187 centiméterével tagadhatatlanul nyurga férfi. Végtagjai hosszúak, alkata szikáran izmos - ez utóbbi inkább alakváltói génjeinek mintsem a túlzott testedzésnek köszönhető. Szélfútta tincseihez ugyanolyan színű barna szemek párosulnak melyek pimasz csillogása elég lenne a harmadik világháború kirobbantásához.

Teste rapid gyógyulását meghazudtolva három ezüstgolyó nyoma csúfítja, melyek sörétként fúródtak a bőrébe: kettő a bal vállánál és egy lejjebb, a felkarján hagyott nyomot.

Öltözködésében a lezser eleganciát képviseli. Nem a praktikum híve, az évszaknak és időjárásnak teljesen ellent mondva ölti magára napi viseletét és bizony a nap végére inge kacsafarokszerűen lóg majd kitűrődve derekánál, gallérját talán megcibálja egy-egy haragosa és az eső belefolyik béleletlen bőrcipőjébe - Leo mégsem viselne mást mint amit a szíve és lázadásra való hajlama diktál.

   
   Jó tulajdonságok:
   - intelligens: Olyan gyorsan vág az agya, hogy az szinte félelmetes azok számára, kik érzékelik benne az entellektüelt. Valószínűleg Leóból válhatott volna a következő da Vinci, ha az eszének az a része is magasröptű marad, mely életvezetéséért felel. Minden megnyilvánulásából árad a zsenialitást megcélzó ész: és mindezt nem nehéz észrevenni, hiszen a fiú megállás nélkül hallatja a hangját.
   - életvidám és szószátyár: Talán döbbenetes beszélőkéje az oka annak, hogy még él. Nincs az a lány, akit ne tudna megdumálni, hogy elhívhassa randevúra és nincs az az ügyfél, akit az ujja köré csavarna akkor sem, ha az a torkát szorongatja. Bármi is a gyengéd, ő megtalálja: elemez, beszél, hódít. Mosolyát még egy jól irányzott jobb horoggal sem lehet letörölni, neki mindig süt a nap és nem létezik, hogy a bal lábát tegye le először ébredéskor.
   - fejedelmi megjelenésű: Habár valószínűleg találni nála magasabb, izmosabb, vagy akár jóképűbb férfit Delaware államban, Leo mégis megragadja mindenki tekintetét, pontosan mint a hiúz az állatvilágban. Nem lehet rátapintani, hogy pontosan mi is okozza: magabiztos léptei, szuggesztív kommunikációja, vagy csak a mosoly, mely folyton ott ül az arcán? Senki meg nem mondhatja. Mégis, ha egy szóval kellene jellemezni, az embernek rögtön a sármos ugrik be.
   - van érzéke az emberekhez (általában): Hihetetlen emberismerő és azon kevesek közé tartozik, kik nem kívánnak ezzel rosszindulatúan visszaélni. Egyetlenegy pillantásból képes jellemrajzot írni bárkiről, kivel megismerkedik, csupán egy a baj: felismeréseit képtelen magában tartania. Ő az, aki észre fogja venni, ha öt centivel rövidebb a hajad és bizony ugyanez az ember hangosan ki fogja elemezni a bőröd állapotát, kikövetkeztetve, hogy megint túl sok volt a csipsz a hétvégén. Emellett mintha láthatatlan receptorai lennének: pszichológusokat megszégyenítő tehetséggel néz az ember lelkébe és szemlélődik, mintha csak a reggeli újságot mustrálná.
   - nagystílű: Azt a maradékot, mit nem vert el szerencsejátékozás közben, biztosan szétosztogatja mindenkinek, kiről a szíve azt súgja, megérdemli. Úgy ad, hogy egyik keze nem tudja mennyit ad a másik. Sosem fukarkodik, ha baráti összejöveteleken neki kell fizetnie, tartozásait azonnal rendezi - na már a barátai felé...
   - a diplomácia nagymestere: Kell ezt még ragozni? Az, aki ennyire ismeri az embereket kétféleképp használhatja fegyverét: maga ellen fordítva, vagy mindenkit elégedetté téve. És persze itt sincsen átmenet.
   - (élet)művész: Fantasztikus művészi tehetség: fiatalkorában verseket faragott, festett, gitározott és imád táncolni. Ezekről a tevékenységekről le kellett mondania egy időre, így nem vehetett részt olyan szintű tehetségápolásban, mely hírnevet és sikert hozhatott volna neki. Ennek ellenére az ezzel járó érzékenységet mindvégig magán hordozta és hordozza.

