162 centiméteres szőke szépség, ez a rövid jellemzés igaz rá. Testén épp csak annyi a plusz, hogy ne legyen piszkafa, de arra azért ügyel a remek génjeivel együtt, hogy ne vigye túlzásba a szabadságot ezen a téren. Kék szemével, angyali pillantásával bármit képes elérni, ha a másik fél befolyásolható, és ki nem az? Na, ugye.
Haja hosszabbra növesztett, természetesen hullámos és szőke, amire alkalomadtán rátetet még egy kis pluszt a fodrásszal, néhány melírcsík és társai, csak az ütősebb hatás kedvéért.
Kedvenc ruhadarbja egy bőrdzseki, ami tűzpiros, rövidített fazon és olyan jól áll neki, hogy a tükörben is szívesen nézegeti magát benne. Gondosan ügyel rá, mindig dögös hatást  keltsen, vadságot sugározzon, nehogy azt higgye bárki "itt szűzkislány közeledik", viszont mindent sem tesz ki a kirakatba, megtalálta az arany középutat fogalmazzunk így.
Testékszerekből a fülében mindig lóg egy apróság, a nyaklánc is elmaradhatatlan kellék, a gyűrűgyűjteményét említettem már? Ezeken kívül, mint extra, van egy csillogó kövekkel kirakott virág mintát formáló pc a köldökében, egy kisebb tetoválás a füle mögött, ami egy vonásos madarat formáz, valamint a bokáján ennek párja két társával kiegészülve.


Jó tulajdonságok:
- mosolygós: Bármilyen rossz történik is, ő csak mosolyog. Sokszor gúnyosan, máskor örömében, de a mosoly sugara alap elem az arcán. Talán még álmában se fagy le onnan.
- energikus: Igazi energiabomba. Megy, csinál, pörög,  meg se áll, ami sokaknak zavaró mértékeket ölhet, neki azonban ez a lételeme, mindig csinálni valamit, bármit.
- szabadszellemű: Neki ne mondja meg senki, mit szabad és  mit nem, majd ő eldönti. Úgy fogja fel az egész életet, egyetlen egy van belőle, ki kell használni és ne szóljon bele senki, hogyan teszi.


Rossz tulajdonságok:
- lázadó: Szabadságra vágyik korlátok nélkül. Ami nem illik számára a képbe, az mehet a levesbe. Legyen ez akár élő személy is. Azokra van szüksége, akik támogatják már-már őrült ötleteiben.
- önfejű: Makacs is, önfejű is, lázad is. Kell ennél több? Faltörő kosként megy előre a saját feje után, nehéz meggyőzni, térjen le az útjáról. Nagyon jó érvekkel kell előállni, és nem akárkinek ehhez.
- nehezen felejt: Ha meg is bocsát, nem tudja semmisnek venni, amivel megbántották, sokáig neheztek magában, miközben kifelé ebből semmit sem mutat. Ha akkor a "bűn" akár évekkel később is előszedi, hogy az illető orra alá dörgölje. Igaz Mads?


 Azokat, akik hasonló életfefogásúak, mint ő, szinte szó nélkül elfogadja. Ilyen barátokkal van körülvéve, de aki beszól, azt majdhogynem megveti. Az ő hurrikán stílusát nehéz elfogadni, ám ha sikerül, igazán szerethető, s ugyanígy Rachel is képes rengeteget adni a szívéből. Ki kell érdemelni.
  A családjával egészen jó kapcsolatot ápol, biztos támaszként tekint rájuk, még ha lázadásában sokszor a háta közepére kívánja őket. Madison talán az egyetlen kivétel, ő inkább fixen ott marad a hátán és kevésszer találja vele a közös hangot. Utóbbi időben mintha ez valamelyest változni látszana, mivel több időt töltenek együtt, kénytelen volt belátni, vannak olyan dolgok, melyekben mintha kissé félreismerte volna tulajdon nővérét.
 Kiáll magáért, nem érdemes vele ujjat húzni, hiszen nehezen felejt. Ellenségeket is tud magának szerezni, nem esik nehezére, tekintve, van egy stílusa, egy életfelfogása, ami egyesek szemét szúrhatja.
  Mint társ nem tud komolyabbat felmutatni. Volt gimis szerelem, volt azóta egy-két rövidebb kapcsolatocska, ám nála a hűség és a "holtomiglan-holtodiglan" nagyon nem jár együtt. Ellenben, ha meg merik csalni, az illető nem pusztán békaként végzi, esetlegesen egy kocsi kereke alá is beugorhat.


