szemefényének, és mindig a legnagyobb jóindulattal fordul felé, de néha előfordul, hogy a szépség szavai megsebzik. Mélyen. Legbelül. Amit aztán magában próbál meg lerendezni. Sonja szerint Libby rosszul közelíti meg az életet, Libby szerint azonban a húga az, aki tévúton jár; ez a kettősség itatja át kettejük kötelékét, ami mögött mindezek ellenére is ott lapul a szeretet.

Mint minden álmodozó lány számtalanszor elképzelte már a saját hercegét, aki megérkezik a fehér lovon, virággal és bókokkal árasztva el választottját, aki majd gyűrűt húz az ujjára, és akivel ellovagolnak a naplementében, mint azok a hősnők a tündérmesék végén. Utóbbi időben egy picit, gyakrabban lehet rajtakapni, ahogy a pulton könyökölve, szerelmesen sóhajtozik, amit egyértelműen a párjának, Adriannak köszönhet. Sosem gondolta, hogy egyszer megízlelheti a boldogság ezen oldalát, arra pedig álmaiban sem gondolt, hogy éppen a Redwine fiú lesz az, aki elrabolja a szívét.


Apjáról nem sokat tud, csak néhány hiányos emléke maradt róla, de az anyja, a bácsikája, és a húga is elég földhözragadtak ahhoz, hogy elmondható legyen, Libby Fischer átlagos embercsaládba született, ahol a természetfeletti sosem volt terítéken.

Egy vérfarkas jóbarát, és egy boszorkány kedves mellett az ember azt gondolná, hogy a lány már réges-régen beavatásra került a város titkaiba, pedig ez egyáltalán nem igaz. A cserfes, kíváncsi cukrászlányt persze minden és mindenki érdekel, így elkerülhetetlen, hogy előbb-utóbb belesétáljon valamibe, ami még az ő nyitott természetét is próbára teszi.

Munkaköréből adódóan napról-napra találkozik a város lakóival, és néhány furcsaság már megragadta a figyelmét, de valahogy mindig sikerült elhessegetnie a meredeknek vélt gondolatot. Jelleméből adódóan azt mondanám, hogy nem rohanna sikítva az ellenkező irányba, ha valaki egyszer felnyitná a szemét a természetfeletti világ létezésével kapcsolatban, kiváltképp akkor, ha ezt olyasvalaki teszi meg, akit szeret és tisztel. Viszont minden akadályt csak akkor ugrunk át, amikor már odajutottunk, így ez még a jövő zenéje.


Néhány fontosabb emléktárgy, amelyet Libby megőrzött

„… így meg kell értened, Libby, hogy Sonja jobban a támogatásomra szorul. Te eddig is olyan remekül elboldogultál, mit számít egyetlen verseny? Egyébként is csak sütni fogsz. Láttalak már sütni…” egy post it-re írt üzenet, amit a tizenöt éves lány anyja ragasztott az ajtajára. Természetes húga győzött vele szemben. Ahogy aznap este is, amikor hazaérve meglátta Deborah Fischer büszke ábrázatát, ahogy fiatalabbi csemetéjét nézte, aki legújabb ruhakölteményében parádézott a nappaliban. Beletörődő mosollyal rejtette a háta mögé a különdíjról szóló borítékot, majd egyetlen szó nélkül felment a szobájába.

Egy megkopott mozijegy, már a film címére sem emlékszik. Az első volt a csajos-esték sorában, amit Becca Palmerrel élt át. Akkor kezdtek barátkozni, és hosszú idő óta először Libby úgy érezte, hogy valakinek valóban fontos a véleménye. Lou bácsin kívül persze. Barátnője akkor sem hanyagolta el, amikor végül összejött Alec-kel, de a romantikus regényekből okulva a lány tudta, hogy mikor kell diszkréten a háttérbe vonulni, ha a szerelmesek kettesben akarnak lenni. Sosem tudott haragudni ezért.

