- Llewellyn mint a Mocsári Boszorka? - kérdeztem a vállam fölött hátra lesve és arcomra féloldalas mosoly költözött - A fák azt susogták, hogy talán szót értenénk egymással.

Dawn Llewellyn már régóta érdeklődésem középpontjában állt és a kukoricaföld művelése talán a kezdőlökés volt a boszorkány felé... ám még várnom kellett a soromra. A Nora Lackwooddal kötött szövetség törékeny lábakon állt és veszélyes kockázatokat rejtett magában. Rajta és Madisonon kívül senki mással nem szőttem szoros ismeretséget és még gyermekcipőben járt minden Ley-hez köthető kísérletünk. Bármennyire is hajtott a kíváncsiság a Llewellyn koven vezetőjéhez, nem kockáztathattam meg, hogy felhívom magamra a figyelmet. Még nem - vagy talán sohasem. Rose Harbor robbanásközeli hőmérsékletre hevült puskaporos hordóként elsőként vetett volna ki magából ha újabb fenyegetésként jelölöm meg magam és még nem jött el az idő a távozásra.

Csészéink összekoccantak, a bennük pihenő bor megrezgett a találkozás energiájától.

- Sastimos! - biccentettem meleg mosollyal és megízleltem az alkoholos italt, majd elismerő hümmögéssem jeleztem Madisonnak, hogy választása nem bizonyult elhibázottnak. A bor zamatában ott duzzadt a beköszöntő tavasz ígérete. Az életé. És a frissítő záporoké is.

Hálás pillantást lövelltem felé és amint tekintete elkalandozott a szőttesek, párnák, sokat megélt szőnyegek irányába, lopva figyeltem meg hogyan változik arcán a megannyi érzelem és telik meg tekintete emlékezéssel. Megtartottam magamnak a megfigyelést és kiosztottam a ragut majd kérdésére teleszívtam tüdőmet levegővel és kanalamat leeresztve vártam a megfelelő szavakra.

- Nem hívnám így - somolyogtam és néhány szívdobbanásnyi időt hagytam, hogy Madisonban kialakulhasson reakciója amint megsejti, hogy pontosan mire is utalok mindezzel - Az egyensúlyt keresem saját létezésemben is. A fácán a mérleg egyik tálcájára kerül, én pedig törlesztek, hogy ne vegyek el többet ebből a világból mint amennyit adtam. Nincs olyan része amit ne őriznék meg és forgatnám vissza a természet vagy az emberek javára. Ez az egész... - kanalammal megkavartam a gőzölgő ételt - ...szertartás, örökség, ösztön... Jó étvágyat!

Nem akartam az étkezés előtt túlságosan lerántani a fátylat sem a táplálékszerzés mikéntjéről, sem saját praktikáim természetéről. A bizalmam hízott és hízott a szőke boszorkány irányába, de éppen reá való tekintettel kíméltem meg. Talán hozzá sem nyúlt volna a raguhoz ha tudja, hogy az erdő bizonyos részein kihelyezett átokcsapdák áldozatai biztosítanak húst az asztalomra - habár a szó konkrét értelmében nem étkeztem asztalnál. Végül mielőtt még elterelhettem volna a szót, a felém megelőlegezett bizalomért cserébe így szóltam:

- A felállított varázslatok gyűrűje csupán azokat a fácánokat és nyulakat engedi magába amelyek többet már nem szolgálják az élet és halál körforgását. Nem nemzenek utódokat és nem válnak más ragadozók eleségévé sem. Ezen átokcsapdák tudománya generációs örökség a családomban.

A kanállal megkavargattam a gazdag levest, hogy ezzel távozásra késztessem a hőt, s közben követtem tekintetét a tábor többi alkotóeleme felé. Biccentettem és elhatároztam, hogy az este folyamán elmesélem neki, hogy hogyan készülnek a vardók, amelyek otthonunkul szolgálnak az örök utazáson.

Egy ideje nem mondta nekem senki, hogy ismer, gondoltam és emeltem a kanalat a számhoz és a megszelídült tűz lángjai felett Madison pillantását kerestem, majd egyetértően hümmögtem egy sort válaszára. Még néhány falat után letettem ölembe a fatányért és a bort vettem magamhoz.

