When you cease to dream

Amikor a farkas ösztöneiről és az együtt töltött teliholdakról beszél, elmosolyodom. Szavai reményt adnak, és érzem, hogy komolyan gondolja: itt lesz nekem, hogy támogasson. Egy rövid pillanatra azonban elkapja a tekintetét, mintha valami gondolatot elnyomna magában, amit nem akar kimondani. Nem faggatom, nem most van itt az ideje.
- Tudom. - mondom végül halkan. -Noha még csak egyszer volt alkalmam hozzá, hogy megtapaszljam... - Egy kis szünetet tartok, mielőtt folytatnám, hangom halkabb, de határozott. - De azt hiszem értem mire gondolsz, amikor azt mondod, hogy szabadon kiteljesednek. Mintha nyugodtabbnak érezném a jelenlétét. Csak a megszokás, hogy bármikor kironthat...
Ahogy hallgatom, szinte látom, ahogy a gondolatok és érzelmek át- meg átszövik Mara elméjét, ahogyan próbálja értelmezni mindazt, amit mondtam. Az a finom mosoly, ami az arcán átsuhan, megerősít abban, hogy talán sikerült valamennyit oldani benne a feszültséget, még ha a fájdalmat nem is tudom teljesen eltüntetni. Amikor megköszöni a szavaimat, egy pillanatra csak figyelem, ahogy rám néz, és abban a tekintetben ott van minden: az őszinte hála, a törékeny bizalom, és az a mély kötelék, ami köztünk kialakult.
– Tudod, Mara – válaszolok neki csendesen, miközben ujjaim még mindig az övéibe fonódnak –, szerintem az erősségeink és gyengeségeink gyakran ugyanannak az érme két oldala. A szeretteink iránti kötődés lehet egy fegyver a kezünkben, de ugyanúgy támadhatóvá is tesz minket. Talán ez a valódi bátorság: nem elrejteni ezeket a sebezhető pontokat, hanem elfogadni őket, és megvédeni mindazt, ami igazán számít.
A rövid nevetése – még ha keserédes is – jóleső érzést kelt bennem. A hangjában lévő fájdalom azonban ott lebeg közöttünk, emlékeztetve arra, hogy ez a beszélgetés nemcsak szavakról, hanem mély érzelmekről és emlékekről szól.
– Tizennyolc évesen is kislány voltál, legalábbis apád szemében biztosan. – próbálok visszavágni egy kis játékossággal, hogy oldjam a pillanatot. De közben nem hagyom, hogy a figyelmem elkalandozzon, mert tudom, hogy minden egyes szavamnak súlya van most.
Mikor arról beszél, hogy milyen szerencsésnek érzi magát, halványan elmosolyodom, de nem szakítom meg a pillanatot semmi nagyszabásúval. Csak egy apró mozdulattal megszorítom a kezét, jelezve, hogy az érzés kölcsönös.
– Talán épp azért működik közöttünk minden ennyire természetesen, mert te mindig önmagad vagy. Én sem vagyok más, mint akit ismersz. – mondom halkan. – És azt hiszem, én is először érzem ezt, hogy valaki előtt igazán önmagam lehetek.
Ahogy elnyom egy ásítást, és rákérdez, hogy vissza tudnék-e aludni, csak elmosolyodom.
– Ha melletted fekszem, talán van rá esély. – válaszolom játékosan, majd hozzáteszem: – És neked is kellene pihenned. Holnapra... vagyis mára erősnek kell lenned, főleg, ha az éjszaka közepén ilyen mély dolgokról filozofálunk.
