Régen megszoktam, hogy nem vagyok az a közkedvelt főnök típus, akivel mindent megosztanak és azok a tekintetek, amiket néha kapok sok mindent elárulnak. Nem barátokat keresek, hanem olyan embereket, akik a legjobb oldalukat hozzák ki, és a legelőnyösebb üzletben vannak mellettem. Megtaláltam, és talán ez is az oka annak, hogy a hivatalos énem hirtelen veszik el, amikor megkérem, hogy maradjon velem Miss Rhodes, ha már szépen beleköpött a levesembe, ami vélhetőleg jó, de nem tudtam róla. Olyan téren megbízok benne, amit a munkával kapcsolatban csinál, ért hozzá, nagyon jó benne, ezt tudom, látom, de nem szeretem ha elhallgat előlem dolgokat. Amikor odasétál szinte látom, hogy mindenki aggódva figyeli, már kezdek kicsit mérges lenni, hogy azt hiszi majd korbáccsal verem el a tette miatt, amiről fogalmuk sincs a többieknek. Az arcuk nem jót sejtet, de én csak egyeztetni akarok ennyi, többet nem fogok kérni tőle, főleg nem itt, főleg nem az utóbbi után. - Csak aztán a kellemes vacsora jól érjen véget számunkra. - felelem neki nem gúnyosan, de nem olyan hangosan, hogy a többiek is hallják, látom, hogy a fülüket hegyezik, hogy mit mondok. Ha aggódnak Elodie-ért akkor feleslegesen teszik. - A találkozóról tudok, itt az a lényeg, hogy apám előbb tudott róla mint én. - nem tudom mennyire érti ennek a súlyát, okos lány érteni fogja, még ha kicsit talán megalázó is, hogy számomra ennyire fontos, amit apám gondol. Ahogy a naptárra mutat élesen csak azt nézem, elengedem a levegőt a tüdőmből de azonnal visszaszorul oda a szavai hallatán. Elmosolyodok, amire érzem, hogy sok szempár elkerül rólunk, mintha megkönnyebbültek volna, pedig nem is tudják mi az ami mosolyt csal az arcomra. a Játék, amit űz velem, mert azt hiszi én vevő vagyok arra, amit csinál. Azt hiszi, hogy olyan könnyen le tud dominálni, mint a városlakókat, mert ezt szereti már látom rajta. Látszik a szemében, amikor fölényben van mennyire izzanak, és ez bejön, a legnagyobb gondom, hogy túlságosan bejön. Még nem fejezem be a mondandóm, de elindul kifelé, amire nem szólok utána, mert máris más udvarlója akad, amire ökölbe szorul a kezem, de nem teszek semmit. Lecsapom a laptopomat fedelét és hagyom, hogy kisétáljon tudva, hogy milyen könnyű préda lesz estére a csávónak. Elindulok vissza az iroda felé, és meglátom Elodiet, utána mennék, de nincs egyedül, az iroda tele van emberekkel, a megbeszélés miatt senki nem dolgozott otthonról és hála a heti bejelentkezésnek, most már nem sok nyugodt napunk lesz idebenn, de legalább kisebb az esélye, hogy beszorulunk a liftbe. Kikerülöm a következő találkozót, nem megyek azonnal az irodámba a konyhába veszem az irányt, hogy igyak egy pohár vizet, de amint belépek síri csend lesz. Megrázom a fejem nevetve, kitöltöm a vizet és inkább elindulok az irodában felé bízva abban, hogy már végzett ott. Az ajtó résnyire nyitva van, ami rosszat sejtet, mint egy kisfiú fordulnék vissza, amikor jön utánam az asszisztens srác, a minden lében kanál és már megy is be előttem az irodába. Szóval nem menekülhetek. - Mr. Hyland hoztam egy két aláíradnó papírt. - teszi az asztalra és széles vigyorral, amolyen kíváncsi fejjel méregeti Elodiet, aki ott van még az irodában. - Elodie, drágám, azt láttam nagyon bejöttél Mr. Hylandnak. - megcsúszik a kezem a papíron, és össze kell szednem magam, hogy ne zavarjon ki azonnal. Elodie-ra nézek és közben odaadom a papírokat Briannak. - Apám azokat kedvelkik, akik tudják mit akarnak, ez ennyi volt, köszönöm, elmehetsz. - csak Brian felé szólnak a szavaim, mert esküszöm kezd feltüzelni az egész napos játék vagy csak a jelenléte.