- Egy ideig nem állok tovább - biccentettem oldalra a fejem és az egyik fahasáb nagyot roppant, majd sok apró szikra szökött az alkonyodó ég felé, a lángok közé pedig saját erőm fekete bársonynyalábjai keveredtek, majd már ott sem voltak. Fény és árnyék játéka volt csupán.

Támadt egy ötletem, így ahogy a ragu a felére fogyott a tányérban és így az első csillagok fényénél megjelent Shalaye faragott alakja a fán, kissé közelebb húztam magam a boszorkányhoz - de úgy, hogy közelségemmel ne zavarjam -, kezem a vállamra terített prémes kabát belső zsebébe nyúlt, majd még egy korty bor után felé nyújtottam a pakli kártyát amelyet Shimza festett.

- Szeretnék neked jósolni a tarotból. Ez nem jönvedőmondás... a jelent mutatja meg. Neked van empatikus képességed, de én az árnyékok és fény egyensúlyából tájékozódom. Szeretném csökkenteni a helyzeti előnyödet - húztam széles mosolyra a számat, hogy megerősítsem a könnyed humort és kérlelő várakozással lestem a tűz pislákoló sugarainál, hogy Madison beleegyezik-e.

words ❖ youtube ❖ note: xx
   
❖

Erőm ujjongva táncolta körbe a Madisonból áradó fényt, mintha csak fekete, loncsos kutya dörgölőzött volna gazdája lábához. A márciusi nap kissé aranyosabban játszott lemenő sugaraival a nő szőke tincsein és szívből jövő mosollyal háláltam meg a boszorkány figyelmességét. A nő közelebb lépett és én segítettem útját azzal, hogy a felém nyúló kar távolságát lerövidítettem és törékeny vállát finoman magamhoz simítottam. Fekete csápjaim láthatatlan karokként tartották ameddig el nem húzódott a baráti ölelésből.

- Jobbat nem is tudtam volna elképzelni sem. Köszönöm! - megérintett a figyelmesség, így őszinte hálával felé nyújtottam kezem, hogy megszabadítsam terhet jelentő kosarától, Shalaye pedig elégedetten csapott egyet kétszínű farkával, hiszen a neki járó vámmal így már nyugodt szívvel engedett át minden további falatoznivalót.

Figyelmesen követtem az irányt mely felé mutatott és sokat mondóan biccentettem egyet.

- Ó! - somolyogva megvártam amíg tekintete visszavándorol hozzám - Ez esetben lehet, hogy nemsokára a te kocsid mellett is felbukkan egy szőke férfi és kiabálva kiebrudál erről a területről, ahogy velem tette. Ebben a kukoricásban a boszorkányok nincsenek szívesen látva, ha nem tudnád.

Jó kedvűen vállat vontam, majd a vardo bakja alatti pakoló és tárolórészen kiemeltem a kosárban hozott figyelmességet és az eperbort finoman megszorítottam az üveg nyakánál.

- Jog - súgtam úgy, hogy a boszorkány ne vehesse ki a szót és az ujjam végén hirtelen kicsapó hő hatására a palack kilódult a helyéről, s épp időben kaptam el ahhoz, hogy ne végezhesse a vardo kereke alatt. A tűzmágia olyasmi volt amelyet sok fehér boszorkány messziről került, némileg félt és megvetett is. A hő és lángok pusztító ereje egyet jelentett a halállal, a hamuvá porladással és talán nem minden tartózkodásuk bizonyult alaptalannak, ha csak felidéztem magamban, hányan próbálkoztak vele az én népem tagjaim közül is, mielőtt egész táborokat égettek volna porig hozzá nem értésükkel. Igen, a tűzmágiát használók nem érhettek fel a tűzelementál boszorkányokhoz és ezt sosem szabadott elfelejteniük. Az én mágiám forrása abból a bizonyos forrásból táplálkozott melyből a tűz is, így mindig fel tudtam ajánlani valamit szolgálatáért cserébe anélkül, hogy a túlkapásért halálban követelte volna a jussát. Persze csak ha én magam is úgy határoztam.

Két tarotmotívumokkal díszített csészébe kimértem egy-egy adagot. A tarotmintás porcelán régebb óta meg volt mint hogy Shimza megrajzolta volna nekem saját tarot kártyáimat, így a rajtuk található színes motívumok sem egyeztek, de apám a saját fivérétől lopta el nekem őket néhány éve és volt abban valami szívmelengető ahogy a bor megpihent a csészékben az első csillagok reszketését tükrözve.