Egy lepréselt virág, a báli partnere ajándéka, akivel a végzős szalagavatóra ment. Furcsa randevú volt, és nem is igazán érezte jól magát. Főleg, mert az anyja indulás előtt végig arról csicsergett, hogy hogyan kellene elrejtenie a széles csípőjét, és húsos karjait. Végig az járt a fejében, hogy vajon a fiú is úgy gondolja-e, hogy túl vastagok a vonásai. Csókolóztak is, de az egész idétlen volt, mintsem kellemes.

Egy francia cukrászda szórólapja, a huszonhárom éves Libby életének legizgalmasabb fél évét töltötte Párizsban, ahonnan lelkesen küldözgette a levelezőlapokat a barátnőjének. Sokkal romantikusabbnak gondolta a hosszan utazó, de kézzel fogható leveleket, mint azokat a virtuális üzeneteket, amelyeket kétnaponta váltottak. Libby számára Párizs maga volt a felüdülés, hiszen megszabadulhatott az anyjától, és új dolgokat fedezhetett fel. Még a valódi szerelembe is belekóstolt egy olyan fiúval, aki elragadónak tartotta a párnáit. Egy kicsit magára talált, bár az ott szerzett fénye kissé megkopott, amikor újra  Rose Harborban találta magát, szemközt az anyjával.

Egy kulcskarika, rajta egy régi kulccsal, már évekkel ezelőtt lecserélték a zárat a cukrászdában, de Libby képtelen volt megszabadulni tőle. Ez volt az első bizonyítéka arra, hogy valóban elért valamit; még ha ez a dolog csak annyi is, hogy a nagybátyja, Lou maga mellé vette üzlettársnak a saját boltjába.

Romantikus regények teszik ki Libby könyvgyűjteményének tetemes részét – leszámítva persze a szakácskönyveket. Legyen szó klasszikus irodalomról, vagy modern ponyváról, mindent nagyon szívesen elolvas, amelyben a szerelem komoly szerepet kap. Kedvenc vasárnapi elfoglaltságai közé tartozik, hogy kiül a parti sétány egyik padjára, lerúgja a papucsát, és belemerül egy történetbe, amelyben a borongósarcú hős beleszeret az ártatlan főhősnőbe. Ilyenkor azt sem venné észre, ha tulajdon anyja állna felette, mindenféle remek tanácsot karattyolva arról, hogy mit kellene viselnie, vagy miként kellene viselkedni, de semmiképpen sem kellene cukrászként dolgoznia.

Egy hatalmas, hófehér toll, amelyet Libby sok évvel ezelőtt talált Rose Harbor egy eldugott szegletében. Mindközül az egyik legérdekesebb tárgy, de valójában semmihez és senkihez sem tudta kötni. Azt sem tudja, hogy milyen madáré lehetett egykoron, de jó érzés a kezeiben tartani. Még egy pocsék nap után is megnyugvást, és békét hoz.

Egy gyűrött szalvéta, amit akkor tett zsebre, amikor Adrian elfordult, hogy rendezze a számlát az első randevúik egyikén. Libby számára olyan hihetetlen volt, hogy gyermekkori, kedves ismerőse érdeklődni kezdett iránta, hogy mindenképpen szeretett volna egy emléket erről a szép estéről. Azóta persze több cukormázas randevút is átéltek együtt, de a kerekded teremtés nem tudott megszabadulni ettől az emléktől. Szüksége van rá, hogy kezébe véve elhihesse, az a dolog valódi.


Lou bácsi – ember; nagybácsi, igazából fogalma sincs, hogy a férfi miként a rokona, csak azt tudja, hogy az. A cukrászda tulajdonosa - NJK
Deborah  „semmiképpen sem Mrs. Fischer” – ember; édesanya, egykor feltörekvő modell, ügyeletes anya-banya – NJK
Sonja Fischer – ember; testvér, a tökéletes húg, akinek a nyomába sem érhet soha - JÁTÉKOS KARAKTER (Lyn)