Bevallom kicsit hosszabb megbeszélésre számítottam és az idősebbik Hyland nem is olyan vészes. Viszont hamar lekerül rólam mindenki szeme, így csak megkönnyebbülve szusszanok párat a székben, míg a többiek beszélgetnek. Ahogy lassan elköszönnek elkezdek végül én is szedelőzködni. De megállít a nevem. A keresztnevem. Amire persze mindenki felkapja a fejét. Megszokták, hogy hivatalosan beszélünk egymással. Másokat simán csak közvetlenebbül nevezünk. - Bajban vagy? - ráncolja a mellettem lévő a homlokát, mire megvonom a vállam egy apró mosollyal. Még ő is érezte, hogy ez nem egy szokványos beszélgetés lesz. Így csak felveszem a mappámat és közelebb sétálok hozzá, ha már ilyen szépen kérte és mindenkiben kitört a frász miatta. - Nem tudtam úgy csavarni a dolgokat, hogy jó legyen. Tehát egy kellemes vacsora közben a megfelelő emberekkel, már is vannak jobb ajánlatok. Viszont míg nem biztos, nem akartam szólni. Helybeli vagyok, ne feledd tudom, hogy merre vannak azok a helyek, ahol tökéletesen mutatna. Mielőtt pedig elő tör belőled ismételten az építész, szólok, hogy holnapra be van írva egy találkozó velem – bökök a naptárra, ami előtte van és ott van a nevem, hogy lássa nem kamuzok. Igazából teljesen jól működik kettőnk kapcsolata, főleg ha van pár személy, aki hozzá és hozzám is közel áll, így simán tudok úgy egyeztetni időpontokat, hogy neki csak meg kell jelennie. Érzem a figyelő tekinteteket és oldalra döntve a fejem forgatom meg a szemeimet. - Mindennek meg van az ideje. De úgy tűnik nehezebb kielégíteni, mint gondoltam – vigyorgok rá, ahogy halkabba súgom a gondolataimat. Direkt nem hajolok hozzá. Egyszerűen csak a hangerővel játszadozom. - Most pedig ha nem gond mennem kell – fordítok hátat, hogy jelezzem nem szándékozom tovább beszélgetni vele. Még mindig bennem van, hogy lehülyézett, akkor most egye a kefét. - Hé Lodie, gondoltam bekapok valamit, jössz? - vigyorog rám Mike aki az új biztonsági főnök és nem rejti véka alá, hogy mi tetszik neki és mi nem. Én pedig nem fogok egy sötét szobába ücsörögni malmozva, hogy meggondolja magát. - Aha, mehetünk, csak ezt még bedobom a főnök irodájába – lengetem meg a papírt, amin rajta vannak a pontos adatok, na meg az, hogy holnap milyen terveket kell megnéznie, és bejárni a terepet, hogy építési szemszögből is megfelelő a hely. Mindenképp úgy akartam, hogy egy hasznos árat húzzunk ki, aztán ha a nagyságos úrnak is megfelel, akkor könnyebben fogunk haladni. Szeretek az emberek orra alá borsot törni, de van ami nem megy és nem gyengeség belátni. Főleg ha van még pár partner aki örömmel flörtöl és enged az árból a megfelelő szoknyahosszúságnak köszönhetően. Így az utam először Chris irodája felé vetül, ahol újra megakasztanak, hogy még pár részletet egyeztessünk, mintha ma nem akarnának ebből az átkozott irodából kiengedni és rá jönnének, hogy én is itt dolgozom. Ami nem rossz, egyáltalán. Csak dolgom van és nincs kedvem továbbra is Chris fejét nézegetni. Volt rá alkalmam és semmi jó nem sült ki belőle. Meghagyom azokak a lányoknak, akik még hisznek a mesékben és abban, hogy a hercegük egy lovon érkezik. Ferrari is azt szimbolizálja. Mondjuk nem fogok hanyatt vágódni miatta. Vagy a szemekért, amik izzottak a lámpafénynél. Vagy a csókjától, amitől megremegett a lábam. Mennem kéne, Mike most pont kapóra jön. Hogy ne gondoljak ilyenekre. Újra.
With a senseless smile.. And when you come, my porcelain heart trembles.
Play by :
bridgett satterlee.
