Télen a természet visszavonul, megpihen, és erőt gyűjt egy új kezdethez. Ezt mi is megtehetjük, kis barátom.
Play by :
Arcátlanul arcnélküli
༄ ༄ ༄ :
User :
staff
Szomb. 20 Május 2023 - 19:10
Derek & Julie
Amikor az ember apja a megélhetési csőd szélére sodorja a családot, kártyaadósságot halmoz fel, tartozásaival zsarolják, eltünteti az értéktárgyakat az otthonunkból és bizonyos időnként szőrén szálán eltűnik, nos, úgy érezhetjük, hogy elértük a potenciálisan legmélyebb holtpontot ami elérhető az emberi életben. Habár nem sajnálkoztam saját sorsunk alakulásán és még kevésbé kerestem bűnbakokat, hogy hibáztatásukkal enyhítsek a kilátástalanság okozta kétségbeesésen, igen csak nehezemre esett elhinni, hogy ha a emelt fővel álljuk az arcunkba hulló esőcseppeket, úgy a vihar elmúlik és talán lemossa rólunk a szégyen szennyét. Minden álomból fel lehet ébredni egyszer... Megállapításom, miszerint a legrosszabb már bekövetkezett és csupán kitartás - no, meg egy kis nyomozás - kérdése, hogy mikor is lélegezhetünk fel, nagyjából két mondat és tizenöt másodperc művétől letaszításra került az első dobogóról. Önmagában az is megsemmisített volna, hogy a világ egyik leggyönyörűbb férfija jelenik meg a sötétített üvegű ajtón mely nemrég még arcom csattanásától és leheletemtől lett párás, a száját - melyre tekintetem önkéntelenül tapadt - olyan mondatok hagyták el amelyek egyszerűen és váratlanul forráztak csontig. Korán jöttél, még zárva vagyunk. Kivéve, ha te vagy az a sztripper, akit a legénybúcsúra béreltek, mert akkor viszont elkéstél. - Ó! - reakcióm annyira gyors volt, hogy az emberi menekülési ösztön minden józanságát lekörözte - Szörnyen sajnálom... - itt bent rekedt a lélegzet és csupán egy infarktusszerű szívdobbanás után áramlott ki belőlem a végzetem valószínűsíthető eljövetelét hozó válasz - PJ nem adta le időben a jelmezt, de gondolom úgysem a ruha a lényeg... - zavartan elnevettem magam és beletúrtam hajamba, majd... Jóságos ég... Pislogás nélkül bámultam a gigászi termetű hollófekete biztonsági őrre akinek olyan görög isteneket meghazudtoló arcvonásai voltak, hogy már a kezemben éreztem a tenyeremtől csúszóssá váló széndarabot és azonnal tudtam, hogy ha egyszer épségben kikeveredem a csapdából amelyet saját magamnak állítottam, akkor legjobb tudásom szerint megkísérlem lerajzolni, hiszen a halálnál is biztosabbra vettem, hogy soha de soha ebben az életben nem sodor majd össze vele se a jó, se a balszerencse. Hogy ki volt PJ...? Petunia Joyce, az óvoda kreatív munkatársaként minden Halloween alkalmával segített a gyerekek jelmezeinek megtervezésében. Monogramja minden általa szabott kreálmány ujjában megtalálható volt és a múlt ősszel engem is megajándékozott egy Hamupipőke jelmezzel amely rendkívüli sikert aratott a három évesek körében. Nos... Örültem neki, hogy a baljós félistenség nem olvashatta a gondolataimat, kivéve ha legilimens boszorkány rejlett a személyében, amely igazából rögtön lelepleződésemet jelentette volna, nem csak blöffölésem, hanem az állítólagos Hamupipőke jelmez hiányára vonatkozóan is. Kedvem lett volna elnevetni magam a képtelen elképzelésen, miszerint én... De késő volt. Nagyon messze van az éjfél, hogy eljöjjön értem a tökhintó, nyelt el gigantikus szájával a pánik és tarkóm egyszeriben nyirkos veszély valódiságától. - Szerintem be kellene mennünk - bólogattam olyan színésznői tehetséggel amely csak is isteni ajándék lehetett szorult helyzetemben, hiszen nem tartozott genetikai örökségeim közé és mosolyt erőltetve magamra állammal a fiú háta mögötti villódzó, mesterséges és idegen világ felé böktem - Ha semmire nem fognak emlékezni akkor nincs értelme az egésznek, nem?
-…szóval a vőlegény eléggé be van már nyomva– nevetett Casey a pultoslány, aki a vállára vetett törlőronggyal fényesített egy poharat. Az egyik hátsóhelyiségből egyértelmű hangok jelezték, hogy egy nagyobb csapat éppen jól érzi magát odabent. Hiába az egész éjszakára lefoglalt terem, a klub élete nem állt meg, így nyitásra készültünk, mint rendesen.
- Állítólag a nőci, akinek a rúdon kéne tekeregnie nem ért ide, a főnök most vadul telefonálgat, hogy találjon valakit a helyére a mi lányaink közül, aki egy kis plusszért... – obszcén nyelvmozgással jelezte, hogy mire gondol pontosan, bár valószínűleg kicsit elszaladt a lány fantáziája. A főnök nem veszélyeztetné az engedélyét ilyesmivel. - Mindent a vendégért, tudod- fújt egy lufit a rágójából, majd vidám csámcsogással fecsegett tovább. Általában szerettem vele beszélgetni, de éppen a jövőheti beosztásomat néztem át, így csak fél szemmel, és füllel figyeltem rá, időnként egy hümmögéssel jelezve a jelenlétemet a beszélgetésben.