   Rossz tulajdonságok:
   - képtelen disztingválni: Mint korábban említettem, képtelen lakatot tenni a szájára. Amit felfedez, azt rögtön el is kotyogja és rengeteg türelem kell nehéz természetéhez, hogy az ember tolerálja a folyamatos narrálást, melyet aláfestésként kap. Nem egyszer került nehéz helyzetbe kialakulatlan fékrendszere miatt: például nem kell feltétlenül lenyúlni a hierarchiában feletted állók csaját (igen, létezik hierarchia, Leo), nem kell nagyobb üzletet kötni, mint amennyit elbír az ember és ha pisztolyt szegeznek az ember fejéhez, nem kell a Jokert megszégyenítő hahotázásba kezdeni azért, mert felfedezted, hogy a fegyver tulajdonosa pösze.
   - rendetlen, szétszórt: Nemcsak otthona, de élete, kapcsolatai is ad hoc életmódot tükröznek. Ne vedd zokon, ha elfelejti, vagy akár lemondani is elfelejti a találkozót - nem személyes. Valószínűleg nem egyszer hagyta már kávézók pultján a pénztárcáját, különösen akkor, ha illegális ügyletek kifizetései, vagy megbízásai lapultak benne. A saját fejét is elhagyná, ha nem nőtt volna a nyakára.
   - nagy szerencsejátékos: Mindent eljátszik: pénzt, szerelmet. Nem retten vissza saját életével sem hazárdírozni. Nem fogja fel mi forog kockán, mindig feljebb céloz, mindig többet akar bizonyítani.
   - vakmerő és meggondolatlan: Szinte beteges módon hiányzik belőle a félelem- és szégyenérzet, éppen ezért elsőként jelentkezik a leghajmeresztőbb feladatokra. Ki kell vinni a pókot a szobából? Puszta kézzel, ne vesződj a papuccsal. Ki kell rakni a démont a nappaliból? Ne kelj fel a kanapéról, majd intézi ő.
   - neki mindent szabad: Annyira bízik morális iránytűjének csalhatatlanságában, hogy képtelenség neki tükröt tartani. Ki is merne? Olyan bámulatos lefegyverzéssel cselezné ki a jószándékú igyekvőt, hogy kétszer is megbánná, hogy egyáltalán hibát fedezett fel Leóban.

   
   Leo mindenkit kedvel, de nem mindenki kedveli Leót. Tehát van olyan, aki kedveli Leót. Ezzel bezárul a kör, mely majdnem tökéletesen leírja a férfi viszonyait. Míg ő barátságosan, fecsegve és nagyhangúan közeledik mindenkihez, kit csak meglát, addig a fogadás már a közönségen áll. Nem átall azonban kimondani azt, ha valakit "tökkel ütött, felfuvalkodott, hájas pojácának" tart, vagy épp "gusztusos, felettébb izgató genetikával rendelkező falatkának". Baráti köre széles, mindenki beletartozik, ki nem önként lépett ki, Rose Harbor apraja nagyja számon tartja. Gyakorlatilag két véglet lehetséges megosztó személyisége miatt: valaki vagy imádva rajong érte, vagy vérszemet kapva vadássza.