༄ ༄ ༄ :
User :
Nette
Pént. 10 Jan. 2025 - 17:00
Elodie & Christopher
Nem tudom, hogy tetszik e, hogy rá terelődik a szó és apám őt kéri számon. Bár nem úgy teszi, hogy egy percig is görcsbe legyen bárki gyomra, de még én is érzem, hogy mennyire felém tud kerekedni a hangsúllyal, amit használ. Ahogy Elodie feláll, igyekszem kerülni a tekintetemmel az övét. Apám ki fogja szúrni, az lenne a nehezebb ha még anyám is látná, ő már mosolyogna azon, ami nincs. A női megérzés, amikor valaki nem tudja hogy érzi magát és ők kellemetlenebbé tudják tenni olykor a kérdéseikkel. Nem akarom elnevetni magam, de egy mosolyt eleresztek, amikor közli apámmal, hogy hívja Lodienak, nekem Miss Rhodes, neki Lodie, milyen ironikus is ez. De nem tehetem szóvá, túl sokan vagyunk, és ha kettesben lennénk sem lehetne, bár lenne mit megbeszélnünk. Kezdeni kell valamit a helyzettel, mert már most érzem, hogy ez nem lesz így jó. Ott lebeg az arcán az a mosoly, ami olyan elégedett, és még arra sem figyelek, hogy mit mond, amikor végre sikerül ránéznem. - Christopher nem is mondtad, hogy más hely is szóba jöhet. - reagál apám Elodie szavaira, és igyekszem nem úgy tenni, mintha nekem is újdonság lenne. - Amíg nem biztos nem akartam elmondani. - hazudok neki, de ez apró hazugság, amiért tuti kitekerem Elodie nyakát, még ha nem is szó szerint. Kellemetlen helyzetbe is hozhatott volna, ha nem éppen az illatán gondolkodnék, ami a lift óta az orromban van, vagy csak beképzelem, mert érezni akarom. Hogy ez mennyire bosszúságos, ami nem lehet a tied, azt akarod a legjobban. - Tudom, hogy az egész projekt a tied, nem akarok beleszólni, nem is halad rosszul, mindenkinek nagyon köszönöm a munkáját, egy hét múlva találkozunk újra. - köszön el apám, még jelzi, hogy majd hív telefonon, de ez nem ma lesz, mivel már látom, hogy rohan is tovább egy másik megbeszélésre. Tudom, hogy Elodie rohan, de nem fogom elengedni, ameddig nem magyarázza meg mégis milyen tervvel állt elő az én pojektemben, amiről elfelejtett beszámolni. - Elodie, maradnál kérlek egy kicsit? - most csak az izgat, hogy mit csinált a munkával kapcsolatban, minden mástól könnyedén el tudok vonatkoztatni, tudom, hogy menni fog. Felnőttek vagyunk, nem azok a gyerekek, akik a liftben, ahogy ő is utalt rá, a viselkedésünk az egészen biztosan olyan volt. - Mi mehetünk? - kérdezte az egyik lány, akinek nem tudom a nevét, de csak bólintottam és felnyitottam a gépem, hogy vajon én siklottam e el afelett, hogy mit tervez, vagy neki volt egy rejtett piszkálódása ez felém. - Mesélnél nekem erről az új tervről? - nem ment még ki mindenki, nem akarok olyannak tűnni, mint akinek vérben forognak a szemei. Nem vagyok mindenkivel barátságos, nem tudok olyan lenni mint az apám, akinek ez könnyedén megy, de azt sem akarom, hogy azt higgyék, hogy bárkivel kivételezek. - Ezért szeretnék többet találkozni veled, mert ez egy elég fontos információ nem gondolod? - nézek rá, és észreveszem, hogy minden szempár ránk szegeződik. Visszaveszek a hangomból, ami eddig sem volt dühös, de valamiért mégis mindenki rám figyel, amikor mindenkinek a dolgára kellene mennie. Bár ki tudja, hogy nyerő ötlet e együtt lenni Elodie-val, vagy hívjam én is Lodienak?