Egy utolsó pillantást vetek rá, mielőtt felállnék, hogy lekapcsoljam a lámpát, és a köztünk lévő csendben ott van minden, amit szavakkal már nem kell kimondani. A kötelék, ami összeköt minket, valóban olyan, mint egy láthatatlan pajzs – és tudom, hogy amíg együtt vagyunk, a világ összes árnya is kevés lesz ahhoz, hogy ezt a pillanatot elhomályosítsa.
Ahogy figyelem Marát, a szavai és jelenléte szinte áttörik az összes falat, amit magam köré emeltem. Az érintése, a pillantása mind-mind arra emlékeztet, hogy nem kell egyedül cipeljem ezt a terhet. Érezni akarom, hogy itt van, hogy valóságos, hogy nem csak a képzeletem játszik velem.
Ahogy a nappali félhomályában állunk, megragadom a kezét, és egy mozdulattal magam után húzom őt a szobába, mintha a köztünk lévő távolságot egyszerűen el akarnám törölni. Az ajtót halkan becsukom mögöttünk, és a pillanat súlyossága egyetlen lélegzetvételbe sűrűsödik. A szoba csöndjében csak a szívverésünk hallatszik, ahogy egymás felé fordulunk.
Ahogy az ágynál megállunk, nem eresztem el a kezét. A szemeibe nézek, azokon a tengerzöld árnyalatokon, amelyek most egyszerre nyugalmat és feszültséget sugároznak. Egy pillanatra habozok, mielőtt a szavak kiszakadnak belőlem.
– Mara… – kezdem halkan, de a szavak elakadnak a torkomon. Nincs szükség rájuk. A tekintetemmel próbálom elmondani mindazt, amit talán még magamnak sem tudtam eddig megfogalmazni. A hálát, az érzéseket, a mélységet, amit iránta érzek.
Egyik kezem lassan végigsimít a karján, egészen a válláig, majd gyengéden az arcára csúsztatom. Érzem, ahogy belesimul az érintésembe, és ez az apró gesztus elég ahhoz, hogy eloszlassa minden bizonytalanságomat.
– Nem tudom, hogyan kezdődött ez az egész – folytatom, immár kissé rekedten, bár igazából de, az én szüntelen próbálkozásommal –, de tudom, hogy most nem akarom, hogy véget érjen.
Közelebb hajolok, annyira, hogy érezhessem a lélegzetét az arcomon. A pillanat feszültsége szinte tapintható, de nem siettetek semmit. Az ő döntése is, hogy megteszi-e a következő lépést, vagy megállít. De nem állít meg. Ehelyett ajkai az enyéimhez érnek, és ebben a csókban minden ott van: a bizonytalanság, a fájdalom, a megnyugvás, és valami, amit még magam előtt sem igazán mernék bevallani, pláne ha lenne bátorságom kimondani. Az ujjaim gyengéden beletúrnak a hajába, miközben közelebb húzom magamhoz, mintha attól félnék, hogy elillan, ha egy pillanatra is elengedem.
Amikor a csók megszakad, a homlokomat az övének döntöm, a levegőt kissé kapkodva. Egy mosoly jelenik meg az arcomon, és egy halk nevetés is kiszakad belőlem, amit már régóta nem éreztem magamból őszintének.
– Innentől viszont nincs visszaút, Tamara Mason. – suttogom halkan, még mindig mosolyogva. – Remélem készen állsz visszavonulót fújni az ágyba. - jegyzem meg szórakozottan, aztán azzal a lendülettel már kapom is fel, hogy a szavaimat tettekkel is megerősítsem.
Ahogy az imént rám nézett, a zöldes árnyalatú szemeiben ott volt minden válasz, amit valaha is kereshettem.