Az örök, ámbár mindig komolytalan és elégedetlen szerelmes. Egyszerű megjelenésével is vonzza a nőket, épp ezért a férfiak irigykednek rá, valójában sokkal több nőnemű baráttal, haverral rendelkezik. Szereti a gyönyörű nőket, ám a teljes sikerhez elengedhetetlen az intelligencia, ápoltság, jó modor és szerénység. Csuklóból ítéli el a könnyűvérű nőket, ám érzéki férfiként mégsem kell neki sok, hogy átlépje a konvenciókat és összegabalyodva találja magát eggyel, hiszen úgy véli, bármit akar, az biztosan helyes és megindokolható. Nem érdekli semmilyen társadalmi különbség, a tehetséget és zsenialitást keresi, ám jaj annak, aki hitegetni merné. Nagyon féltékeny és önérzetes, nem tűr semmiféle megjegyzést - ám szerencsére az esetek 90%-ban frappáns és mindent eldöntő visszaszólás a válasz, mellyel porig égeti a másik önbecsülését, a magáét viszont az egekbe repíti.

Ez alapján az ember azt gondolhatná, hogy Leo számos strigulát vésett már ágykeretébe. Távolabb nem is lehetnénk az igazságtól. Míg egy-egy érzéki csók ellopásában nem ismer erkölcsi akadályokat, úgy a szeretkezés valódi aktusától mindezidáig távol maradt. Ezt a titkot kizárólag ő maga őrzi, soha senkivel nem osztotta meg. Élete szerelmére várva egyedül egyetlen nőnek lesz hajlandó odaadni magát.

Családjáért képes a legnagyobb veszélyeket is vállalni. Saját jóhíréért pedig bizonyítottan akár meg is halna.

   
   Rose Harborba érkezte előtt Leo csak papíron volt alakváltó. A vasrácsokkal szegélyezett atyai házban egy szó sem eshetett a természetfeletti formáiról és annak puszta létezéséről, Leo csupán néhányszor változott át élete során - leginkább azelőtt még mielőtt édesanyja iridiummal mérgezte volna magát.
Éppen ezért Leo nem is olyan régen kezdte el felfedezni az alakváltóság és a hiúzlét mibenlétét, minden előnyt és velejáró hátrányt. Egyre ügyesebben enged teret eddig elfojtott természetfeletti képességeinek és úgy érzi magát a Perez klán teljes jogú tagjának, hogy sosem élt közösségükben.

   
    - De én festeni szeretnék! Kimenni egy tóhoz ahol vízililiomok vannak, verseket írni és meghalni, mint Wordsworth - fakadtam ki széttárt karokkal és olyan hátra dőltem az íróasztal székemben, hogy félő volt, hogy az támlástul kitörik.

- Marad a jog - dörmögte apám aki már el is sétált az íróasztalomtól, kezében a felvételi papírjaimmal, s szokásos módon mindig csak a hátát mutatta felém.

- De engem nem érdekel a jog! Tehetségtelen vagyok mindenhez, amihez egy helyben kell ülni és magolni. A memóriám és a logikám hibátlan és Isten tudja, hogy én lennék a világ legjobb védőügyvédje, de ahhoz nincs tehetségem, hogy a húszas éveim feléig a könyvtárban görnyedjek - riposztoztam teli torokból - Engem az élet érdekel. Akkor legyen a pszichológia... hadd foglalkozzak az emberekkel, értek hozzájuk, magamról is tudom, hogy...

- Nem.

Elhallgattam és az elkeseredettség elefántméretűre dagadt bennem, mintha a hiúz helyett a nagy, lomha, sima bőrű óriás lakott volna bennem.

- Olyan szeretnék lenni, mint anya.

Apám megállt az ajtóban. Szabad keze megragadta a fehérre festett ajtófélfát, tagja remegett, mint akit betegség gyötör. Megijedtem. Apám volt az egyetlen olyan dolog a világon, kitől halálra rémültem. Éreztem, ahogy a székkel együtt lesüllyedek a mosókonyhába, majd a szívem belefullad a mosószerek és vegyszerek egyvelegébe.

- Már éppen így is eléggé egyformák vagytok... Vadak! - érkezett apám torkából az először csendes, rekedtes hang, majd az utolsó szó már robajjal távozott, alakja pedig eltűnt a folyosón. Csak akkor vettem észre, hogy a torkomból megszakíthatatlan, fájdalmas gyászkiáltás ömlik, mikor már felöltöttem a hiúz alakját. A kert füve a talpam alá simult, én pedig a nyitott kertkapun át az erdőben voltam. Szerettem volna egy tavat találni. Aminek a mentén poétikus halált halhatok.