Csak egy dolog járt a fejembe, hogy legyen vége a megbeszélésnek és mehessek a következőre, amivel sok mindent megváltoztathatok. Ezt viszont senkinek nem mondtam. Így mikor beérek az asztalfőre nem pillantva csak pakolok és a lány csacsogását hallgatva bólogatok. Észre veszem, hogy az idősebbik szólítgatja a fiát, így akarva felé pillantok, hogy mi ez a nagy késedelem. Tekintetünk még az utolsó pillanatban találkozik és csak megforgatom a szemeimet, ahogy kimenti magát az apja követelőző hangjától. Csak egy gonosz mosoly jelenik meg az arcomon. Mert hát akkor még sem csak egy kis hülye vagyok. Végül megkapom a szót, amire nem vágyakoztam, csak elővettem a negédes formámat és közelebb hajolva játszadozom a tollal a kezembe. - Üdvözlöm Mr. Hyland, örülök, hogy végre megismerhetem. Kérem hívjon Lodienak. A tárgyalások nem hoznak akkora profitot, amire elégedetten hajtanám álomra a fejem. Így még nem publikus, de találtam egy olyan helyet, ami sokkalta jobb befektetésnek tűnik. Ahhoz, hogy amik az ifjabbik Mr. Hyland fejében vannak tökéletesen tükrözze. Ma lesz egy találkozóm, amit úgy érzem, hogy elégedetten fogok zárni. Mindenki megkapja azt, amire vágyakozik – különleges szó váltás? Nem. Egy kis érzelem kicsikarás? Talán. De nincs bennem semmi hátsó szándék, ami az üzlet az üzlet. - Elnézést a késlekedésért, én csak a legjobbat szeretném nyújtani. Nem lenne jobb érzés, ha mindenki kielégülten feküdne le? - olyan ártatlan arcot vágok, ahogy a férfival beszélek, mint a ma született bárány és a hangomban csak épp annyi flört lakozik, amit még ellehet viselni. Főleg, ahogy a fia szemébe pillantok, egy mosolyt elrejtve harapom be az ajkaimat, hogy elrejtsem mennyire kiszáradt a szám. - Amint minden meglesz ígérem én fogom személyesen megkeresni – bólintok elnézéseket kérve, hogy miattam áll még minden projekt, ami nem kifizetődő, de cserébe a haszon iszonyatosan magas lesz. De ahhoz az kell, hogy neki tudjak állni a papíroknak és összeállítani. Mikor kikerülök a képről a lány ijedten néz rám. - Akkor nem jössz? - esküszöm, hogy ilyen szemeket csak photoshoppal lehet készíteni. Ahogy rám néz még meg is sajnálom. - De megyek, csak utána lesz. Azért mondtam, hogy benézek, de nem maradok sokáig. Nyugi – veregetem meg a vállát, mintha szívrohamot akarna kapni mellettem. - Ezt hogy csinálod? - suttog tovább a fülembe, mire csak kérdőn pillantok rá. - Hogy ilyen lazán és szóval, úgy beszélsz – széles mosollyal nézek rá és megfogom a kezét. - Ne akard a titkot, de próbálkozz, elég a kiállásod – ez egy kedves tanács. Nem szeretném ha azt hinné, hogy csak a térdelésből fog feljebb jutni a ranglétrán. Így elengedem a lány tekintetét és a főnökömre vetítem. Csak egy kérdő homlok ránccal nézek rá.
With a senseless smile.. And when you come, my porcelain heart trembles.
Play by :
bridgett satterlee.
༄ ༄ ༄ :
User :
Nette
Csüt. 9 Jan. 2025 - 19:03
Elodie & Christopher
Az apámmal valü megbeszélés nem frusztrál, vártam még anno, amikor nem tudtam, hogy milyen hatással van rám az a Nő, aki nekem dolgozik és meg kell jelennie. Tudom, hogy apám ki fogja faggatni, és muszáj keménynek és határozottnak lennem előtte. Még ha nem is várja el. Ez egy ilyen szakma az én világom nem olyan, mint a kisvárosi életbelieké, nem nézem le őket, de a nagyváros sokkal keményebb, ott vagy megszokod és uralkodsz, vagy leuralnak. Apám tökéletesen tudja, hogyan kell maga mellé állítania az embereket, legyen az munkás vagy leendő szponzor vagy befektető. Az előbbiektől irtózik, de tudja hogy kell és mindent amit gondol le tudja törölni az arcáról. Most nekem is azt kell tennem. Elküldöm az üzenetet, minden hátsó szándék nélkül, hiszen csak ő hiányzik, de a válaszra felkacagok. - Mi az? - kérdezi az egyetlen ember, aki azt hiszi, hogy majd kibeszélem neki a magánéletem, és rögtön a telefonomba néz. Brian kedves, asszisztens, mert úgy hozta az élet, hogy éppen ennél a cégnél akar gyakorlatozni, de a kotnyelessége akkor jött volna jól, amikor bent maradtunk a liftben. Amikor megjelenik megköszörülöm a torkom, de nem köszönök neki, nem azért mert nem akarok, hanem mer apám öblös hangja zavarja meg a figyelmem. Nem apámra nézek mégsem, hanem őt bámulom, csupán egy fél pillanatig, mert megtöri a csendet a megbeszélés kezdete. Azon kattog az agyam, hogy