Mara & Archie

When you cease to dream

Ahogy hallgatom Mara szavait, érzem, hogy az őszintesége és a törődése olyan mélységekbe húz, amelyekről eddig nem is tudtam, hogy léteznek. Minden egyes mondata, minden apró gesztusa azt üzeni, hogy nem vagyok egyedül ebben a harcban, még akkor sem, ha olykor úgy érzem, a saját lelkemmel kell csatáznom. Amikor azt mondja, hogy a bűntudat az erőm forrása lehet, valami megmozdul bennem. Talán épp azért, mert olyasvalakitől hallom ezt, aki érti a fájdalmat, nem csak szavakat mond, hanem tapasztalatból beszél.
– Lehet, hogy igazad van. – mondom csendesen, ahogy a tekintetemet az övébe mélyesztem. – Tudom. Előnyömre kellene fordítanom. Talán lehet belőle valami jó is. Valami, ami nem húz vissza, hanem előre visz. Még ha most ezt nehéz is elhinni. Csak sokszor annyira kimerítő. Talán van még bennem némi félelem, ha a farkas épp szabadon van újabb emberekre ront rá.
Amikor keze az enyémre simul, mintha minden kétség és bizonytalanság egy pillanatra elcsendesedne. Az ujjai finoman kulcsolódnak az enyéim köré, és az érintésében ott van minden, amit elmondani talán nehéz lenne: a támogatása, a bizalma, és az az erő, amit belőle merítek. Ahogy mosolyogva rám néz, érzem, hogy valami meleg érzés tölt el – egyfajta biztonság, amit régóta nem éreztem.
– Nem is tudom, mivel érdemeltem ki, hogy valaki ilyen legyen mellettem, aki folymatosan támogat. – mondom halkan, ahogy az arcomat az érintésébe simítom. – De hálás vagyok érte, Mara. Hálás vagyok érted. Ez az egész tényleg egy csoda.
Ahogy közelebb lép, és a fejét a mellkasomra hajtja, én ösztönösen köré fonom a karjaimat. Mintha a világ minden fájdalmát és súlyát képes lennék elviselni, csak azért, hogy ő ebben a pillanatban biztonságban érezhesse magát. A csend, ami ránk telepszik, nem nyomasztó, hanem megnyugtató. Csak ő van és én, és ez a pillanat, amit nem akarok elveszíteni.
Aztán megszólal, és amit mond, az meglep. Felnézek rá, amikor eltávolodik, és a szavai hatására a szívem elszorul. Ahogy elmeséli a rémálmait, és azt a gyötrődést, amit évekig magában hordozott, látom benne azt a nőt, akit minden seb és fájdalom ellenére annyira tisztelek. Az én szüleim noha sohasem haltak meg, az édesanyámért tűzbe tenném a kezem. Rossz érzés lenne elképzelni, hogy nem vár otthon, nélküle sokkal szegényebb és üresebb lenne ez a világ.
– Mara... – kezdem, de aztán elhallgatok, mert nem akarom félbeszakítani. Csak hallgatom, és közben érzem, ahogy az ő története összefonódik az enyémmel. Hogy mindketten cipeljük a magunk terheit, de mégis itt vagyunk egymásnak.
Amikor befejezi, óvatosan az állához nyúlok, hogy újra a szemembe nézzen.
– Tudod, hogy mennyire bátor vagy, ugye? Hogy az, ahogy megbirkóztál ezzel, és ahogy most is gondoskodsz másokról, az valami elképesztő? – próbálok nyugodt és lágy maradni, de a hangomban ott van az őszinte csodálat. – Az, hogy mindezeket átélted, csak erősebbé tett téged.
Finoman megszorítom a kezét, hogy érezze, mennyire komolyan gondolom.
– És ha valaha újra előjönnek azok az álmok, csak szólj. Nem kell egyedül cipelned neked sem őket, Mara. Én itt leszek neked.
Ahogy hallgatom a szavait, és látom, hogy a pandás zoknijára szegezi a tekintetét, érzem, hogy nem könnyű neki erről beszélni. Ezért óvatosan, de határozottan megszólalok.
– Tudod, azt hiszem, ezek az álmok… – mondom csendesen, próbálva megfogalmazni azt, amit érzek. – Nem csak arról szólnak, hogy mennyire rettegtél. Hanem arról is, hogy mennyire szereted azokat, akik fontosak neked. A félelem, amit akkor éreztél, és amit még most is érzel néha, annak a bizonyítéka, hogy milyen mélyen kötődsz hozzájuk. És ez… ez nem gyengeség, Mara. Ez az egyik legerősebb dolog, amit valaha láttam.
Kicsit elhallgatok, hogy hagyjam leülepedni a szavaimat, majd folytatom, lágyabb hangon.
– Az, hogy annak idején még kislányként is ilyen felelősséget éreztél, és minden áron vigyázni akartál rájuk, megmutatja, milyen ember vagy. Milyen nő lettél. És ha néha még most is visszatérnek azok az álmok, az csak azt jelenti, hogy a szíved még mindig tele van szeretettel. Olyan szeretettel, ami soha nem fog eltűnni.
Ujjaim finoman végigsimítanak az övén, mintha ezzel is próbálnám átadni azt, amit szavakkal talán nem tudok. – Szóval, ha legközelebb előjönnek, próbáld meg emlékeztetni magad arra, hogy ezek az álmok valójában annak a jelei, hogy mennyire erős vagy. Nem csak túlélted őket, hanem mindent megtettél azért, hogy másoknak jobb legyen. És ha most itt vagy, mellettem, az azt jelenti, hogy még az álmaid árnyékában is képes vagy fényt vinni mások életébe. Az enyémbe is. Amikor itt vagy, ritkábban jönnek a borús percek.
Rámosolygok, miközben a tekintetemet az övébe fúrom. – És ígérem, Mara, ha valaha úgy érzed, hogy egyedül küzdesz velük, csak szólj. Melletted leszek, ahogy te is mellettem vagy. Akár hajnalban, akár éjszaka.
Egy halvány mosoly fut végig az arcomon, próbálva oldani a pillanat súlyát, de a szavaim mögött ott van a valódi ígéret: rám is ugyanúgy számíthat.