- Mindig hely, ízletes étel és meleg pokróc vár a tüzemnél, Madison, bármerre is járjak - adtam át neki a borral teli kissé csorba csészét és koccintásra emeltem a poharamat - A végzetre, a tavaszi csillagokra és a kukoricaföldön szívesen nem látott boszorkányokra!

Ha elfogadta a tósztot, úgy kortyoltam egyet a finom eperborból, majd elismerésemet hümmögés formájában továbbítva előhúztam a takarókat és invitáló mozdulattal csalogattam Madisont közelebb a soha el nem fogyó tűzhöz és a forrón rotyogó üsthöz.

- Kérlek! - kínáltam hellyel a velem szemben elhelyezett párnákon, épp elég közel a takarókhoz annyira, hogy bármikor elérhesse azokat ha az álmából ébredező tavaszi est még átjárná őt hidegével - Idekint, hacsak nem érkezik meg az az esőfelhő ami a dombok felett csüng - intettem fejemmel az erdő irányába anélkül, hogy arra fordultam volna és ehelyett a sarkamra ülve belekémleltem az üstbe. A vacsora gyakorlatilag készre főzte magát.

- Fácánragu leves - meleg mosollyal háláltam a dicséretet és nem sokáig haboztam, hogy a kikészített fatálakba - melyeket magam készítettem a tél folyamán és melyekbe az elmúlt hónapok eseményeinek jeleneteit véstem - három-három merőkanállal szedtem. A magamét az egyik terméskőre tettem, hogy hűlhessen és addig törökülésbe ülve újabbat kortyoltam a borból. Madison arcát fürkésztem. Válla fölött táncolva reszketett a túlvilág szövetének áttetsző függönye.

- Legutóbb azt mondtad nekem, hogy az otthon tükrözi a lakóját, a mágia egyszerűen beleivódik. Erre sámítottál?

Madison már megszokhatta tőlem, hogy őszinte kérdéseim mögött végtelen kíváncsiság és megérteni vágyás húzódott. Tudtam, a boszorkány nem tehet, nem mondhat olyat amivel megbánthatna, hiszen minden ujjpercéig a szeretet járta át.