rám sem néz, én hagytam ott, úgy ahogy tudom, hogy nem kellene ezen fennakadni. Látom, hogy másokkal beszélget és mosolyog, és valahogy kimegy a fejemből, hogy hol is vagyok. - Christopher velünk vagy? - kérdezi az apám kedvesen, mintha nem tudná, hogy egyáltalán nem figyeltem rá. - Itt elnézést, csak fáradt vagyok. - vallom be neki, bár hazudok, mert aludtam, nagyon sokat, nem vagyok fáradt, fel vagyok töltve, de egy valakin jár az agyam már napok óta és nem tudom kiverni a fejemből, hogy miért nem mentünk tovább a liftben nem lett volna nagy baj, hiszen nem tudja meg senki. Aztán most még kínosabb lenne. - Elmondanád, hogyan áll a telek megszerzése. Lemondott már róla a tulaj? - apám extra kíváncsi és erre tudom, hogy nem én leszek a legjobb ember, aki válaszol, de mégis elkezdem. - Még nem, de Miss. Rhodes dolgozik rajta, hogy meglegyen. A tervek elkészültek, a gépek útra készen, ha alá tudom írni a szerződést, akkor hamar el tudjuk kezdeni az építkezést. - dőlök előre az asztalra, amiben nézem, hogy is állunk, bár ezeket tudtam, hiszen én intézem, mégis biztonságot ad ha valami igazolást ad rá, még ha csak egy fránya lista is. - Elodie, ugye? Sokat hallottam magáról, a fiam azt mondta érti a dolgát. Ki tudná fejteni, hogy mikor kerül sor az adásvételre, vagy mi az akadálya, hogy még nem került? - apám mindenkit bedob a mélyvízbe, de kedvesen teszi, őt mindenki kedveli, és nem tudom hogy csinálja. Én közben rá sem nézek a lányra, csak a monitort bámulom.
Sebek mélyek voltak, ahhoz hogy ne akarjam az orra alá dörgölni, hogy mit is hagyott ki. Sok mindent kaptam. Talán jobb lenne ezt elengedni. Viszont ha valakinek az egója sérül akkor azt hamar javítani kell. Megígértem magamnak, hogy megváltozom és nem fogom a rossz szokásaimat előtérbe hozni. Elnyomni. Ez volt az fő feladatom. Ennek örömére kevés alvás és sok munka lett az eredménye. Amiért csak megfizetődő lett az életem. Még a telefonnal a fülembe lépek be az irodába és bólintok a portásnak amolyan köszönés gyanánt és a lifthez érve megnyomom a hívó gombot., ezzel egyidejűleg megszakítom a hívást és széles mosollyal szállok be. Majd az irodám felé veszem az irányt, hogy még pár papírt összeszedjek. Mindenhol el volt küldve, kiplakátolva, hogy ma nagy meeting lesz és kötelező mindenkinek ott lenni. Ha van más dolgod, ha nincs. Ez egy ilyen nap lesz. Még pár papírt kerestem mikor a telefonom unottan pittyeg. Felé fordítom a tekintetem, miközben rendezem a dossziét és felkapva megtorpanok. Valahogy nem vártam üzenetet miatta. Viszont az órára nézve rá jövök, hogy van oka a siettetésnek. Épp csak elszaladnék a pult előtt, mikor a női hang kicsit kétségbe esve utánam szól, hogy a főnök keresett. Milyen meglepő, nem? Azt hiszi, hogy nem fogok megjelenni. Egy gyors köszönömöt mondok, ahogy az üzenetre válaszolok. „ne aggódj, itt vagyok. Mr. Hayland” Tömör és egyszerű, pont mint az életünk lenne, ha nem lógna a levegőben a tettünk. Próbálok nem rá gondolni, de annyira belemászott a fejembe, hogy amint belépek az ajtón csak széles mosollyal köszönök mindenkinek és helyet foglalok a legtávolabbi széken és magam elé rendezem azokat, amikre szükségem lesz. Végezetül pedig hátra dőlve keresztezem a lábaimat. Direkt nem pillantva fel rá. - Este lesz egy buli, csak pár dolgozó, arra gondoltunk ha van kedved eljöhetnél, csapat építő szerűség – szól mellőlem Kathy. Kedves lány és azt hiszem a marketing részen dolgozik. Olyan lelkesen mondja, ahogy látom, hogy még van pár perc, míg az idősebbik Hyland is megtisztel a jelenlétével minket. Látszik kitől örökölte ezt a felsőbb rendűségét. - Beugorhatok pár percre – válaszolok halkan. Hiszen nem akarom már most elmarni az esetleges kollégákat, akik még hajlandóak is nyitni felém. Látszik az arcán a megkönnyebbülés és egy csöpp boldogság attól, hogy nem passzoltam az egész felhajtást. Telefonomban van még pár üzenet, ami megválaszolásra vár, így azzal foglalkozom leginkább ügyet sem véve arra, hogy mi van körülöttem és főleg nem az asztalfőn helyet foglalóra. Végül a monitorra pillantva elismerően mérem végig a személyt, aki kemény, szinte sziklaszilárdan állja a helyét. Látszik kitől örökölt, szinte mindent a vezetőnk. Mint egy jó bor, az évek csak dobtak rajta és előre dőlve mélyedek el jobban abban, amit látok.