Mara & Archie

When you cease to dream

Észre sem veszem, hogy mennyire feszülté tesznek az álmaim, amíg meg nem hallom Mara nyugodt, egyenletes lélegzetét. Nem fordulok felé azonnal, csak hagyom, hogy a tekintetem végigsiklik a kezeimen, majd a jegyzetfüzetemre esik, amit kettőnk közé tettem. A ceruzát odébb tolom, mire felnézek rá, és érzem, hogy figyel engem. Nem szól semmit, és ez egyszerre könnyebbség és teher. Tudom, hogy érzi, mennyire kibillentett az álom, mégsem sürget. Ez valahogy megnyugtat.
Ahogy lassan belefogok a magyarázatba a rajzokról, érzem, hogy minden szóval egyre nehezebbé válik. Nem akarom, hogy sajnáljon, de látom rajta, hogy komolyan figyel, és ez valami furcsa módon megkönnyíti a dolgom. Észreveszem a bólintásait, a tekintete, ahogy a papírra siklik, majd újra rám. Tudom, hogy meg akar érteni. Mindig is próbált megérteni.
Amikor azt mondja, hogy „ha már nem robbansz szét, akkor segít,” egy pillanatra elakadok. Ez a megjegyzése valahogy betalál, mert pontosan erről van szó. Egy apró bólintással válaszolok, mert képtelen lennék szavakkal is elismerni, hogy igaza van. Tényleg segít, még ha csak egy kicsit is. És talán most az is elég.
Ahogy tovább lapozok a rajzaim között, és mesélni kezdek a táborban történtekről, látom rajta, hogy minden szavamat issza. Egy pillanatra megállok, hogy felmérjem a reakcióját, de a csend, ami közénk telepszik, nem a kínos fajtából való. Inkább olyan, mintha helyet adna a történetemnek.
Amikor arról a férfiról beszélek, aki megharapott, először érzem igazán, hogy mennyire más most beszélni róla. Nem kérdez, nem faggat, csak ott van, és figyel. Ez talán több, mint amit valaha kérhettem volna. Amikor arról beszél, hogy nem vagyok olyan rossz ember, mint amilyennek tartom magam, szinte megdermedek. A szavai lágyak, de határozottak, mintha egyszerre akarna vigasztalni és meggyőzni. Nem tudom, mit válaszoljak. Csak nézem őt, ahogy a jegyzetfüzetemhez nyúl, és a farkasomat ábrázoló rajzra bök. Az érintése a mellkasomon egyszerre földel és megnyugtat. A szavai, ahogy arról beszél, hogy én és a farkasom egyek vagyunk, valahogy mégis megértést hoznak, amit eddig nem mertem elfogadni.
Mara szavai mélyen megérintenek, mintha egy régóta szorító csomót próbálnának kibontani bennem. Ahogy végig hallgatom őt, érzem a tekintetét az arcomon, és tudom, hogy komolyan gondolja minden egyes szavát. De a bennem lakozó kétely, a bűntudat túl mélyen gyökerezik ahhoz, hogy egyetlen beszélgetés megváltoztassa.
– Tudod, Mara... – kezdem halkan, miközben egy pillanatra elkapom a tekintetem róla, a földre szegezve a szemem, mintha ott keresném a megfelelő szavakat.
– Annyira könnyű lenne elfogadni, amit mondasz. Azt hinni, hogy nem hibáztam, hogy ez csak... az ösztön volt. De nem tudom ennyire különválasztani magamat tőle. Mert én vagyok a farkas is. Az én döntéseim, az én testem tette mindazt, és most nekem kell ezzel együtt élnem.
Egy mély lélegzetet veszek, majd újra ráemelem a tekintetem.
– Nem mondom, hogy nincs igazad. Talán tényleg lesz könnyebb. Talán valóban idővel megtanulom másképp látni mindezt. De most még... most még nem megy. A bűntudat valahogy... biztos talaj. Valami, amit érzek, és ami emlékeztet arra, hogy soha nem akarom ezt újra megtapasztalni. Igazából csak tanácstalan vagyok, mindig annyira könnyen elfogadtam dolgokat, annyi halált láttam már, annyi borzalmat... és ez nem ereszt. – Elakadok, mert tudom, hogy ez nem a legjobb válasz. Tudom, hogy talán haragudnia kellene rám, hogy nem hallgatok rá azonnal, de ő más. Mindig más.
Amikor azt mondja, hogy „mindketten csodálatosak vagytok,” valami elpattan bennem. Ahogy elmosolyodik, és arról beszél, hogy látott engem, látott minket, és nem látott gonoszságot, csak egy meg nem értett lényt, érzem, hogy a torkomban gombóc nő. Egy pillanatra lehunyom a szemem, hogy összeszedjem magam, majd lassan újra ránézek. A szavai nem tüntetik el a bűntudatot, de valahogy könnyebb elviselni a súlyát. Tudnom kell, hogy ő hisz bennem, hogy úgy lát engem, ahogy én nem tudom magamat látni.
Lassan nyúlok a keze után, és ujjaimat az övéi köré fonom.
– Nem is tudod, mennyit jelent ez nekem. – mondom halkan, a hangom rekedten. – Néha úgy érzem, mintha te értenél meg a legjobban, jobban, mint én magamat. És... talán igazad van. Talán idővel tényleg könnyebb lesz. Olyankor mindig könnyebb, ha te is velem vagy. – Egy pillanatra elhallgatok, majd kinyújtom a kezem, és finoman megsimítom az arcát. – Köszönöm Mara. Azért, hogy itt vagy, és azért, hogy támogatsz.