- Mondtam, hogy nem fog menni - szegtem fel az államat és a papírokat teátrális mozdulattal a magasból apám íróasztalára reptettem. Az egyik papíros repülőalakra volt hajtogatva, s a szárnyai éppen a JOGVISZONY MEGSZŰNÉSE szavakat mutatták apám felé. Anyám az ajtóban állt, pongyolában, csak én tudtam, hogy figyel, hiszen érzékeim már réges-rég megsúgták, ahogy a folyosóra osont.

- Akkor fellebbezünk.

- Nem lehet - vágtam rá és összefontam magam előtt a karomat, egy kaján vigyorral nyugtázva, hogy pontosan azt a választ kaptam amire számítottam - Az egyetem hallgatói követelményrendszerének 8. számú melléklete, a hallgatói fegyelmi és kártérítési ügyek elbírálásának rendje, valamint annak második rész, első fejezet, általános rendelkezések alrésze kimondja a második paragrafusban, hogy a szigorú megrovás után teljes eltiltásban részesülök...

- Látom mégsem ment olyan rosszul a paragrafusok megtanulása...

- Dehogynem. A követelményrendszer első hét mellékletét nem olvastam.

Csend. Így telt ez minálunk. Reggel, délben, este, étkezéskor, temetésen, keresztelőn, bizonyítvány osztáskor, húsvéti tojáskeresésen... Teljesen mindegy volt, hogy tiszteletlen voltam az egyik óraadó bíróval, vagy apám megítélése szerint miattam vesztett meccset az egész kézis csapat. Ő meg én nagyon mások voltunk. Ám egy biztos volt: ő nyert, mert jogi úton értem el, a tudásomat felhasználva, hogy kitiltsanak valamennyi jogot oktató felsőoktatási intézményből. Én nyertem a puszta tény miatt, hogy ez bekövetkezett.


- ¡Feliz cumpleaños, nene! - édesanyám meleg ölelése körbefont, mint valami nagy, puha védőháló. Csókjaival elhalmozta nálánál sokkal világosabb bőrömet és hajamat.

- De Mama, még nincs is születésnapom. Majd csak júliusban lesz - válaszoltam neki törtebb spanyolsággal, hiszen nem volt alkalmam elsajátítani egy olyan házban, hol apám úgy üldözte a spanyolt, mint más a pestist. Anyám a kezével intett, hogy ne aggódjak. Sosem nyerte vissza teljesen az erejét azóta, hogy irídiummal mérgezte magát.

- Nyisd ki! - biztatott. Apám nem volt otthon, mert a keleti partra kellett utaznia. Úgy hírlett ő lesz Maine állam legfelsőbb bíróságának feje - persze csak ha majd a kormányzó végleg úgy döntött. Édesanyámmal repestünk az örömtől, hisz' ez azt jelentette volna, hogy apa cuccol keletre, mi pedig végre bevehettünk volna a nyugati partot és eldönthettük volna, alakváltóként hogyan is szerettük volna tovább élni az életünket.

- Nyisd ki és utána elmondok neked egy történetet - mondta és kezem megállt a furcsa, lyukacsos doboz felett, mely erősen mozgolódott. Éreztem, hogy valami más. Az érzelmi távolságtartás és a búcsú szaga lengte körbe a konyhát.

- Na, gyerünk!

Nagyot nyelve, gombóccal a torkomban vettem le a doboz fedelét, melyből egyenesen egy csillogó szemű kiskutya repült a nyakamba. A nyughatatlan állat minden porcikámat beterítette nyálával és egy pillanatra elfeledtem szomorúságomat, mely feltámadt attól, hogy rájöttem: most megint megváltozik az életünk.

- Apád családjáról már eleget hallhattál... de a Perezekről nem sokat - ragadta meg a vállamat anyám és szinte fekete szemét az enyémbe mélyesztette, mint hiúz a körmét áldozatába - El kell neked mondanom, hogy apád miért gyűlölt meg mindent, mi mik vagyunk... és hogy miért kell innen elmenned.


