179 centi magas, szálkásan vékony alkatú férfi. Testét csupán a szakmájával együtt járó fizikai munka edzette, ennek megfelelően tenyere érdes és kezét megannyi apró sebesülés nyoma tarkítja.

Haja hollófekete, kevert vérűként mindkét szülője genetikájából csupán ezt a gént örökölte. Tincsei hullámosak és kuszán keretezik arcát és mivel gyorsan nőnek - ahogy borostája is - gyakran látni félhosszú hajjal.

Szeme mélyen ülő és az olvadt csokoládéra hasonlít, forró és barátságossággal teli, egészen az ember lelkének mélyére képes látni vele.

Bőre felmenőit meghazudtolva világos, de arcberendezésének szögletessége őrzi a Navajók karakterisztikáját. Egy a napot, különböző holdfázisokat és csillagot ábrázoló tetoválás található jobb alkarján, ez kovenje - vagy ahogy ő szereti hívni, népe - szimbóluma.

Ruhatárában számos olyan darab található, melyet ő maga készített elejtett állatok bőréből és prémjéből. Csípős időben elengedhetetlen kísérője prémes irhakabátja, melegebb időben pedig inkább lenből készült könnyed és színes darabokat választ, melyek népe jellemző kézműves díszeitől egyediek.

   
   Jó tulajdonságok:
   - szentimentális álmodozó: Egy maga által alkotott "képzeletvilágban él", hol más a valóságérzékelés és a szabályok, épp ezért a lehetőségek tárháza végtelen. Sem érzések, sem döntések terén nem létezik irracionális, vagy épp lehetetlen a részéről. Hihetetlen mélységeket és magasságokat él meg.
   - értelmes és ésszerű: A mindennapi élet teendőit racionálisan nézi, nincs problémája a gyakorlatiassággal, ha a helyzet megköveteli tőle. E téren nem érdemes látszat alapján megítélni és könnyen okozhat meglepetést.
   - érzékeny, alkotó személyiség: Labilis természete ellenére bármikor képes az alkotó tevékenységre. Művészi vénájának köszönhetően nem csak munkájában, de az élet más területein is képes a semmiből valami újat teremteni.

   Rossz tulajdonságok:
   - képzeletbeli világban él: Lendar számára nem létezik lehetetlen, még akkor sem, ha a képzelőerejét kell segítségül hívnia. Sokkal többre tartja a világot, mint megfogható, fizikai valóságnál, ám ennek hátulütője is van. Míg a valóságtól és annak elvárásaitól messzire elrugaszkodottan éli életét, úgy pontosan a biztos talaj hiánya csalja morálisan megkérdőjelezhető vizekre.
   - komplikált, nehezen kiismerhető: Átvitt és konkrét értelemben véve is gyorsan szedi a sátorfáját. Lehetetlen eligazodni azon, hogy mit szeretne a következő pillanatban. Barátként és szeretőként is jobb, ha az ember egy lépéssel előtte jár.
   - a könnyű utat keresi: Hajlamos a dinamikát és a kitartást igénylő feladatok kerülésére és nem a szemtől szemben küzdő típus. Nehezen fejezi be azt, amibe belefog.

   
Nincsenek előítéletei. Vonzzák az ésszerű emberek, ám kultúrájából fakadóan a nők uralmát jobban viseli, mint a férfiakét. Ábrándos természete révén idealizálja a szeretett nőt, az udvarlásban gátlástalan, nem fogad el nemleges választ. Szerelme határtalan, ám tettei kiszámíthatatlanok, így tartós kapcsolatokra nem csak vándoréletmódjából fakadóan nem tesz szert. Nem a legjobb férjjelölt, hiszen nehezen dönti el, hogy ki tetszik neki. A megállapodásra mindeddig képtelen volt.

Barátságaiban hűséges, de ravasz, talán itt sem a legszerencsésebb választás. Jobb, ha az ember rendszeresen a háta mögé les, ha ismeretséget köt vele.

Különös atmoszféra lengi körül, ez a sötétség rejtegethet izgalmat, ám taszíthatja is a bizonytalanságot nem tűrőeket.

   
Aktív erő: a holtak látása (amennyiben érintéssel kapcsolatba tud lépni egy az elhunytat személyesen ismerő emberrel)
Specializáció: bájitalok, amulettek készítése, valamint rontások és átkok felhelyezése, levétele
Familiáris: Shalaye - tinker ló - aki a karavánját húzza.
Ereje olykor fekete füstként gomolyog alakja körül. Mágikus érzékelőit leginkább láthatatlan csápokként lehetne leírni. Egész ereje élő és valódi.