With a senseless smile.. And when you come, my porcelain heart trembles.
Play by :
bridgett satterlee.
༄ ༄ ༄ :
User :
Nette
Hétf. 6 Jan. 2025 - 19:52
Elodie & Christopher
Szar napokon vagyok túl, nem jutottam ki egyszer sem a terepre, pedig mennem kellett volna, az ügyvédemmel karöltve, de nem mentem, hanem kiküldtem őt. Nem akartam találkozni vele, vagyis kellett volna, de nem ment. Ott volt bennem a liftben történt eset, amit nem tudtam kiverni a fejemből. Senki nem marad benne addig, mint most ő, el kellene engednem, nem lesz belőle semmi, és már levezettem, amit le kellett duplán. Nem szégyellem, de mindig találok olyat, aki ezt kihasználja és én is őt, tiszta haszon oda vissza. A mai nap azonban egész nap az irodába szólt, oda lettem száműzve tudva, hogy ott lesz Elodie is, és be kell ülni egy meetingre, amin végig kell hallgatni apám nagy szavait, hogy miért kell nekünk ez az egész a Hyland család feje, nem kellene, hogy beleszólása legyen, mert rám van bízva, de van, mindig van. Nem kellemetlen lesz, már megszoktam, hanem érdekes, hogy mellettem fog ülni. És mindeközben nekem olyannak kell lenni, aki tudja, hogy mit akar az egész projekttől és mik a terveim. Még kint sem jártam a terepen, ez katasztrófa lesz. - Jó reggelt. Elodie? - kérdezem a recepción, mire csak bólintanak, hogy fent van, és csak a fejemmel jelzem a köszönömöt, és beszállok a liftbe. Nem vagyok túl érzelmes ember, nem rohamoznak le az emlékek, a pár napja történt dologgal kapcsolatban, mert túl vagyunk rajta, több ilyen nem lesz. Ahogy belépek az ajtón, ahol már több ember is a helyén van, körbenézek, de nem látom. Talán megkönnyebbülök egy kicsit, de a vezetői énem nem. Nem esek pánikban, minden nálam van, ami kelleni fog az ő szájából, de ha most kimarad erről, akkor apám maga fogja kirúgni és azt nem szeretném. Pontosan tudja kikkel dolgozok, kinek mi a feladata, mert akármennyire is hisz bennem, támogatni szeretne, mert jó apa, jó vezető, de néha sok, de ezt nem fogom a fejére olvasni soha. Mindenki köszön és beülök az asztalfőre, a telefonomat elővéve, írok neki egy üzenetet. Nagyon felnőttesen, nagyon diplomatikusan, vagyis igyekszem, de amint megnyitom a telefonomban azonnal elfog egy érzés, amire zavartan nézek körbe. Mintha mindenki engem figyelne, miközben elkezdek írni neki.
“5 perc múlva meeting, a megjelenés kötelező, még neked is. Ne hagyj most cserbe Elodie!” - egész kedves hangvételű lett, és nem hivatalos, már vonnám is vissza megnevezés miatt, de nem teszem, mert már nem tudom. Fejjel lefelé teszem a telefont, mire megjelenik apám feje a monitoron és a többi asztaltársasága, akik mind a céghez köthetőek. - Még kérnénk egy 10 percet Chris. - szól bele apám a köszönés után, amire csak bólintok. Kapóra jön, ha Miss Rhodes nem ér ide, a nevét muszáj a fejemben is így csengetni vagy apám éles gyanút fog. Sosem hibáztam, de ez az lenne a szemében és nem akarok csalódást okozni neki.
Kezdőlap
Porcelaindoll