Zuhogott az eső a repülőtéren, mikor landoltam Delaware-ben. Frank Úr hisztériásan vergődött hordozójában és csipogva adta tudtomra, hogy szívesebben maradt volna a meleg nyugaton és semmilyen érdeke nem fűződik a költözéshez.

- Na, ne mondd, hogy te is cserben hagynál, pajti - mondtam neki, ahogy tanácstalanul kutattam taxi után a kihalt állomáson - Anyám éppen azért bízott a gondjaidra, hogy ne legyek egyedül.

Villámlott és mintha még inkább megeredt volna. Sóhajtottam. Egyedül álltam a bőröndömmel és nem jött értem az a titokzatos unokatestvér, kivel anyám beszélt. Az előrehozott születésnapom óta nem tudtam másra gondolni, csak arra, hogy harminc év után megtudhattam apám végtelen undorának és gyűlöletének forrását...

Egy autó dudált és megvillogtatta fényszóróit.

- Kapaszkodás van, Frank! - ragadtam meg minden csomagomat és kiléptem a függönyszerű esőbe. Tudtam, hogy csak Marco lehetett az - bár ezt nem tudtam volna megmondani, hiszen sosem láttam egy rokonomat sem a Perez klánból.


- Nem ezt ígérted, kölyök! - mordult a hang a sötétből. Felnevettem és megtöröltem az orromat, melyből lassan, de folyamatosan szivárgott a vér, ám érzékelhetően pillanatról pillanatra apadt, mintha csak valaki előre tekerte volna az óra nagymutatóját.

- Csak azért vagy dühös, mert alkalmat látsz limitált hatalmad megvillogtatására, amúgy teljesen mindegy, hogy mikor hozom azt a pengét - vetettem vissza. Ahogy szemem pillanatok alatt hozzászokott a sötétséghez, kirajzolódott előttem a jól ismert, Rose Harbori figura. Egyedül volt, mint mindig és én nem féltem tőle.

- Azt mondtad ma este leszállítod a rendelést és megadod a tartozást is!

Kézfejemmel még egyszer megtöröltem az orromat, majd virgoncan vettem tudomásul, hogy a vérzés teljesen abbamaradt különleges génjeimnek köszönhetően, majd felvihogtam és mutatóujjammal hadonászva egy pillanatnyi lélegzetvételt kértem tőle.

- Valami közbejött. Tudod, nem te tudtad meg, hogy a megszállottan természetfeletti lény ellenes apádat nevezték ki Delaware állami bíróságának fejéül. Pedig pont előle küldtek ide! Azért ez így este éhgyomorra sok lenne még neked is. Pláne ilyen regresszív önismerettel.

- Mit szövegelsz...?!

- Hagyjuk - megtámaszkodtam a térdemen, majd a farzsebembe nyúltam és előrántottam néhány bankót, azzal megszámolás nélkül odadobtam az alak irányába, nem fáradva azzal, hogy a tenyerébe nyomjam az így ezerfelé szálló papírpénzt - Ezt a Mama adta fagyira, de kinyalhatod helyettem.

Őrületes üvöltés hangzott fel, ám hamarosan az emberi hangokat elnyomta saját hiúzom morgása. Az állat láthatatlanul kúszott elő a bőröm alól és tépte szét a ruháimat, majd meresztette tűhegyes fogait az ellenség felé.

- Három nap. A pengére - lépett egyet hátra a férfi kissé zihálva, majd lehajolt a bankjegyekért és eltűnt a sűrűben.

   
   Walter Daugherty: NJK - ember -  ÉDESAPA
   Salma Perez: NJK - alakváltó (hiúz) -  ÉDESANYA
   @Marco Domínguez: JÁTÉKOS KARAKTER (becks) - alakváltó (hiúz) -  UNOKATESTVÉR
  @Soraya B. Domínguez: JÁTÉKOS KARAKTER (niky) - alakváltó (mókus) - MARCO FELESÉGE, MAJDNEM SÓGOR
  @Rodrigo Domínguez: JÁTÉKOS KARAKTER (niky) - alakváltó (mosómedve) - TÁVOLI ROKON