Mara & Archie

When you cease to dream

Ahogy Mara megfogja a kezem és rám mosolyog, látom a szemeiben azt a mély gondoskodást, amit sosem kértem, mégis mindennél jobban értékelek. Nem mond ki mindent, de érezni az érintései mögött megbúvó aggodalmat. Egyetlen pillanatra sem érzi szükségesnek, hogy siettessen vagy többet kérjen, mint amit adni tudok, és ez valahol egyszerre megnyugtató és szívszorító.
Odakint hagyom, hogy néhány percig az esti levegő kitisztítsa a gondolataimat. Túl sok minden kavarog bennem: a rajzaim, a rémálmok, a múlt, amit még mindig cipelek, és ő. Mara, aki valahogy mindig megtalálja az utat hozzám, akkor is, ha én magam el akarok rejtőzni előle.
Amikor végül kijön utánam, érzem, hogy figyel. Nem sürget, nem kérdez, csak ott van. Ez az a jelenlét, ami egyszerre édes teher és menedék. A pohár rejtegetésére tett megjegyzésére csak egy halvány mosoly a válaszom. Tudom, hogy nem hiszi el, hogy ez az egész csak a pohárról szólna, de nem firtatja.
Ahogy Mara megkérdezi, mesélnék-e a rajzokról, érzem, hogy a mellkasomban összeszorul valami. Tudom, hogy nem sürget, nem akar semmit rám erőltetni, de a törődése – az a csendes, minden részletre kiterjedő figyelem – elől nem lehet elbújni. Egy pillanatra elnézek mellette, talán csak hogy rendezzem a gondolataimat. A kezem közben a pulton nyugszik, ujjaim nesztelen ritmust dobolnak, mintha ezzel próbálnám kitölteni a szünetet, amit megengedek magamnak.
– Bárcsak művészet lenne... – szólalok meg végül halkan, kissé tétován. A tekintetem a füzetre siklik, majd vissza rá. – Inkább csak… emlékek. Részletek, amik megmaradtak, és amiket nem akarok elfelejteni. Vagy talán szeretnék, de nem tudok. – A szavak közben az ajkaim szélére kúszik egy halvány, fanyar mosoly. – Az első telihold... azok az érzések. Az illatok, a hangok. Olyan dolgok, amik normális körülmények között jelentéktelenek lennének, de akkor… akkor olyan élesek voltak, mintha beleégtek volna az elmémbe.
Ahogy mellém lép, látom, hogy belenéz a füzetbe. Nem ér hozzá, nem lapoz bele, csak vár türelmesen, tiszteletben tartva, hogy magamtól osszam meg vele, amit szeretnék. Amikor a ceruzás satírozás terápiás hatásáról beszél, akaratlanul is elnevetem magam. A hangom rekedtesen csúszik ki a torkomon, de van benne valami őszinte.
– Azt hiszem, ezt a terápia részt még gyakorolnom kellene. – jegyzem meg kissé szarkasztikusan, miközben az ujjbegyeim a ceruzát érintik.
– Nem tudom, mennyire segít. Talán csak azért csinálom, hogy ne robbanjak szét. – Egy pillanatra elhallgatok, ahogy újra a rajzokra nézek. – Ezek... inkább azoknak a pillanatoknak a darabjai, amikor először szembesültem azzal, hogy már nem vagyok ugyanaz az ember. Hogy az életem darabjaira hullott. És persze... – az ajkam sarkában keserű mosoly bujkál – ...a farkas képe és az érzése is előkerül néha. Vérszomj.
Az egyik rajzra mutatok – valami torz, árnyékos alak, ami egyszerre emlékeztet egy farkasra és valami megmagyarázhatatlan rémképre –, majd felnézek Marára. Látom, hogy a szemeiben nincs ítélkezés, csak őszinte kíváncsiság és törődés.