Miután mindent rendben találtam a jövőhetemmel kapcsolatban, leszignóztam a lap alját, majd tovább toltam a mappát a mellettem lévő bárszéken ücsörgő meláknak, Ricónak, akinek ez volt az első napja nálunk, és aki már a második sörtét kérte ki Caseytől, aki úgy cicázott vele, mint… Mint a macska az egérrel. Ha szegény srác el is hitte, hogy lehet hozzá szerencséje, a pultoslány egyértelműen csak játszott vele; Ricón kívül mindenki tudta, hogy Cas a csajokra bukik.
- Hé, Der! – kiáltotta valaki nevem, mire a hang irányába fordulva konstatáltam, hogy csak Tony dugta ki a fejét a biztonsági szoba ajtaján. – Egy galambocska van odakint, elég csúnyán nekitaknyolt az ajtónak – röhögött pofátlanul, megvakarva kopaszra borotvált fejét. - Elintézed? Azt hiszem, hogy a táncosnő lesz, bár elég furán van felöltözve hozzá… – Mivel ő volt a biztonságiak, így a kidobók fejese is, egyértelműen nem eldönthető feladat volt. A technikusok éppen a fénypróbát csinálták, így kissé hunyorognom kellett a fel-felvillanó fények miatt, amik majd a DJ-pultból érkező zene ütemére fognak váltakozni. Egyelőre csak monoton basszus szólt felszerelt hangszórókból, de fél óra múlva már beáll a fickó, aki a legtöbb estén játszani szokott. A kapukat is csak azután nyitjuk meg az érkezők előtt.
Már a klub logójával ellátott pólót és mellényt viseltem, ami ugyanolyan fekete volt, mint a legtöbb alkalmazotté, annyi különbséggel, hogy az övemen ott lógott a rádióm, a hozzá tartozó féloldalas füles pedig a nyakamon. A fehér felirat a mellény elején és hátán egyértelműen hirdette: security. A munkakörhöz előírt szigorú vonásokkal nyitottam ki végül a bejáratot, és vettem szemügyre az érkezőt.
- Korán jöttél, még zárva vagyunk – az ajtófélfának dőlve néztem le a lányra, aki kissé tanácstalannak tűnt az ajtórésen kiszűrődött stroboszkóp villódzásában. - Kivéve, ha te vagy az a sztripper, akit a legénybúcsúra béreltek, mert akkor viszont elkéstél.
Vendég
Vendég
Vas. 23 Ápr. 2023 - 20:01
Derek & Julie
A Wilmingtonba közlekedő busz nem messze rakott le a Klubtól és még bő egy óra állt rendelkezésemre a nyitásig. Idegesen tekintettem körbe a kihalt buszmegálló csillogó aszfaltján állva, s csak most először rohant meg az egyedüllét érzete azóta, hogy becsuktam magam mögött elcsendesült otthonunk bejárati ajtaját. Az tenyeremben szorongatott buszjegyen már olvashatatlanul elkenődött az érvényességet feltüntető tinta és pánikszerűen tudatosult bennem, hogy visszaútra újat kell majd vennem, a végállomás pedig nem kevés gyalogútnyira volt az Infernótól, márpedig a legközelebbi automatát ott találhattam meg. Egy autó siklott el, a tavaszi eső illata felkavarodott nyomában, így ellenállhatatlan késztetést éreztem, hogy teleszívjam tüdőmet a hűs oxigénnel. Néhány fiatal ücsörgött a szemközti padon, valamelyikük telefonjából ütemesen szólt a hip-hop és a sörösüvegek koccanásából sejthettem, hogy ők már megtalálták, hogy milyen tevékenységgel ütik el a néhány háznyira lévő Inferno Night Klub nyitásáig hátralévő időt. És én is tudtam. - Oké - szuszogtam magamnak egyfajta bátorításképp és végigpörgettem a fejemben az önkéntes megszégyenítés forgatókönyvét. Felidéztem magam előtt Marie képét és ökölbe szorult kézzel megindultam a neonfénnyel harsogó homlokzat felé, mely eltéveszthetetlenül és ironikus módon hitelesen jelezte elkárhozásom helyszínét. Elfogadtam magamban, hogy ha most megtorpanok akkor előbb sétálok haza Rose Harborba, mint hogy véghez vigyem a nyomozás következő lépését, ez esetben pedig saját húgomat és anyámat hagytam volna cserben. Sosem vittem volna dűlőre ezt a titkos árulást magamban. Bakancsom kissé sáros orrát bámulva még egyszer utoljára végigtekintettem magamon: édesanyám régi bőrdzsekijét öltöttem magamra, melyben a válltömés akár elmehetett volna a legújabb divatlapokban reklámozott darabokénak is, ócska trapéznadrágom viszont rontott az összhatáson - azonban elősegítette, hogy a kíváncsi szemek minden érdeklődés nélkül suhanjanak tovább rajtam. Még csak az hiányzott, hogy valaki megjegyezze az arcomat. A Klub előtti járdaszakaszt pásztázó biztonsági kamerát felfedezvén lehajtottam a fejemet és leárnyékoltam homlokomat a tenyeremmel, majd lendületből nekifeszültem az ajtónak és... halk nyögéssel kenődtem fel rá. Felszisszenve engedtem el a kilincset és ráztam meg beütött kezemet, majd a határozottan dörömbölve megkocogtattam öklömmel az üveget. - Hahó? - formáltam a szót, de nem tudhattam, hogy az elsötétített ajtó mögött meglátott-e valaki mielőtt madár módjára becsapódtam - Beszélhetnék a... - elhallgattam. Gorillának mégsem nevezhetem őket, villant át az agyamon a kései konklúzió, Ezen még egy alakváltó is megsértődne. Már pedig pontosan az ő nyomukban voltam.
Kezdőlap