words ❖ youtube ❖ note: xx
   
❖

Tűz, mormoltam a népem nyelvén, a mágiával átitatott szikrapattintóból pedig egy kövér láng ugrott az előkészített fahasábokra, azonnal megült a fán és délcegen borította be a kicsiny rakást. Az elhangzott szóra megremegett a tábor levegője és nyári szellő simogatta fűszálak formájára hajlongó színfoltok jelentek meg a lefektetett pokrócok és párnák felett. Visszaültem fenekemre és átszellemült mosollyal tekintettem végig őseim körén, a jelenlétüket erősítő tűzgyújtó szerszámot annyira szorítottam meg tenyeremben, hogy az keményen belevájt bőrömbe.
A sejtelmes és susmorgó alakok végigkísérték amíg letollaztam a fácánokat és az étkezéshez fel nem használható részüket ósdi üvegekbe tettem. A kondérba víz került, zöldségek, a színhús és a fűszerek. A művet letakartam a fedővel és végigtekintettem a korábban elrendezett táboron. Az erejét visszanyerő tavaszi nap puhán melegítette arcomat és csakhamar meleg narancssárgára festette a vardót és Shalaye tarka alakját. Ideje távoznotok, fordultam vissza a szellemekhez, majd úgy fújtam a levegőt alakjukra ahogy a gyertyát oltja ki az ember. Elmosódott körvonalaik reszketve foszlottak szét leheletemben és feltápászkodtam, hogy a maradék hozzávalót is összegyűjtsem Madison Cooper vendégül látásához.
Elfogyott a tél azalatt míg nem találkoztunk. Eliza rám bízott küldetésével minden érintkezést megszakítottam a halandói külvilággal és éjt nappallá téve kerestem a hozzávalókat aktív erőm kiszabadításához. Leesett az első hó, majd még egy, elolvadt, újra kopogott a fagy és végül virágba borultak az első meggyfák, de a tűz körül már többedmagammal ültem és a függönyön túli világ folyton-folyvást ott lengedezett lelki szemeim előtt. Itt volt az ideje annak, hogy visszatérjek ahhoz amit egyszer elkezdtem. És itt volt az ideje annak, hogy elkezdjem azt amire mostanáig várni kényszerültem.
Sosem mentem el arra a találkozóra amit Nora Lackwoodnak ígértem. Túlságosan gyenge és kiszolgáltatott voltam, Eliza pedig mágikus esküvel tett arról, hogy soha el ne árulhassam kilétét. A kettejük közti - még felderítésre váró - kötelék veszélybe sodorta aktív erőm visszaszerzésének küldetését és a Ley felhasználása értelmét vesztette volna e kulcslépés kihagyásával. Tudtam azonban, hogy találkozunk. A sors olyan egyenes tisztást vágott köztem és a boszorkány között, hogy csupán végig kellett sétálnom rajta. A szellemek is megsúgták. Este a csillagokat bámultam, hogy rájöhessek, mikor kell megtennem az első lépést.
Batyum csordultig telt ehető bogyókkal amikor kiléptem a fák közül és az irtás szélén visszaigyekeztem a vardóhoz. A Shalaye és köztem szorosra font köteléknek köszönhetően mágikus csápjaim abban a pillanatban jelenzték Madison megérkeztét, hogy rálépett arra a földnyelvre melyre táboromat vertem. A távolból kirajzolódott világos kabátot viselő alakja, mely élénken elütött az oldalánál falatozó familiáris színezetétől.
Mosolyogva tettem meg a maradék métereket és kedvtelve néztem amint Shalaye kiveszi a nő kezéből az almát, majd ráérősen elropogtatja. Az állat sosem tett volna ilyet ártó szándékú lények közelében. Hosszú évek munkája volt, hogy a bennem lakozó mágiát oly' mértékben csörgedeztessem át a familiárisba, hogy az meghosszabbított karomként akkor is szemem, fülem, s orrom legyen, mikor messze jártam. Így hogy a "gazda" megnevezés mennyire volt helytálló, azt hosszasan boncolgathattam volna Madisonnak, de ehelyett meleg üdvözlettel szólítottam meg amint elég közel értem ahhoz, hogy halk szóval is megtehessem.
- Remélem nem késtem el a saját vacsorameghívásomról - tettem le szelíd mosollyal a bogyókat és közelebb léptem a boszorkányhoz, tenyerem végigsimította Shalaye kerek farát - Olyan régóta nem jártam már a "civilizált" világban, hogy jobb ha gyorsan emlékeztetem magam arra, hogy az időt mérni és nem csak eltölteni lehetséges. Üdvözöllek a táboromban - pillantásom végigsiklott a vardón, az előtte elhelyezett szőnyegek, pokrócok és rojtos párnák kavalkádján, a tavaly befogott és üvegben átteleltetett szentjánosbogarak pislákoló fényén és a harsogó tűzön, mely idő közben elkészítette vacsoránkat.
Visszafordultam Madisonhoz. A jelenlegi negyedik találkozásunk alkalmával már kiszámíthatóvá vált decens és mindig igényes megjelenése, a belőle áradó fényességbe pedig úgy olvadtak bele fekete csápjaim ahogy egy kanál méz válik eggyé a forró teával. Éreztem amint a varázslat körbetáncolja alakját és sütteti magát.
- Idáig gyalogoltál a városból? - kérdeztem játékos gyanakvással, hiszen fehér tornacipőjén nem fedezhettem fel az út porát - Kobold módjára beosonni mások kertjébe már az én jellegzetességem. Rose Harbor pedig azt hiszem túl messze van az osonáshoz - vettem elő egy rejtett rekeszből azt a két gyapjútakarót amit anyám készített, s melyet különleges alkalmakra tartogattam. Nem esett nehezemre visszaidézni azt amit Madison mondott mikor a kert felől közelítettem meg házát, de feltámadt bennem a kíváncsiság, vajon ő megőrizte-e a vendéglátás apró és mások számára talán jelentéktelen mozzanatát. A vendégek befogadása kedves volt szívemnek. Sosem hagytam volna, hogy akár egyetlen pillanata is feledésbe merüljön és így az eltöltött idő felesleggé váljon.

words ❖ youtube ❖ note: xx
   
❖