Ahogy meglátom, hogy Mara közelebb hajol, szinte alig észrevehetően, a lábfeje hozzáér az enyémhez. Ez az apró érintés valahogy többet mond annál, mint amit bármilyen szavak kifejezhetnének. Nem zavaró, nem erőltetett – inkább olyan, mintha biztosítana arról, hogy itt van, és marad. Mintha azt mondaná, hogy nem számít, mi lapul ezekben a rajzokban, ő érteni akarja. Engem akar érteni. Egy pillanatig csak figyelem őt. A tekintete a füzetre siklik, de nem kutatón, nem kíváncsiskodva, hanem tisztelettel. Mintha ő is tudná, hogy ezek a vonalak nem csak egyszerű firkák, hanem valami sokkal mélyebb dolgok lenyomatai. Olyasmiké, amikről beszélni sosem volt könnyű számomra.
– Mesélek. – mondom végül halkan, a hangom mélyebb, mint általában. Van benne valami bizonytalan remegés, de az is ott van, hogy ezt most meg akarom próbálni. Miatta. – De ne várj túl sokat tőlem, oké? Nem vagyok se festő, se filozófus. Csak próbáltam valahogy kiadni magamból azt, amit nem tudtam máshogy.
Lassan kinyitom a füzetet, az ujjaim végigsiklanak a papír sarkain, ahogy az egyik első rajzhoz lapozok. A farkas rajza, amit korábban említettem. A vonalak sötétek, szinte haragosak, de van valami fájdalmas emberi a szemekben.
– Ez például... az, aki vagyok. Vagy talán az, akivé váltam. A farkasom. Néha olyan, mintha nem lenne helyem sem itt, sem ott. – mutatok váltakozva magamra és a rajzra. – Néha nem tudom, hogy a farkas küzd ellenem, vagy én ellene. De azt hiszem, ez mindketten vagyunk. Az ember és a vad.
Felnézek rá, hogy lássam a reakcióját. Az arcán nem látok ítélkezést, csak csendes figyelmet, de hát erről a kételyekről már beszéltünk is. Ez bátorságot ad, hogy lapozzak egyet.
– Ez az tábor… ez az álmaimból jött. Folyton sötét, és mindig eltévedek benne. Ott van az az alak is – mutatok az elmosódott sziluettre –, de nem tudom, ki vagy mi az. Talán a múltam. Talán valami, ami elől futok, vagy ami rám vár. Vagy aki majdnem megölt.
Az ujjaim egy pillanatra megállnak a lap szélén, a hangom elhalkul, mintha a gondolatok túlságosan is valóságossá válnának. De mielőtt túl sokáig elidőznék a csendben, ismét Mara felé nézek.
– Tudom, hogy sötétek. Talán ijesztőek is. De ezek… ezek segítenek. Amikor nem találom a szavakat, ezek beszélnek helyettem.
Az utolsó mondatot halkabban mondom, mintha nem is lennék biztos benne, hogy kimondjam-e. De a lábfeje továbbra is enyémhez ér, a szemeiben ott van az a csendes bizonyosság, hogy nem kell félnem tőle.
– A fickót elkapták aztán. Kanadából disszidált katona, aki beállt a terrorcsoportba amit likvidálnunk kellett volna. Ha nem jön az erősítés, akkor én is ott maradok. – teszem hozzá végül, a tekintetem lassan visszatér a rajzokra, de a pillantásom még mindig az övében időzik, mert szükségem van arra a megerősítésre, hogy ő itt van. És marad. - De azt hiszem nem is ez a legnagyobb kétségem, hanem az, amit akkor tettem. A társaimmal. Nem tudom elfelejteni az arcukat, ami ilyenkor az álmokban kirajzolódik.  A rémület, a rettegésük és az elégedettség, amit mindez kiváltott. Tudom, ez nem hozza őket vissza, de nem múlik.