Lendar fekete boszorkány - ezt nem titkolja, nem is magyarázza bővebben. Az átkok és rontások élete mindennapját képezik. Na, persze ezt nem úgy kell elképzelni, hogy embertársain gyakorolja praktikáit, de boszorkányságának elsődleges mozgatórugója az élet és halál közti egyensúly megteremtésére és megtartására irányuló törekvés. Lendar nem siratja a halált. Médiumként tisztában van vele, hogy az elmúlás egy másik valóságba való átlépés és tudja, hogy szeretteink sosem hagynak itt bennünket. Tudja, hogy a nyúl élete melyet egy gyenge átokkal szerzett meg, majd messze többel járul hozzá a világ működéséhez mint azt mások gondolnák.

E tekintetben nagyon is szem előtt tartja, hogy a mágiának bizony ára van.
Ám nem mindenben gondolkodik így...

Míg aktív ereje különleges és kissé kiközösített tagjává teszi a varázsvilágnak, úgy ő maga sosincs megelégedve hatalmának kiterjedésével. Rose Harbor eredetileg csupán állomásként szerepelt vándorlása útján, ám megérkezésekor a Ley óriási hatást gyakorolt rá, ez pedig minden korábbi tervét felforgatta. Egyre többször mereng el azon, hogy milyen is lenne kötöttség nélkül megidézni a halottakat... vagy épp átlépni az ezüstfüggönyön és megnézni, hogy milyen is azok világában járni.

   
    Kavargás, keveredés. A fekete és fehér, a jó és a rossz határvonalának összeolvadása. Kontinensek, törzsek, kultúrák és emberi rasszok olvadnak üstömben eggyé, mely magam vagyok. testem alatt soha ki nem hunyó láng ég. Egyszer magam is füstté válok, ha már minden, mi bennem volt elpárolgott, hamuvá lett.

Dukkerin. A cigányok szava a jövendölésre. A dukkerin volt az, mely boszorkány anyámat, a gorját (nem vándor ember) végül megbabonázta és vándorrá tette. Apám szerelmet jósolt neki, s a vagyona elvesztését. Óva intette attól, hogy megfutamodjon sorsa elől, nehogy kárhozatra jusson amiért csalfa volt az Ördöggel szemben. "Add meg neki azt, amit már megjósolt neked", tanácsolta apám, ki karavánjával csupán néhány éjszakát töltött Arizonában. Még aznap este egybekeltek, apám pedig a vardora (cigány lovasvagon) ültette anyámat és sajátjává tette minden vagyonát, ahogy a házasság szerint megítéltetett neki. Hogy a jóslat valódi volt, vagy csupán átverés, sosem tudhattam meg. Ám apám beteljesítette.

Chauv. Azaz gyermek. Ezt a szót mondta nagyanyám, mikor néhány hónappal később anyám hasára tette kezét. "Egy időre letelepszünk", adta az utasítást, mire felállították táborukat a Navajo rezervátum sarkában és néhány holdtöltével később megérkeztem én is a vagon lucskos, színes pokrócaira.

A karavánban minden egyes tárgy történettel, sőt, történelemmel rendelkezett. Elmúlt korok felmenői hagyták maguk után nem csak a vagont, melyen éltünk, de minden kézzel szőtt és megmunkált használati eszközt, melyet naponta forgattunk. Nem csak a kézzel fogható örökséggel tanultam meg bánni, de hamar okítani kezdtek a körülöttünk lévő anyagok megmunkálására, melyek segítettek mindennapi betevőink beszerzésében.

- Nagyapa miért nem beszélget velem soha? - tettem fel a kérdést egyik délután, mikor tüzet csiholtunk a vacsora megfőzéséhez. Kezem már akkor ügyesen bánt a különféle anyagok megmunkálására használt szerszámokkal.

- Mert nagyapa meghalt - válaszolta nagyanyám és ráhelyezte a lábast a felszökő lángokra.

- Hazugság - ráztam meg a fejemet, mire nagyanyám szeme is tűzbe borult, s a kezében tartott kés nyelével erőteljeset koppintott a homlokomra.

- Vigyázz a szádra!