Az austini Wooldridge koven tagja, akárcsak a családja, ez így volt elrendelve már születése óta. Nem volt könnyű elfogadnia, hogy valamilyen szinten megkötik az erejét, azt, amire használja, és mi érdekli, de megtanult titkot tartani, ami a szabadságát jelentette. Ő nem "gonosz boszorkány", nem tartja magát annak, csak, mert érdekli a fekete mágia, sokkal inkább annak veszélye, ezáltal érdekessége az, ami megfogta. "Jónak lenni könnyű." szokta mondani olykor.

Aktív képessége a földdel kapcsolatos. Nem lenne képes elsüllyeszteni egy fél falut, ha úgy akarná, viszont képes rezgéseket előcsalni a föld mélyéről, erősebbeket, gyengébbeket, ámde mindezidáig gyerekcipőben járt a dolog, ezen szeretne változtatni, amihez keresi a megfelelő forrásokat, no, meg valakit, aki képes bevezetni ennek a színes világnak a rejtelmeibe.

Gyerekkorában szegődött mellé Zéró, a kölyök testben ragadt patkány. Bevackolja magát a táskájába, olykor a zsebébe, így könnyen viheti magával bárhova, mert nagyon ritkán szakad  el a familiárisától.



  Madison elpuskázta a lehetőséget, hogy a család szeme fénye legyen, a kis aranyos tündérbogár, akikre mérhetetlenül büszkék a szülei. És ezzel én kerültem a középpontba, aminek egyáltalán nem örültem. Nekem egyáltalán nincs szükségem arra, hogy a rivaldafényben tündökölve tanuljak azt, aminek születtem.
Zéró is egyetértett ebben, a mai napig, ha leültetnek fejleszteni az erőm, elvonul egy másik helyiségbe és tömi a hasát azzal, amit épp talál. Ritka lusta barát, a ruháim zsebeit már kinyújtotta, bármilyen apró is, szélességében a jól megtermettek közé tartozik, míg nekem kilógnak a bordáig is. Viccesen mondhatnám, kiesz a vagyonomból, de az igazság az, olyanom nincs, tehát nem is költheti el.

 Austin unalmas város, sokszor vágyódom el tőle, ilyenkor fogjuk a holminkat, összecsapjuk a gimis és közben hozzánk verődőkből álló bandát és elhúzunk valahova egy hétvégére. Mióta mindenki tanul vagy munkát keres ezek az alkalmak ritkultak, de egyedül is egészen jól elboldogulok. Mindig is így ment ez, csapatban és szólóban is talpon tudok maradni, már egészen kiskorom óta bennem volt az ösztön, ami életben tartott és vezetett. Mióta tizenegy-tizenkét évesen megmentettem a suli alagsorában elrejtett csapdába rohanni akaró Zérót, ő az egyetlen fix társam... kivéve ha boszorkánykodnia kell, olyankor se híre se hamva órákig.
Engem ellenben ez érdekel, szívesen szánom rá az időm és képzem magam egyre feljebb és feljenn. Eszembe sem jutna eldobni magamtól vagy úgy kezelni, ahogy bolond nővéremnek sikerült. Miért pont egy vérfarkas? Annyi született, jóképességű, helyes boszorkány szaladgál a világban, jó, hogy nem egy bukottal hozta össze a sors, vagy valami rosszabbal.

 A tragédiáját sajnálom, a halál nem válogat, a hírtől még az én szívem is megsajdult, hiszen mégiscsak a nővérem. Eleget töprengtem azon, talán felkereshetném egy gyors találkozásra, megnézhetném, hogy van és eseteg verhetnék némi értelmet a fejébe a jövőjét illetően. Ha akarja, ha nem, az élet megy tovább, informátorom szerint neki meg áll, a múltban ragadt, ami még életnek sem nevezhető.  
Így kerültem ebbe az unalmas kisvárosba, aminek mágikus erejéből végeláthatatlanul töltekezem, cserébe, mint életstílus, megesz az unalom. Pontosabban megevett, egy ideig.
Liam, vagyis Haurus, vagy a kettő egyben, nevezzük bárhogyan egy véletlen találkozás következményeként került a közelembe. Démon, ezt elsőre levettem mégsincs ezzel különösebb problémám. Egyesek paráznak tőlük, szerintem kellő körültekintéssel nincs bennük akkora különlegesség. Ezért is egyeztem bele, hogy én adok cserébe valamit azért, hogy ő a mágiám határait törölje el és tanítson meg mindenre, amire csak lehetséges. Mindeközben lett más is, amiben egyetértésre jutottunk, de nem minden kártyalapon teregetném ki a világnak, gondolom, ezt megérted, ugye?


Madison Cooper JÁTÉKOS KARAKTER (Becks) - született boszorkány -  testvér
Judith és Martin Stone NJK - született boszorkány -  szülők