Mara & Archie

When you cease to dream

Mara érintése mindig valamiféle biztonságot hoz magával, mintha ezzel emlékeztetne rá, hogy nem kell mindent egyedül viselnem. Amikor keze az enyémre siklik, ösztönösen viszonozom a szorítást, bár belül még mindig kavargok az emlékektől, amiket épp felidéztem. Nem mondhatnám, hogy ezek az éjszakák könnyebbé váltak az elmúlt időszakban, de az, hogy ő itt van mellettem, valahogy csillapítja az egészet.
Ahogy játékos rosszallással rákérdez arra, amit korábban mondott, egy halvány mosoly kúszik az arcomra, bár a fáradtságot nem tudom teljesen elrejteni.
– Tudom, tudom. – felelem halkan, vállamat kicsit felhúzva, mintha mentegetőznék. – De... néha olyan, mintha mindez az én harcom lenne. Nem akarom, hogy a te álmaid is emiatt legyenek nyugtalanok.
Amikor felállok, és vizet hozok, érzem magamon a tekintetét. Tudom, hogy aggódik értem, de nem akarom még jobban megterhelni, így próbálom gyorsan elintézni. Mikor azonban megtorpanok, mert valami mégis kicsúszik belőlem, ami talán túl sok, érzem, hogy ott van mögöttem a csendjében is. A válaszára, hogy ő mindig itt lesz nekem, csak egy mély levegőt veszek, és suttogva felelek.
– Remélem, hogy ez sosem változik.
A konyhában a vízzel és a jegyzetfüzettel vagyok elfoglalva, mikor megjelenik mögöttem. Mara megjegyzésére, hogy eltévedtem, kicsit féloldalasan elmosolyodom, bár az arcomon talán látszik, hogy még mindig nem tudtam teljesen elengedni a gondolataimat.
– Elbújt a pohár előlem. – válaszolok halkan, miközben a poharat leteszem a pult szélére.
– Csak... muszáj volt kirajzolnom magamból valamit.
Ahogy közelebb lép, látom, hogy tekintete egy pillanatra megáll a füzetnél, majd kérdésére, hogy megnézheti-e, elhallgatok egy rövid időre. Nem azért, mert nem bízom benne, hanem mert a rajzaim és vázlataim valahogy mindig nagyon személyesek voltak, túl közel a valódi gondolataimhoz. De Mara más. Ő már így is többet tud rólam, mint bárki más.
Végül bólintok, és egy rövid mosolyt eresztek meg felé.
– Persze, megnézheted. Csak... ne várj túl sokat. Nem vagyok művész. – A szavaim kissé önkritikusak, de van bennük valami feszengő őszinteség is. Ahogy mellém lép, hogy a füzetbe nézzen, érzem, hogy a gyomrom kicsit összerándul, de próbálom nyugodtan viselni, miközben ő megismeri azt a részemet is, amit eddig talán elrejtettem.