- De akkor is! - kiáltottam vissza és a tűz mellett némán ülő nagyapa felé nyúltam... ám ujjaim csak a levegőt markolták.

- Oh dordi - vált halálra nagyanyám ábrázata és ujjait összekulcsolta maga előtt, mintha csak fohászkodna. Nem maradt titok többé, hogy valójában én egy sokkal nagyobb családban nevelkedtem, mint amit mások szemükkel láthattak volna. Minden egyes tárgy megérintésével megelevenedett egy rég eltávozott, sejtelmes alak, ki szemével csak némán nézett, s nézett, míg el nem engedtem azt, ami elém hívta. A halál baráttá vált, a sötétség pedig otthonná. A fekete mágia iránt érzett vonzalmamat anyám vére pezsgette bennem. Azokon az estéken, mikor az eget tömött, seszínű felhők lepték suttogott nekem állattá változó őslakosokról, kik a Navajo földet járva uralmuk alá hajtottak minden ott élő állatot, majd épp olyan egyszerűen változtak vissza egyszerű emberré, ahogy magukra öltötték az állatok bundáját. Azt a prémet, melyet anyám féltve őrzött, magammal hoztam, mikor megindultam a magam vardoján. A legenda nem vált valósággá, mikor fázós estéken a vállamra terítettem a puma prémjét, de lelkemben nem csak reméltem, egyenesen tudtam, hogy másik népem állatok alakját kölcsönözve tartja biztonságban a rezervátum területeit. Két nemes örökségbe kapaszkodva magamévá tettem minden legendát és tudást, melyhez csak hozzáfértem, végül pedig megalkottam a magam birodalmát, melyben csak általam ismert figurák mozogtak, s esténként a szájharmonikám hangjára csak általam ismert praktikára festette a ponyva szélére a lángok fénye különös, titokzatos lények vibráló árnyékát.

Chi shugra. Szép cigány nő. Ez volt az első gondolatom, mikor a nyugati partra érve először pillantottam meg Shimzát. Tarotkártyákat festett kézzel, majd árulta őket. Tenyérből is jósolt, ám egyből láttam apámra gondolva, hogy csupán olcsó szemfényvesztés. Beletelt néhány hétbe, míg megfestette az általam kért kártyákat a választott figurákkal, ez idő alatt pedig megosztottuk egymással vagonjainkat, ágyunkat és minden tudásunkat. Shimza fehér boszorkány volt, s míg én otthonosabban mozogtam a sötétséget használva, úgy számára hirtelen kísértést jelentett minden rontás és ármány, melyről beszámoltam neki. Nem haboztam sokat mikor egyik reggel a vagon elé fogtam Shalaye-t, és a kártyákat magamhoz véve hátrahagytam a bájitallal elbódított nőt. A sötétség az én otthonom volt, magánya berendezett biztonságot nyújtott, Shimza pedig sátrat vert ennek a sötétségnek szebbik sarkában. Nyomot sem hagyva magam után keletnek fordítottam Shalaye-t és Rose Harborig nem álltam meg huzamosabb ideig. Eliza. Nem volt más kapaszkodóm, mint a név, mely különös ómenként lógott az Államok boszorkánytársadalma felett, s melyre a tarot kártyákból a végzet lapját húztam a megérkezésemet megelőző este. Shimza egy hosszú, barna hajú nőt festette a lapra - ám az alak arca nem adta vissza a cigány nő vonásait.  A lapon valaki más szerepelt, s lángokkal körülölelt teste félre nem érthető sugalmazás volt. Őt kellett meglelnem.

Frissítés a játék kezdete óta:

Aria Lackwood megadta Lendarnak azt amire ő mindennél jobban vágyott: megszabadította őt az aktív erejét gúzsba kötő varázslattól és a tél múltával Lendar végre újra szellemei között élhet és mozoghat. Rose Harborból mégsem vezette el az útja...

A sors egy másik Lackwooddal is összesodorta, Norában pedig olyan szövetségesi potenciált lát amiből akár még hasznot is húzhatna, ha a Ley segítségével fel akarja fedezni önnön boszorkányságának határait.

Aria és Lendar mágikus esküvel pecsételték meg, hogy Lendar soha nem mondja el senkinek a boszorkány titkát.

   
   Casamir Swan: NJK - született boszorkány -  ÉDESAPA
   Yazhi Black: NJK - született boszorkány-  ÉDESANYA
   Számos testvér, unokatestvér, más rokonok mindkét ágról.