Mara & Archie

When you cease to dream

Az első teliholdas átváltozásom rémei nem eresztettek. Az ágy szélére ültem, a fejemet a kezembe temetve. Az árnyak még mindig ott voltak, a sötétség minden egyes lélegzetvételemmel szorosabbra fonódott körülöttem.
Nem figyeltem hogy Mara felébredt, de amikor meghallottam a hangját, majd megéreztem a kezét a hátamon, egy pillanatra megdermedtem. Hangja aggódó volt, ezt szerettem volna a leginkább elkerülni. De már nem volt mit tenni, hiszen legalább annyira érzékeli minden rezdülésem, mint én őt. Sóhajtottam, és kicsit elfordítottam a fejem. Mara kihámozta magát a takaróból, majd mellém ült. Az ágy megmozdult alattunk, és ahogy közelebb hajolt, egy puszit nyomott a vállamra. Egy pillanatra úgy éreztem, hogy a rémálmok sötétsége kissé visszahúzódik. A jelenléte mindig is ilyen volt számomra; a viharfelhők közepén ő volt a szélcsend.
Bólintottam, de nem tudtam azonnal megszólalni. A szavai gyengédek voltak, de a tekintetében ott bujkált egy vizsgálódó pillantás. Tudtam, mit keresett. Éreztem a félelmét, azt a rejtett aggodalmat, hogy talán visszacsúszom abba az állapotba, amit annyira nehezen hagytam magam mögött. Tudtam, hogy ez nem a bizalom hiánya volt, hanem a féltés. És ezért nem nehezteltem rá.
- Igen... - mondtam végül halkan, miközben végre ránéztem. - Megint az első telihold... az éjszaka, amikor mindenkit elvesztettem és kudarcot vallottam. Nem tudom, miért most jön elő újra ilyen erősen, de nem tudom elengedni.
Mara nem faggatott. Csak csendben figyelt, ahogy beszéltem. Láttam rajta, hogy gondol valamire, de nem próbált szavakba önteni semmit. Csak ott volt mellettem, mint mindig. A jelenléte megnyugtatott, még ha nem is szüntette meg a bűntudatot és a fájdalmat. Nem tudtam, hogy ez valaha elmúlik-e. De azt tudtam, hogy ha valaki képes lenne segíteni rajtam, az ő.
- Nem akartalak felébreszteni. – tettem hozzá végül. - Aludj vissza, én iszok egy pohár vizet és jövök.
Ahogy felálltam az ágyról, a sötétség még mindig ott volt a perifériámon, mintha árnyak nyújtózkodnának felém. Az ágy mellett megállva a földet bámultam, próbáltam összeszedni magam. A víz gondolata segített valamennyit: egy egyszerű mozdulat, ami talán kizökkenthet az emlékek szorításából. De valami még hiányzott, valami, ami visszahúz a jelenbe.
Mielőtt elindultam volna a konyhába, visszafordultam, és halkan megszólaltam:
– Tudod, néha úgy érzem, te vagy az egyetlen, ami a földön tart, amikor a múlt próbál magával rántani.
Tekintetemmel a vonásait fürkésztem. Ez elég volt ahhoz, hogy érezzem, nem vagyok egyedül a harcban, még akkor sem, ha a rémálmaimat senki más nem láthatja.
Ahogy a konyhába értem, a nappali közepén megtorpantam. A jegyzetfüzetem az asztalon hevert, mellette a ceruzám. Az ötlet hirtelen jött, de nem tudtam elengedni: talán, ha megpróbálnám leírni, ami bennem van, könnyebb lenne.
Felvettem a füzetet, leültem az asztalhoz, és ceruzát ragadtam. Először csak vonalak és formák születtek, árnyak, amik kavarogtak a fejemben. Ahogy haladtam, lassan alakot öltöttek az érzéseim: az osztag, az éjszaka, a vér. Az írás, vagy talán inkább a rajzolás közben úgy éreztem, mintha levegőhöz jutnék, mintha egy szeletnyi terhet sikerült volna letennem.
Amikor végeztem, letettem a ceruzát, és töltöttem egy pohár vizet. A jegyzetfüzetet visszatettem az asztalra. Még mindig éreztem a bűntudatot, de most nem volt olyan fullasztó. A rémálom képei most már a papírra kerültek, nem csak az elmémben kavarogtak.

Mara & Archie